Jókai Mór 1847 őszén járt Szolnokon. A Pest-Szolnok vasútvonal átadásáról tudósítást is közölt az általa szerkesztett Életképek című folyóiratban. [1848. március 19-én Jókai a nevében az y betűt i-re cserélte]
"öszpontosulása a’ vezéreszme — ’s míg sok egyoldalú ideolog ennek teljes lélekkel hódol — másfelől kifakad a’ gőzerő és vaspálya tényező tekintetbeni fontossága ellen — átkozván e’ miatt prosainak és önzőnek a’ kort. Pedig ez következetlenség. Ugyanis a’ gőzerőgépezet közlekedési alkalmazásánál a’ föntebb kimondott eszmének valósulását hatályosabban semmi sem mozdítja elő — kiegyenlítvén az idő és tér tekintetébeni — gyakran a’ cselekvés minőségére épen elhatárzottan ható — akadályok legnagyobb részét.• E’ szempontból buzgón üdvözlünk minden illyszerű vállalatot — ’s noha nálunk a’ vaspálya még eddig éle leginkább csak saját érdekeink szellemébeni összes hatásunk egyesítésének képezi lánczszemét — de biztosan remélljük — miszerint rövid idő alatt ezáltal a’ külföldi polgárisodás nagy gyűrűjébe is bejuthatunk.
Jónak láttuk ez eszméket előre bocsátani — míg a’ szolnoki vasútvonal ünnepélyes megnyitása leírásához kezdenénk. Nemcsak az említett általános, — de részletesebben szólva — azon tekintetben is nagy fontosságú e’ vasút — mert a’ duna-tiszai közlekedés összekötő vonala gyanánt szolgál. Folyó hó első napján, reggel pontban nyolcz órakori megnyitása igen szerencsés csillagzat alatt történt. Ugyanis fenséges helytartónk — József főherczeg föns, testvére kíséretében e’ vonalon kezdette meg magyarországi körútját. Egyébiránt a’ meghívott — számra nézve hat százat meghaladó—vendégsereg öltözeti fény tekintetében a’legkényesebb ízlést kielégíthette; — ’s midőn a’ különbféle ünnepélyesség közötti elindulás megtörtént — Monornál az első állomáson szünetet tartottak. Itt fenséges István főherczegünk megtekintette a’ gépezetet — kérdezvén : miért hiányzik a’ locomotiv zöld és piros szinei mellől a’ fehér? — Czeglédre érkezve a’ küldöttség szónoka üdvözlő beszédére fenséges helytartónk e’ szavakkal válaszolt : ,,Örülök, hogy ismét édes hazám földén járhatok, hol annyi tárgy emlékeztet boldog gyermekéveimre. Legyenek önök meggyőződve, hogy mindent, mi hazám boldogságát előmozdítja, megfeszített erővel tenni fogok.“ A’vasútvonal egész hosszában, virágcsomókkal gazdagon ékített díszkapu pompázott minden állomáson — ’s ágyudurrogás és zene fogadta mindenütt az érkezőket — míg 3/2 óra alatt megérkezett a’ menet Szolnokba. —
Megjegyzendő, hogy elül szüntelen posta locomotiv futott biztosság okáért — míg a’ vontató locomotiv, mellynek neve István, szépen föl volt koszorúzva. Megérkezvén Szolnokba — elkezdődött a’ küldöttség elfogadása után a’ pályafő hajléka alatt a’ pompás ebéd. Igen élénkké tette ezt a’ magyar katonazene , ’s érdekessé a’ nézőknl megjelent hölgysereg. Ebéd folytában föláll Kossuth Lajos, ’s szokott ékesen szólásával igen idő- és helyhez alkalmazott felköszöntést mondott.
Sok tekintetbeni fontosságot érdemel Nagy Gergely és testvére — magyar erőművészek által készített — ’s az ebédlő teremben közszemléletre nyilvánosan kitett gőzerőmüminta. — Fönséges István herczeg megtekinté e’ mívet, hosszasan értekezett készítőivel — ’s megdicsérte a’ honi gépészeket. És itt épen alkalom nyílik, kérdésbe hoznunk : miért használja a’vasúti társulat honi gépészeinket csak másodrangu javítói minőségre ? holott minden lehető javítást képesek igen tökélyesen véghez vinni. Tán ez is azon csaknem általános szokássá vált elfogultságból származik, — miszerint a’ magyar épen nem tud valamibe szakértően elméleti- s gyakorlatilag kitűnő lenni ? Soha se higyétek biz azt, tud itt is a ki tud, ’s illyen már csakugyan akad — ’s ezt kötelességünkben áll legalább is minden külföldi rovására — megtudván hivatásának felelni, pártolnunk és elősegítnünk.
Az ünnepélyesség végével mindnyájan megelégedve távoztak — holott fönséges István herczegünk innen Abonyba ment — míg Jáns. József testvére visszautazott. Megemlítendő, miszerint a’ jelen volt gróf Széchenyi István innen a Tiszán le Szathmárba utazott. A’ menet visszafelé jővén, egy állomási szünet alatt Podmaniczky báró, Zichy Ottó gróf és Besze János czigány zene mellett derék csárdást lejtettek József főherczeg vagonja előtt — és a’ táncz igen megnyerte ő fenségének tetszését.
Ezután hazaértünk elhozván magunkkal emlékül a’ vasútvonal földirati térképét. "
***
Az 1848-1849. évi szabadságharc összecsapásai közül az 1849. március 5-i szolnoki ütközet a szélesebb közvélemény számára az ismertebbek közé tartozik. A főhadszíntéren itt szenvedte el első, érezhető veszteségekkel járó vereségét a császári hadsereg. Ezt a győzelmet elsősorban a már a Délvidéken magának nevet szerző, de országos ismertségre csak ez által emelkedő Damjanich János tábornok vívta ki. Nem csoda, tehát, hogy az ütközethez kezdettől fogva számos „legendás történet” tapadt. Az esemény már a kortársak érdeklődését is kiváltotta. Erre az igényre elsőként Jókai Mór (1825-1904) reagált, aki hadijelentésekből, hírekből és szemtanúi beszámolókból megalkotta saját elképzelését a történtekről, amelyet „romantikus köntösbe bújtatva” már 1850-ben A két menyasszony című novellájában a nagyközönség elé tárt.
„Élt Szolnokon egy özvegyasszony két szép leányával; Rózsa volt az egyik, a másik Anikó"
A terjedelmes elbeszélés tárgya röviden a következő: Egy szolnoki özvegy két leánya közül az egyik, Rózsa a honvédsereg huszártisztjének, Gábornak menyasszonya, a másik, Anikó az osztrák vértesek századosának, Róbertnek az arája. Az 1849. március 5-i szolnoki csatában szembe kerül egymással a két fiatal, de kettejük tragikus összecsapása mindkettőjük szándéka szerint elmarad. Róbert egy másik huszár kardjától kap halálos sebet, s a győztes csata után a harcmezőt szemléző Gábor karjai között hal meg. De esztendő sem múlt még, és Rózsa is magára ölthette a gyászruhát.
Kimnach László rajza alapján készült fametszet a Csataképek című kötethez
Ezt a keretet töltötte meg az író derűs és zordon csataképekkel ad leírást a császáriak által bevehetetlennek tűnő védművekről, amelyeket azonban Damjanich serege önfeláldozó bátorsággal rohamozott meg és foglalt el.
A novella legmozgalmasabb részlete a Pestről Szolnokon át Debrecenbe menekülő forradalmi kormány szolnoki pályaudvarra való érkezésének, majd továbbindulásának leírása. Jókai a Szolnokra érkezés időpontját – élve az alkotói szabadság lehetőségével – 1848 utolsó napjára teszi, jóllehet ez a valóságban 1849 első napjaiban történt. Néhány, a novellából kiragadott mondat is érzékelteti, milyen mély benyomást keltett a menekülésben résztvevő íróban a szolnoki állomáson szerzett élmény. Az idézet nem csupán az író csodás megfigyelő- és leíró képességéről, romantikus látásmódjáról tanúskodik, hanem arról is, milyen fontos szerepet töltött be Szolnok, a szolnoki állomás a forradalom és szabadságharc nehéz napjaiban.
"Vége felé járt a zaklatott év. Csikorgó hideg volt. Esztendő utolsó napja. Az emberek ilyenkor otthon szoktak ülni, templomba járnak, megköszönik a napok urának az elvett évet s áldást kérnek az ismét jövőre. Estenden beülnek meleg szobáikba, mulatnak, beszélgetnek, kártyáznak, éjfélig eltelik bizalmas tréfa közt az idő s az első óraütést az új esztendőben üdvözlő pohárcsendülés köszönti fel . . .1848. év utolsó napja nem látta az ihlett örömöket Szolnokon, és túl és innen rajta fél Magyarországon. Nem a hálaadás, az ádáz rémület ünnepe volt az. Egész nap, egész éjjel szakadatlanul hallatszék a jövő és távozó gőzmozdonyok zúgása, fütyülése. A pályaudvarban rendetlen időközökben érkező vonatok álltak meg, tömve-tömve emberekkel, kik rémült, kétséges arczokkal szálltak ki a vaggonokból, összefagyva, elkényszeredve s nem tudva merre fordulni az ismeretlen, túltömött városban."
A számos toposzt tartalmazó írás lényegében mindmáig érezhető hatást gyakorolt a szélesebb közvélemény ütközetre vonatkozó elképzeléseire, és ezt csak tovább erősítették a népszerűsítő munkák, melyek elsősorban a résztvevők visszaemlékezésein alapultak. A katonai szakírók és történészek összefoglalói már a XIX. század végétől számos ellentmondásra rámutattak a népszerűsítő kiadványok leírásaiban, azok hatása azonban továbbra is erős maradt, és később a szakmunkákba is beszivárgott. - állapította meg Kemény Krisztián hadtörténész a források vizsgálatakor.
"Még nem voltam huszonnégy éves és már meg voltam semmisülve!"
Jókai, aki maga is a Pestről Debrecenbe menekülők között utazott a Magyar Nemzet tárcarovatában írta meg visszaemlékezéseit 1899-ben.
"Nemcsak mi futottunk Windischgrätz elől: az egész Nemzeti Színház szétrebbent [...] Magyarországnak egyetlen vasútja volt még akkor: a pest-szolnoki vonal. Az vett fel mindannyiunkat késő estre. Csak a személyeinket, a bőröndjeinket majd később fogja utánunk szállítani. A legkegyetlenebb hideg volt, amire életemben emlékszem. Gyakran meg kellett állni a vonatnak, mert szemközt jött egy másik, mely honvédeket szállított. Az aldunai táborból küldettek fel Görgei hadseregéhez. Egy vonat rendes katonákat szállított, veres hajtókások voltak . «Nem kell már félni! Itt vannak a Don Miguelek!» hangzott a biztató szó. A nagy hidegben is énekelték : «Ég a kunyhó, ropog a nád!» Egyszer aztán csakugyan ég és ropog valami s megállt a vonat a síkon. Kiszálltunk megnézni, mi történt ? Biz az is hallatlan az utazások történetében. A mozdony csöveiben jéggé fagyott a gőz! Hasáb fákból tüzet kellett rakni a gép alá, hogy a befagyott csöveket kiengeszteljék. Csak bevergődtünk Szolnokra valahogy. Ott azután a szállástalálás volt a nagy tudomány. Heten laktunk egy szobában, velünk együtt az őrült Éderné, ki a földön alvókat azzal fenyegette, hogy a fejükre ugrik. A város tele volt kormánybiztosokkal, hivatalnokokkal, kik mind Debreczen felé készültek. Hát miért nem mentek, ha úgy siettek ? Csak azért nem, a miért mi. Mert az úti málhájuk még nem jött utánuk."
***
1954. május 3-án Jókai Mór emlékünnepséget tartottak a Szigligeti Színházban A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete és a megyei tanács népművelési osztálya Jókai Mór halálának 50. évfordulója alkalmából.
Szurmay Ernő, a Társulat irodalmi szakosztályának elnöke nyitotta meg az ünnepélyt, majd Cziráky Júlia, a Szigligeti Színház művésze Petőfi Sándor „Jókai Mórhoz“ című költeményét szavalta sikerrel. Jókai Mórról Szalai Jánosné, a szolnoki leánygimnázium igazgatója, a Társulat tagja emlékezett meg. Ismertette a nagy író életét, méltatta munkásságát, regényeinek maradandó értékét. A megemlékezés után Szép Zoltán a Szigligeti Színház művésze a „Csataképek“-ből adott elő egy részletet, amelyben Jókai a dicsőséges szolnoki csatát írta le, majd a szolnoki Fűtőház tánckara huszárverbunkost mutatott be. Pápai Mihály Mezriczky Lajos zongoraművész kíséretével részleteket énekelt Jókai-Erkel „Dózsa“ című operájából, a Szigligeti Színház művészei pedig Jókai-Földes: „Kőszívű ember fiai“ című drámájából mutatták be a IV. felvonás első képét. Végül a szolnoki Járműjavító együttese Jókai—Strauss: „Cigánybáró“ című operettjéből adott elő részleteket. A nagysikerű emlékünnepély Szurmay Ernő zárószavaival ért véget.
***
A szolnoki városközpont egyik régi utcája, mely a Kossuth Lajos utcától az Ady Endre útig vezet - a korábban Csillag utca - 1894-től Jókai Mór nevét viseli.
***
1955 januárjában pedig a szolnoki teátrumban mutatták be „Az aranyember“ című regényéből készült színművet A darab ősbemutató is volt abban a vonatkozásban, hogy itt Szolnokon került először színre a regény legújabb átdolgozása, mely Kárpáti Gyula és Faragó György munkája. Fő jellegzetessége ennek a színpadi átdolgozásnak, hogy hívebben, színpadszerűbben adta vissza a mű mondanivalóját, mint az eddigi feldolgozások és ebben a változatban a regény epikai részei is sodró írásmű drámává sűrűsödnek.
Forrás:
Kemény Krisztián: A második szolnoki ütközet. In: Hadtörténelmi közlemények 2018
Szolnoki (Schwartz) Ernő (1918-1944) 1918-ban született Szolnokon. A holocaust áldozata lett. 1944-ben hunyt el. A helyi Felsőkereskedelmi Iskola növendékeként már Hieronymi önképzőköri szerepléseivel kitűnt iskolatársai közül. Sokoldalúan művelt tanára Vidor Győző (1905-1979) egyengette költői pályakezdését. A középiskola elvégzése után jelentkezett a Közgazdaságtudományí Egyetemre, majd könyvelőként helyezkedett el Szolnok legnagyobb könyvkereskedésében.
"Még kisdiák koromból emlékszem Szolnoki Ernő sovány termetére, sápadt arcára, szemüvege mögül kicsillanó szomorú szemére. Szolnok legnagyobb könyvkereskedésében könyvelősködött. Akkortájt kölcsönkönyvtár is működött ott, s gyakran volt látható, amint karján fekete könyökvédővel lapozgatott a könyvespolcok könyvei között." - emlékezett meg róla Szurmay Ernő irodalomtörténész.
1935-ben ösztöndíjasként Franciaországban járt a Maison du Livre Français könyvkereskedő cégnél.
A Zászlónk című ifjúsági folyóirat közölte első verses próbálkozásait. A végső ösztönzést a versírásra Rákosi Jenőtől kapta. A harmincas évek első felében pedig két verskötete is megjelent. Első szavak és Gyöngyházfény címmel.
„Mert féltem ezt a harmóniát zengő Szelíd, egyszerű, árva bánatot, Hogy úgy elszáll, mint tiszta, fényes felhő, S a bús elmúlás átka rám zokog.”
A Gyöngyházfény (hasonmás kiadása a Verseghy Könyvtárban is megtalálható), három ciklusba sorolt félszáz verset tartalmaz. Ezek túlnyomó része egy plátói szerelem halk és szomorkás megnyilvánulásai. Hol szonett formában, hogy keresztrímes versszakokban, hol meg bőven áradó egyenetlen, csak halvány asszonáncokkal összefogott sorokban sóhajtja, sírja el testetlen vágyódását a vélhetően rideg szívű kedves iránt. A kötet címét és gerincét adó ciklus mottójául Nietzsche: így szólott Zarathustra c. művének egyik mondatát választja, mely szerint „Szeretni és elmúlni örökkévalóságok óta e kettő cseng össze”. A majd háromtucatnyi, jobbára rövid, négy-nyolc soros versek epigrammaszerűen variálják az idézett nietzschei gondolatot. Bölcselkedése, gyakran az irracionálisba való menekülése a cselekvőképesség hiánya, az elmúlás elkerülhetetlenségének szinte állandó emlegetése a lelkét eltöltő szomorúság erőltetett dédelgetése egyhangúvá, olykor fárasztóvá teszi egyébként hangulatos, ritmikailag jobbára kifogástalan verseit. Szolnoki Ernő, ez a tipikusan alanyi költő „Herbárium” ciklusában megpróbál kilépni ebből a maga teremtette zárt körből, de kevés sikerrel. Bármilyen témához nyúl, Babits szavaival élve csak önmaga tud versének köze lenni. Két szépen megmunkált szonettje, az „Álomtalanéjjel”és a „Minden fényre árnyék” jópélda erre. Verseskönyvét két ajánlással ellátott vers zárja. A „Múló ifjúság” Sándor öccsének szól, míg a „Narkózist” az egykori tisztelt és szeretett tanárnak és verseinek is helyt adó folyóiratszerkesztőnek, Vidor Győzőnek ajánlja.
Köteten kívüli verseit ugyanis szívesen közlik a harmincas évek többnyire rövid életű időszaki lapjai, így a Vidor Győző szerkesztette Szolnoki Tükör is hozzá — többek között — az „Imádság” című fohászát. Ezeken a verseken már érződik, hogy ez a szépre szomjas, a realitások és az illúziók világa között hányódó költő higgadtabban igyekszik versbe szőni érzelmeit. Néhány versét az 1933-34-ben két évfolyamot megért - többek között Tamási Áron, Áprily Lajos írásait is közlő - Kikelet, valamint a Literatúra. Az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi Babits Mihályhoz írt levelét 1931-ből.
Utoljára a Szabó Barna szerkesztésében 1934—38 között a színi idények alatt hetenként, egyébként havonta megjelenő Színházi újságban találkozunk Szolnoki Ernő néhány versével és műfordításával. Az előbbiekből a tőle szokatlan páros című sorokban megírt „Betegen”című költeménye emelkedik ki. Műfordításaiban Alfréd de Musset, illetve Theodore Borés költeményeit ülteti át franciából magyarra. A folyóirat 1938 őszén való megszűnése után költőnk neve is eltűnik a még élő lapok hasábjairól is, nyilván nem véletlenül.
Köteten kívüli verseit ugyanis szívesen közlik az 1930-as évek többnyire rövid életű időszaki lapjai, így a Szolnoki Tükör is. Utoljára a Szabó Barna szerkesztésében 1934-38 között a színi idények alatt hetenként, egyébként havonta megjelenő Szolnoki Színházi Újságban találkozunk Szolnoki Ernő néhány versével, valamint műfordításával is. Alfred de Musset és Theodore Borel költeményeit ültette át franciából magyarra.
Szolnoki Ernő 1939-ben egy Bibliográfiai szótár tervével jelentkezett a Magyar Tudományos Akadémia előtt. Bár Szolnoki munkáját az Akadémia elutasította, 1943-ban megjelent Bibliográfiai lexikon címmel a Vörösváry Kiadó gondozásában Fitz József előszavával.
Címével ellentétben Szolnoki munkája tulajdonképpen szótár, csak néhány esetben értelmezi a fogalmakat, a legtöbbször csupán a kifejezések magyar jelentését adja meg.
"Története: megjelent nálam Szolnoki Ernő, akinek akkor már munkaszolgálatos behívója volt. Kért, hogy adjam ki több évtizedes munkájának gyümölcsét, mert úgy érzi, erről az útról sohasem fog visszatérni, de szeretné, ha legalább ez a szellemi gyermeke megmaradna utána. Honoráriumot sem kért, mondván, neki arra már úgy sincsen szüksége. Én a könyvet emlékezetem szerint A/6-os zsebalakban jelentettem meg, száz grammos ofszetpapíron 500 példányban és egyelőre 200-at bőrbe köttettem belőle. Eladásra ennek körülbelül a fele került, a többi a krúdában maradt háromszázzal együtt tudtommal megsemmisült. Szolnoki nem tért vissza. Nekem ebből a könyvből egyetlen példányom sem maradt." - emlékezett vissza Vörösváry László, a kiadó vezetője 1976-ban.
Corvina, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Országos Egyesületének Közlönye 1943
2010. szeptember 21-én avatott emléktáblát a Verseghy Kör a szolnoki mártírköltők tiszteletére a Zsidó Imaház falán. Szurmay Ernő irodalomtörténész, az egyesület örökös tiszteletbeli tagja a Szolnoki mártír költők verses hagyatéka című antológiájában gyűjtötte össze a zsidó származású tragikus sorsú művészek költeményeit.
Forrás:
Cséve Anna - Papp Mária szerk.: Babits Mihály kéziratai és levelezése (katalógus) IV. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 3. Budapest, 1993)
Fitz József és a Magyar Bibliophil Társaság. Magyar Könyvészet, 1988
1924. december 21-én szentelték fel a szolnoki Belvárosi Nagytemplom új harangjait.
A ferences templom 1754-re készült el, majd három évre rá a torony harangjait is elhelyezték az épületben. Az I. világháborúban a templomok harangjait a hadi célra rekvirálták. Az 1920-as években adományok révén sikerült új harangokat önteni.
Goszmann Ferenc (1870-1931) váci segédpüspök tartotta az ünnepi misét. Megjelent a megye és a város vezetősége, a különféle egyesületek zászlókkal.
Először a víz megáldása történt, mellyel a harangokat kívül-belül megmosták, aztán szentelt olajokkal megkenték, miközben nevet adtak nekik. Özvegy Lippich Gusztávné és Kiss Paula a Szentháromság nevű nagyharang, gyulai Gaál Imréné és Mihályi Ferencné az Assisi Szt. Ferenc Páduai Szt. Antal nevű 3. harang és Balázs Lászlóné a Nagyasszonyunk és Szt. László király nevű kisharang keresztanyái voltak.
A szertartás befejeztével dr. Horváth Elemér adott lelkes és értékes beszédet a harangokról. A zárda ebédlőjében tartott díszebéden Goszmann segédpüspök megköszönte a város közönségének áldozatkészségét, mely gyorsan megvalósította a harangok ügyét.
A harangok Szlezák László harangöntő, aranykoszorús mester műhelyében készültek, melyeket december 22-én emeltek fel a toronyba. Először a kisharangot tették csigára. Az elemisták, különösen a Bárány-lskola húzta fel nagy lelkesedéssel. A második harangot a leány és fiú kongreganisták, a nagy harangot pedig a legények és férfiak együtt húzták fel.
Henzsel Áron felvétele
Mindhárom harang kiemelt jármon függ és húzómágnes által szólalnak meg, lekötött nyelvvel.
Hasznos István 1924. december 8-án született Szolnokon. Édesapja mozdonyvezető volt, édesanyja Varga Jusztina háztartásbeli. A család a Markotányos utcában lakott a belvárosban.
A gyermek Hasznos István. Fotók: Hasznos család
Neki és Ferenc bátyjának a szülők váltottak bérletet a MÁV-fürdőbe.Két év után a két jól úszó fiút fel is vették 1934-ben a Szolnoki MÁV egyesületébe.
„A szép teljesítmény elsősorban a Hasznos fivérek érdeme, akik majdnem minden úszószámban indultak, két első és több jó helyezést értek el, ők a vízilabdacsapatban is remekül szerepeltek.” - Szolnok és Vidéke
„A legeredményesebb úszó tiszteletdíját Hasznos II. István kapta.” - Nemzeti Jövőnk 1941.
1943-ban érettségizett le. Ebben az évben már két bajnoki címet is szerzett 400 és 1500 méteren. A bátyjával együtt a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubhoz került, és válogatott kerettag lett. A II. világháború után egy ideig alkalmi munkákból élt. Aztán 1947-ben a Budapesti Előre egyesületébe került és játszott az OB I-ben. Amikor kiesett a csapat, 1948-ban visszajött a Szolnoki MTE-be, majd a Szolnoki Dózsa sportolója volt.
Forrás: Úszósport, 1965
Úszásban és vízilabdázásban egyaránt versenyzett, de nemzetközi szintű eredményeket vízilabdázásban ért el. 1952-ben két alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Az 1952. évi nyári olimpián tagja volt az olimpiai bajnoki címet nyert magyar csapatnak.
A Szolnoki Dózsa vízilabdacsapata 1950-ben hatodik, 1951-ben negyedik, egy év múlva szintén hatodik lett a bajnokságban.
Az 1948-as londoni olimpia után a magyar vízilabda válogatott szövetségi kapitánya új, fiatal játékosokból álló csapatot kívánt összeállítani. Vértesi József kapitánynál az 1950-es edzőtáborban minden vidéki csapatból volt egy-egy játékos. A csehszlovákiai túrán játszott budapesti egyesülete és a B-válogatottban is. A következő évben a berlini VIT-re már nem került ki. De Hasznos István a válogatottal az 1952-es olimpiára eljutott, ahol játszott Mexikó és az NSZK válogatottja ellen. A két mérkőzésen hét gólt lőtt.
A helsinki olimpiai vízilabda-bajnokságra benevezett csapatoknak először selejtezőt kellett játszaniuk. A meglehetősen szűkös edzési lehetőségekre célozva mondta Markovits: „Végre egyszer zavartalanul edzhetünk egy teljes mérkőzésnyi időn át.” A Mexikó elleni mérkőzésen a magyar csapat a ,,B” összetételben játszott Gyarmatival megerősítve, és pillanatok alatt 6:0-ra vezetett. Erre egy kicsit engedett a tempóból a csapat, menten kapott is két gólt. Félidő: 6:2. A második félidőben újra rákapcsoltak: 10:2, de azután megint alábbhagyott az igyekezet és 10:4 lett, aztán még három gólt dobott Hasznos és Lemhényi, így alakult ki a 13:4-es végeredmény. A csoportmérkőzések következtek. A magyar válogatott Egyiptommal, a németekkel és a Szovjetunióval került egy csoportba. Egyiptommal szemben 6:0-ás félidő után 9:0-lal vonulhatott nyugovóra.
A magyar vízilabda válogatott 1952-ben
Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt állása megszűnt a rendőrségnél. Szabó István, a Nemzeti Sport újságírója 2016-ban, az események 60. évfordulója alkalmából járt utána Hasznos István rendőrfőhadnagy 1956-ban Szolnokon betöltött szerepének. A fiatal rendőr - a megyei forradalmi munkástanács rendőrtiszt összekötőjének utasítása szerint - a Szolnokon őrizetbe vett ÁVH operatív tagok előállításában és őrzésében kapott feladatot.
Úszóként egy arany-, tíznél több ezüst- és ugyanannyi bronzérmet nyert. Három Balkán-bajnokságon diadalmaskodott. A 13 kilométeres Balaton-átúszó versenyen kétszer is elsőnek ért célba. A Tihansz és Balatonfüred között rendezett Wesselényi-emlékversenyen háromszor egyéni, tízszer pedig csapatbajnoki címet szerzett. Eredményei: 1946: OB 1. 100 m mell 1:14.4, 1954: CSB 1. Balaton-átúszás, 1957: OB 1. Balaton-átúszás, CSB 1. Balatonátúszás, 1958: folyambajnok, CSB 1. Balatonátúszás, 1959: OB 1. Balaton-átúszás, CSB 1. Balaton-átúszás, 1959: Wesselényi-emlékverseny 1., 1962: Wesselényi-emlékv. 1., 1964: Balatonátúszás 1., 1965: Balaton-átúszás 1.
Balaton-átúszás
Tiszavidék, 1957
Szolnok megyei Néplap, 1959
Vízilabdában 1950: OB 6., 1951: OB 4., MNK 3., 1952: XV. olimpia bajnoka, OB 6., 1953: OB 4., 1954: OB 1., MNK 2., 1955: OB 4., 1956: OB 5., 1957: OB 1., 1958: OB 1., 1959: OB 1., 1960: OB 3., 1961: OB 1., 1962: OB 3., 1963: OB 2.
Szolnok megyei Néplap 1956. augusztus
Tiszavidék 1957. június
Szolnoki Dózsa Grúzia elleni mérkőzés 1960-ban
Május 1-jei felvonulás a Kossuth téren
A Szolnoki Dózsa, majd a Vízügyi SE vízilabdásai 1954 és 1964 között hat alkalommal nyertek országos bajnokságot. Hasznos István összesen 212 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 339 gólt dobott Szolnokon. Utolsó OB I-es meccsét 1963-ban játszotta. Az aktív sportolástól 1964-ben vonult vissza.
Szolnoki Dózsa 1964. Aprónyomtatvány
1956-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) úszó és vízilabda-szakedzői oklevelet szerzett. 1962-től a Szolnoki Dózsa edzője lett. Az 1983-ban megalakuló női csapattrénereként is dolgozott, ő ült a kispadon az első hazai női pólóbajnokin, a Szolnok-Eger meccsen 1984-ben.
"Tartsanak bolondnak, de mostantól kezdve akármit kérdeznek tőlem, mindenre azt válaszolom, hogy legyen sátortető az ötvenméteres medence fölött!"- Népsport 1976
1968-tól haláláig a szolnoki Damjanich Uszoda igazgatója is volt. Nagy szerepe volt a gyermekek úszásoktatásában is. 1963-tól 1968-ig főfoglalkozású úszóedző volt az egyesületnél. Az egyik legjobb vidéki utánpótlás nevelőként tarották számon a szolnoki szakosztályt.
Vízügyi SE híradója 1984
"...gyermekek úszásoktatásával foglalkozni szép és hálás feladat; igaz, hogy nagy türelmet és energiát kíván, de az eredmény megéri. Maga a sok mosolygó arc, lelkes szem, szemünk láttára fejlődő mozgáskészség, az ifjúság aranyos kedélye viszonozza a fáradtságot. Hátha még mindez a lehetőségek javultával még sportbeli sikerek sorozatát is megteremthetné."
Az 1949-ben átadott Damjanich Uszoda. Képeslap
Számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el sportolói és edzői teljesítményét: Érdemes vízilabdázó minősítés (1954), a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1955); „Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója” kitüntető jelvényt (1959); Szolnok díszpolgára; Ezüst Pelikán Díj (1991); Kemény Ferenc-díj (1994)
Fotók: Hasznos család
Hasznos István meccset vezet
Senior úszóverseny
Hasznos István 1998. május 7-én hunyt el 74 éves korában. A szolnoki önkormányzat saját halottjának tekintette.
Síremléke a szolnoki temetőben. Fotó: Kósa Károly
Búcsúztatása 1998. május 14-én. Fotó: Tarpai Zoltán - Jászkun Krónika
Szolnoki emlékjelek
Fotó: Károly Nóra
Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata 1992 júliusában, a barceloniai olimpia nyitónapján állított emléktáblát a Városháza aulájában. Az avató ünnepségen részt vett Hasznos István is.
Fotó: Major Balázs
1997 májusában avattak a Damjanich-uszoda fedett medencéje mellett a szolnoki víziladba sport bajnokainak emléktáblát a VI. Kanizsa Tivadar vízilabdatorna keretén belül. Az uszoda elbontása után a Tiszaligetbe kerültek át az emléktáblák és a Vízilabda Arénában talált méltó elhelyezésre újra.
Fotó: ifj. Hasznos István
Fotó: Károly Nóra
Hasznos István mellszobrát az egykori Damjanich Uszoda területén állították fel a Víz- és Csatornaművek költségén. A sportlétesítmény bezárása után a szobor az alkotó, Pogány Gábor Benő udvarán helyezték el. A Tiszaligetben felépült új Vízilabda Aréna bejáratánál 2013 őszén újraavatták Hasznos István szobrát, a másik két olimpikon mellszobrával együtt.
Fotó: Károly Nóra
2008-ban a Damjanich Múzeumban kialakított Szolnoki Panteonban kapott közös emléktáblát a három legendás pólós. A dombormű Szabó Imrefia Béla alkotása.
2013 óta pedig utca viseli a nevét Szandaszőlősön.
Köszönjük az archív fényképeket a Hasznos családnak!
Források:
Az 1954. évben érdemes és elsőosztályúminősítést szerzett sportolóink Úszóspőort 1955. 4. sz.
Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságíók, sportorvosok, sportszakemberek. I. kötet A-H. Szekszárd, 1994
Rajki Béla vízilabda aranycsapata. In: Lukács László - Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 . Budapest, 1980
Szabó Gábor: Hasznos István. Nemzeti Sport 2016.11.05.
A szerkesztő, Szabó Barna (1892-1944) által írt előszóban utalás történik az 1906-ban megjelent Szolnoki és JászNagykun-Szolnok vármegyei útmutatóra, melyet dr. Lánczi Sándor állított össze. A húsz évvel később, 1926-ban kiadott almanach ennek a folytatásaként készült el.
"Minden cim, ami az Almanachban van — pedig sok van élő organizmus, szívvel, szájjal, füllel, családdal, örömökkel és bánatokkal. Minden név, amely egymás alá, mellé, fölésorakozik, egy-egy katona neve, aki élet-halálharcot vív a kenyérért, a bánatos, máért, de egyúttal az örömös tegnapért, amely nem fukarkodott elismerésben — ha valaki megérdemelte, — a holnapért, amely bizonytalannak, sötétnek mutatkozik és a jövőért, amely meg kell, hogy hozza és meg is fogja hozni az összefogó, egyetakaró, összhangzó munka biztos
jutalmát: a jövő Magyarországát — a múlt Magyarországát." - írja Szabó Barna. Számára nem csupán adatgyűjtés volt az almanach összeállítása, hanem egy pillanatképet szeretett volna adni a Nagy Háború után Szolnokról. Kik azok, akik odavesztek a háborúban vagy a vörös terror áldozataként 1919-ben; hogy épült újjá a város.
A kötethez írt köszöntőjében dr. Tóth Tamás polgármester optimistán nézett előre és Szolnok fejlődését prognosztizálta előre. A névtár előtt dr. Veres István, a Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanára foglalta össze a város történelmét röviden.
Az adattár sorra veszi Szolnok város intézményeit. A különböző hivatalok és hatóságok (M. kir. Pénzügyigazgatóság, Számvevőség, Adóhivatal, Pénzügyőrség stb); a tanügy, a M. kir. államvasutak, a Posta, a folyammérnökség vagy az Iparfelügyelőség tisztségviselőt. Megismerhető a névtárból a korabeli hitélet szereplői, valamint a különböző egyesületek és sportklubok tevékenysége is.
A korabeli reklámokkal és hirdetésekkel színesített kiadványt lapogaztva elénk tárul a városban álló üzletek, bankok, patikák sora. A Városháza földszintjén működő kereskedők neve mellett olvasható az 1920-as években üzemelő vendéglátó helyek leírása is egy-egy hirdetésben.
Érdekes adalék a korabeli helyi hír- és szaklapok kínálata, valamint a rádió- és telefonelőfizetők névsora. Előfizetési kérvényt a postahivataloknál kellett beadni. Az előfizetés elég költséges volt. Húsz-húszezer koronát kellett fizetni a kérvényezénél, majd a kiállított engedélyért, további harmincezer korona volt a havi előfizetési díj.
A gyárak és üzemek, valamint a legkülönbfélébb szolgáltatásokat működtető üzletemberek, vállalkozók története elevenedik meg a kiadványban, ahogy a szerkesztő, Szabó Barna is kívánta. Nem pusztán csak nevek és adatok szerepelnek az almanachban, hanem a két világháború között Szolnokon folyó gazdsági életbe, az itt élők mindennapjaiba is bepillantást nyerhetünk általa.
Az ismertetett kötet megtalálható a Verseghy Könyvtár Helyismereti gyűjteményében. Digitálisan pedig a Magyar Nemzeti Digitális Archívumban is elérhető.
A kötet érdekessége, hogy szerkesztője dr. Vajda Gyula államrendőrségi detektív volt, aki Kecskemétről került Szolnokra. A korabeli újságok szerint a bűnügyek feltárásában is sikeres nyomozó részt vett például Kassák Lajos 1932-es szolnoki látogatásának rendőrségi megfigyelésében is, mint a Magyar Királyi Rendőrség szolnoki kapitányság detektív csoportjának vezető helyettese.
Nincs információnk arról, hogy milyen okból kapta meg a szerkesztői feladatokat egy detektív. Ahogy bevezetőjében írja: "Hivatali állásom és beosztásom alkalmat nyújtott arra, hogy a vármegyét megismerjem, annak lüktető kereskedelmi és ipari életét megfigyeljem. Ez ad nekem reményt arra, hogy könyvem a hozzáfűzödő közérdeknek meg fog felelni és hosszú időn át jó szolgálatot fog tenni mindazoknak, akik a hivatalokban, a gazdasági, ipari, kereskedelmi, magán és társadalmi életben tájékozódni kívánnak."
Az adattárhoz Almásy Sándor (1874-1958) főispán írt ajánlást, valamint dr. Tóth Tamás (1893-1941), Szolnok polgármestere és dr Elek István (1883-1958) tiszti főorvos írt egy-egy rövid bevezető tanulmányt Szolnokot méltatva. A kötet Dr. Elek Istvánnak a szolnoki termálvizekről szóló ismertetőjét és a Tisza Szálló részletes reklámját is tartalmazza.
Dr. Tóth Tamás polgármester
Kétségtelen, hogy Szolnok városát elsősorban geográfiai adottságai: folyóparti fekvésében, országutak és vasutak csomóponti elhelyezkedésében rejlő helyzeti energiái terelték a fejlődés útjára. - De szintúgy vitathatatlan, hogy éppen e kedvező fekvése okozta azt is, hogy a történelem viharai széles pasztákban paskoltak végig rajta. - E viharok mennydörgő robaját azután már csak lakói leírhatatlan energiája, elpusztíthatatlan életkedve volt képes a munka halk zenéjévé halkítani, haragos villámcsapásainak pusztításai után csak a
magabízó kitartás és a jobb jövőbe vetett fanatikus hit tudott a romokon új életet fakasztani. A környezet és az ember, a geográfiai viszonyok szerencsés alakulása és a lakosság kiváló képességei és készségei egymást kiegészítve rakták le a történelem során a mai Szolnok fundamentumát.
Az örökkévalóságba hunyó évszázadok sodra hullámhegyen - hullámvölgyön hömpölyögtette az egymást váltó nemzedékek életét. De az utolsó fél évszázad viszonylagosan nyugodtabb folyása sem bírta megtörni Szolnok lakosságának szinte végzetszerű sorsát. Megszűntek ugyan ez idő alatt a háborúk, a portyázó ellenséges csapatok Szolnok régebbi történetéből oly szomorúan emlékezetes dúlásai, elkerülték a várost a természeti csapások (tűzvész, ciklon, árvíz) iszonyú pusztításai, elpihentek a járványos betegségek borzasztó bacillusai. És mégis. . . ! Mégsem tudott Szolnokon olyan tradíciókban gyökerező, nemzedékek hosszú rendjén kialakuló törzslakosság kifejlődni, mint a felvidéki, vagy dunántúli városokban.
Szolnok 1876-ban megyeszékhely lett. Egyik hivatal a másik után került falai közé, seregestül létesültek köz- és magánintézmények. Lakosainak száma egyre duzzadt, ipara és kereskedelme évről-évre izmosodott. Ez a szaporulat azonban jórészt az idegenből letelepedettekre esett. Folyton változott, cserélődött ez a lakosság s a pelikános címerű város valóban vérével táplálta, de magához is láncolta, a többkevesebb ideig itt letelepedett lakosait.
A lakosság vezető rétegének sűrű és gyors kicserélődése azután évtizedről-évtizedre megváltoztatja a város társadalmának külső képét. A háború óta pedig nemcsak menekültjeink ide telepedése, de a háború kényszerült stagnálását felváltó építő munka gyors lendülete is még jobban fokozta a társadalmi és hivatalos, gazdasági, ipari és kereskedelmi élet arcának megváltozását. Ma már ott tartunk, hogy 10 éves távollét után még a tősgyökeres szolnoki sem ismeri ki magát iránytű, vagy útmutató nélkül tulajdon pátriájában.
„Gnóthi se autón" — tartja a görög mondás. Ismerd meg magad! Ismerd meg, hogy számot vethess erőiddel, lemérhesd képességeidet és azok tudatában akaszthasd sorsod és boldogulásod tengelyét a jobb jövő sarkába ! Ilyen számotvetés, seregszemle, útmutató ez a könyv is, amely mai rettenetes helyzetünkben elébünk akarja tárni: kik vagyunk, hányan vagyunk, mi a hivatásunk, feladatunk és kötelességünk. Igen, kötelességünk, mert csak úgy remélhetünk mai elesettségünkből felemelkedést, ha az e címtárban szereplő hivatalok és hivatalnokok, intézmények és alkalmazottak, egyesületek és magánosok — mind-mind valamennyien a fokozott kötelességteljesítés talán terhes, de egyedül nemzetboldogító súlyának viselésétől nem oldódzkodunk.
Tükör ez a könyv! Benne sötétlik a város mai szomorú helyzete, de rajta szivárványlik a jobb jövő felcsillanó reménysége is!
Dr . Elek István: Szolnok hivatása
Ha Szolnok város hivatását és a hivatásából folyó célkitűzéseket óhajtjuk megjelölni, akkor meg kell ismerkedni e különös város történetével, annak tanulságaival, a város helyzetével, egyszóval a város jellemével.
Szolnok város, mint azt igen sokszor leírták és azt minduntalan ma is mondják, a hadak útja volt. Keresztülszáguldottak itt az összes seregek, amelyek a magyarság ezeréves történetében szerepeltek. A magyarság története, a magyarság háborúja, a magyarság gyásza, de dicsősége is mindig Szolnok története, háborúja, gyásza és dicsősége is volt. Elpusztította a török, még előbb a tatár. Sarcolta a labanc, a közelmúltban megszenvedte a vörös terrort, majd az oláh megszállás kínozta, de — miként a mesebeli főnix madár — újból és újból feléledt hamvaiból és szebb lett, mint valaha. Mi ennek az oka? Az ok egy összegeződés, mely két összetevőből ered.
Az egyik összetevő a város földrajzi helyzete. Szolnok városa ugyanis a nagy magyar Alföld kellős közepében, a kanyargós Tisza partján, a Tiszavölgy középpontján és egy kis folyó —a Zagyva — torkolatánál fekszik. A város földrajzi helyzeténél fogva, emberi településre mindig alkalmas volt. Erre vannak tárgyi bizonyítékaink, már az új kőkorszaktól kezdve. A földje művelésre, állattenyésztésre, folyója halászatra, közlekedésre, vízi úti kereskedelem lebonyolítására egyaránt alkalmas. Azonkívül itt vezetnek a szárazföldi utak is át a Tiszán. A vasút nyolc felé halad Szolnokon keresztül és itt halad a legnagyobb fontosságú nemzetközi jelentőségű szárazföldi közút is, amely Keletet és Nyugatot összeköti. Röviden : így érthető az, hogy Szolnok nemcsak a hadak útja volt a magyar történelemben, hanem a magyar közgazdaságnak is fő útvonala volt, ahol a magyar termelés, a magyar behozatal és a magyar kivitel cseréltek gazdát.
A másik ok a város lakossága. Szolnok lakossága egy sajátságos összetételű lakosság. Sokan úgy csodálkoznak ezen, azt mondják, nem is lehet egy ilyen városnak, egy ilyen kis Amerikának egységes, kialakult típusú lakossága. Bizony a hasonlatban van valami, de ez nem szégyenünk, sőt ez büszkeségünk is. Szolnok lakossága a jövő magyar város típusa már ma is. Miként az északamerikai Unió különféle származású bevándorlóiból kialakult a hatalmas „üstben" egy ma már típust alkotó büszke amerikai. Miként kialakult ott az angoltól, a kanadaitól, a délamerikaitól — egyéb helyileg és származásilag távoleső nemzetekről nem is beszélve — egy elkülönült, fensőbbséges,
büszke nemzeti érzés, úgy alakult ki itt a szolnoki föld erejéből az ország más vidékeiről, sőt a külföldről is idetelepedettek között egy közös érzés, a szolnoki polgár öntudata. Az a közös érzés, amely a régi lakossággal mindenkit összefűz és mindenkiből rövidesen — amint az ismert példák bizonyítják — igazi szolnoki polgárt teremt és azt a szolnoki ügyek harcosává avatja. Ha összegezzük a két összetevőt, már meg is kaptuk a mai Szolnokot és megalkothatjuk a terveket a jövő célkitűzést.
Szolnok földrajzi helyzeténél, lakossága összetételénél fogva hivatott arra, hogy egyike legyen azoknak a vidéki centrumoknak, amelyeknek megalkotására törekszenek újabban a nemzet hivatott vezetői. Nem találunk hozzá hasonló gazdasági jelentőségű várost az ország közgazdasági központjától, az ország fővárosától keletre Debrecenig, délre Szegedig, északra Miskolcig. Minthogy vasúti, közúti, viziúti csomópont és földje, az áldott magyar föld, lakosságának összetétele pedig már ma is, éppen a keveredés folytán a legszerencsésebbnek mondható, adva van a jövő fejlődés minden alapja- A kedvező földrajzi fekvés vonzza ide azokat az élénk szellemű, vállalkozó kedvű egyéneket, akik boldogulásukat itt keresik és egy város fejlődéséhez feltétlenül szükségesek. Ma! Ma persze, gyászos megcsonkítottságunk, az általános közgazdasági pangás idején nem dicsekedhetünk olyan közgazdasági eredménnyel, mint szeretnénk, de a múltra visszatekintve, bízva önmagunkban és az isteni gondviselésben, mely soha nem engedte egy ezer éven át a Zounok nemzetsége szállását elpusztulni, bízunk és hiszünk egy jobb jövőben. Bízunk hogy a gazdasági pangást követő megújhodáskor újból itt lesz a messze vidék árúcseréjének a helye, hogy itt újból lesz nagy épületfa-, tűzífakereskedelem. Hiszen máris van állatkereskedelmünk, gyümölcsfa-, baromfikivitelünk, hiszen van földünk, van gabonánk, van fejlődő iparunk és vannak törekvő kereskedőink. Földműveseink tanulnak. Iparosaink nevükhöz méltóan iparkodnak. Kereskedőink, mint azt az országos központ is elismerte, kiválóak, és végül a hatóság is örömmel támogat minden közgazdasági érdekű szervezkedést. Fejlődő mezőgazdaságunk, fa- és fémiparunk, a közös szolnoki érdeket istápoló kereskedelmünk, az itt tartott országos jelentőségű és országos érdekű közgazdasági és kulturális értekezleteink mind Szolnok hivatását, a jövő fejlődés lehetőségeit igazolják. Meglevő kulturális intézményeink alapul szolgálnak arra, hogy bizalommal nézzünk a jövőbe. A város vezetősége, élén az agilis, tehetséges dr. Tóth Tamás polgármesterrel, néhány év alatt a világháború, a háromhónapos ostrom, a vörösuralom, az oláh rablás következményeit nemcsak eltüntette, de az újjáépítésen kívül oly intézményekkel gyarapította a várost, mely bebizonyította, hogy a szolnoki főnix madár megújhodása nem puszta mese. Aki ma eljön Szolnokra, elragadtatva nézheti az aszfaltos utcákat, a pompás házakat, a ragyogó kirakatokat, az ipartelepeket és a magyar folyó, a kanyargó szőke Tisza partján a gyönyörű parkban épített pompás Tisza Szállót és Gyógyfürdőt, amelynek ablakaiból átlátni a Tisza túlsó partjára, a délibábos, végtelen magyar rónára. Míg az innenső parton a lüktető élet és a gyógyvíz fürdőjében élvezhetjük a modern
életet, addig a túlsó partról a Magyar Alföld romantikája árad felénk. Ez az, ami bizalommal tölti el Szolnok város minden lakosát.
Ez az, ami összefűz egy közös érzésbe, a város hivatásának érzésében. Ez az, ami gátat szab a túlzott felbuzdulásnak és a reális alapra
támaszkodva hírdeti és követeli méltó helyét a magyar közgazdasági életben : Ez a város hivatott arra, hogy fejlődjék. Ez a város már ma
is a fejlődő magyar vidéki központ típusa. Ez a hely fekvésénél, lakosságánál fogva hivatott, hogy a magyar egyik vidéki központja is legyen- Ez a hely, mint már kétszáz év óta — nem szolnoki, tehát elfogultan tárgyilagos szakértők ajkáról hangzik — hivatott arra, hogy itt legyen a magyar közgazdaság, a magyar kereskedelem egyik bázisának, a Duna-Tisza-csatornának a tiszai torkolata, minthogy ez a torkolati megoldás nem lokális érdek, hanem provinciális érdekeken felülemelkedően, ez az egyetemes magyar érdek.
Ezek a céljaink, melyek nem különleges, hanem az általános magyar érdekbe simán, minden súrlódás nélkül beleilleszkednek.
Ez az a hivatás, mely nemcsak a hadak útjává, hanem a magyar közgazdaság, a magyar élet útjává is teremtette Szolnokot. Lakossága, földművelői, iparosai és a minden kulturális megmozdulásban tevékenyen részt vevő kereskedői ezt a hivatást felismerték. A hivatás közös érzése összefűzi őket. Ez az összetartó érzés és a szorgalmas munkáskezek azok, amelyekbe van letéve, tehát jó helyre, Szolnok város jövője.
A szolnoki hévvíz
Szolnok város évezredes története folyamán ismételten elpusztult. A világháborúban is igen nagy kárt szenvedett. 1919-ben a Tisza túlsó
partjáról az oláhok három hónapon át lőtték a várost. Nem volt ház, amely ne sérült volna meg! Elpusztult egyéb középületeken kívül a
városi gőzfürdő is. Amint a romok eltakarítása után megindult az újjáépítés munkája, amint megvolt az anyagi lehetőség, a mód az elpusztult középületek pótlására, Szolnok város közönsége első kötelességének tartotta — és ezzel nagy kultur és higien érzékéről tett
tanúbizonyságot — hogy az elpusztult gőzfürdő helyett egy újat építsen.
Megépült az új gőzfürdő szállodával, a Tisza szálló és gyógyfürdő Hegedűs Ármin (1869-1945) műszaki főtanácsos, építész tervei szerint. A szálloda, az étterem és fürdő teljesen modern és oly szép, hogy vidéken — teljes tárgyilagos megállapítás szerint — nincs párja. 1926-ban elhatározta az előzetes szakvélemények (Horusitzky Henrik, Pávai Vájna) alapján a város, a gőzfürdő előtt egy mélyfúrású artézi kút létesítését. Ezen elhatározással egyrészt a fürdőhöz szükséges, valamint a melegvízfűtési berendezés fűtésének egy részét óhajtotta megtakarítani, de azonfelül a szakértő geológusok véleménye szerint remélhető volt a mélyfúrással gyógyvíz, sőt földgáz feltárása is.
Horthy Miklós kormányzó 1928 őszén megtekintette az új hőforrást. A kútfej kivezető csövén tört fel a mélységből a forró víz. A medence szélén 1. a kormányzó, 2. Almássy Sándor főispán, 3. dr. Tóth Tamás polgármester, 4. Alexander Imre alispán - Képes Pesti Hírlap
A fúrási munkálatok 1927 januárjától 1928 szeptemberig tartottak. Az eredmény az előzetes szakvéleményt teljesen igazolta és minden
várakozást kielégített. Igen jellemző az Alföld keletkezésére a fúrás geológiai szelvénye, mely Janisch Gyula — a fúrási munkálatokat vezető főmérnök feljegyzései szerint — a következő: Részletes táblázat a Hydrologiai közlemény IX. (1929) kötetében.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Könyvtár
„A fúrás helye 88 m-nyire fekszik az Adriai tenger szint felett. Legfelül 2 méteres törmelék és termőföld található, ami alatt 14 m.
vastag mocsárlöszszerű, sárga agyag fordul elő. Azután következnek a folyóhordalék sorozatos üledékei, melyek becslésem szerint 145'8 m. mélységig terjednek. E pleisztocénkori hordalék és üledék alatt a pliocénkori kőzetek vesznek részt a vidék geológiai felépítésében,
melyek közül a felsőbb rétegeket (145'8—296 2 m.) a Ievanteiba és az alsókat (269'2—956'6 m.) a pontusi, illetve a pannóniai emeletbe vélem sorozhatni. Pontos határt itt meghúzni az egyes geológiai korok között szinte lehetetlen, mert az alsó rétegből kikerült faunán kívül a kőzetek kövületmentesek és az egyes rétegek anyaga egymáshoz oly hasonló, hogy petrográfiai minőségükből következtetni nem nagyon lehet. Némileg irányadók lehetnek a lignites agyagrétegek, amelyek már 339 m. mélységben kezdődnek és az alsó pliocénhez sorozhatok, továbbá a kissé durvább homokrétegek, amelyek a levanteire, továbbá a mocsárlöszszerű sárga, meszes agyagbetelepülések, amelyek a pleisztocénra lehetnek jellemzők.
Lignitszerű nyomokat 603 méterig találunk, ameddig túlnyomóan agyag fordul elő. Ezen alul már kissé több a homokréteg és ezek
valamivel vastagabbak is, sajnos azonban valamennyi igen finom homokszemcséjű és iszapos. E rétegek pontusi-pannoniai korát a 870 méter mélységből, a szürkés agyagból kikerült kis mikrofauna is igazolja, mégpedig:
Micromelani laevis, FUCHS.
Dreissensia ofr. minima, LÖRENT.
Limnocardium banaticum, FUCHS.
sp. töredék.
Congeria sp."
Vizet majdnem minden homokos pliocénkori rétegben észleltek. 206 5-208 0 méter mélységben jelzik az első kevés felszökő vizet;
250 1-252 0 méter mélységben települő homokréteg már több vizet tartalmaz, 267 0-269 2 méter mélységben szintén felszökő vizre bukkantak.
E levantei korú rétegek közvetlen feküjében egy 355 méter vastag agyagkomplexum települ, amely között kissé jelentékenyebb homokréteg csak 446 9-453 8 méter között fordul elő, melyből a vásártéren fúrt artézi kút nyerheti vizét. Ennél vékonyabb homokréteget
555 7—558 15 méter között fúrtak keresztül, amely valószínűleg szintén vizet tartalmaz.
A jelzett lignites nyomokkal bíró rétegsorozat alatt már sűrűbben akadunk homokrétegekre több-kevesebb vízzel, úgymint: 624 2—629 0 m között, ahonnét kevés kifolyó vízzel gáz is jelentkezett: 640 25—644 9 méter mélységben már jóval több víz jelentkezett; 7042-705 8 méter mélységben már jóval több víz jelentkezet; 751-4—752 1 méter mélységben és 7699—770-7 méter mélységben levő homokrétegekről a fúrási napló vizet nem jelez. Valószínű az anyag túlságos finomsága miatt hagyták azt figyelmen kívül. Vizet tartalmazó, ugyancsak elég finomszemű homokrétegek fordulnak elő azután:
822-4—826 8 méter,
872-8-877-8 méter és
943'6—948'2 méter között és a fúrólyukfenekén, egy vékony márgapad alatt
956-6—957-0 méter mélységben.
956'6 méter mélységben, mint a fúró 102 mm. átmérőjű csőben egy vékony márgapadot átfúrt és talán egy törési vonalat érintett, hirtelen egy hatalmas iszaposzlop tódult fel, kb. 300 m. magasságig, amellyel megbirkózni, illetve az iszaptól a csövet megtisztítani igen nagy
nehézségekbe került. Ezt a feltódulást részint a víz, részint a gáz idézte elő, amelynek sajnos azonban nem volt annyi ereje, hogy azt egészen a felszínig feltolta volna, miért is technikai úton kellett a dolgon segíteni, hogy a mélységbeli vizet felszínre juttassák. A nagy pénzkiadások megkímélése végett, amikor már 877 méterig sikerült a csőből az iszapot eltávolítani és a lejjebb hatoló tisztogatási művelet, az iszapnak állandó feltódulása miatt, majdnem sikertelennek bizonyult, a csövet 877'8 méter mélységben egy rugós tömszelencével elzárták és felette a 872-8—877-8 méter között levő 5 méter vastag homokrétegnél a csövet meghasították, hogy ennek vizét juttassák a felszínre. Ennek megtörténte után, szeptember közepén, a fúrócső nyílásán először kevesebb, majd fokozatosan mindig több és több víz tört fel a föld mélyéből, amíg a mai nagy mennyiséget el nem érték, midőn percenként 600 l, 55,5 C° hőmérsékletű víz kerül a felszínre.
Mindjárt az első pillanatban — hogy úgy mondjam — tisztában volt Szolnok város egész közönsége az eredmény nagy jelentőségével.
Az emberek mindjárt hordták a vizet: fürdéshez a rheumások, mosáshoz a háziasszonyok, (mert jól habzott a víz), a gyomorbajosok és más emésztő szervi bántalmakban szenvedők ivókurát kezdtek vele karlsbadi mintára. Voltak, akiknek az tetszett leginkább, hogy a feltörő víz meggyújható és sárgás-vöröses lánggal ég. Természetesen rövidesen megtörtént minden intézkedés a feltörő víz gáztartartalmának, vegyi összetételének és egyéb tulajdonságának meghatározására. Becsey Antal mérései szerint a forrás óránkint 9 m 3 6800 kalóriás gázt szolgáltat.
A forrás vizének vegyi elemzését az Országos Közegészségügyi Intézet adjunktusa, dr. Jendrassik Aladár végezte. A forrásvíz a tájékoztató elemzés alapján a következő összetételű:
Ezen elemzési eredmény alapján a szolnoki mélyfúrású artézi kút ásványvize alkalikus reakciójú, túlnyomóan alkalikarbonátok és alkalihidrokarbonátokat tartalmazó víz.
"A szolnoki ásványvíz legkiválóbb tulajdonsága helyszíni magas hőfoka (55,5 C°), melynek még alkalikarbonát tartalma adja a különlegesebb jelleget" — mondja tovább a szakértői vélemény.
A víz teljes vizsgálatához tartozott még a radioaktivitásának vizsgálata, amelyet a város felkérésére a legkiválóbb magyar szakértő
dr. Weszelszky Gyula végzett. Weszelszky szerint:
a víz 1 l-ben 0,28 Eman rádiumemanaciót
a gáz 1 l-ben 2,84 Eman rádiumemanaciót tartalmaz.
Tekintettel arra — mondja szakvéleményében — hogy a gázban talált rádiumemanició is a vízből került oda és a víz 1 literrel 0'275
208 l. gáz jön fel, a 0-275 l. gázban levő 078 Eman rádiumemanaciót a vízben levő emanacióhoz adva. A víz egy literének radiumemanaciótartalma 106 Eman. Hogy ennek a nagyságát kellően megérthessük (Eman radioaktivitás
egysége) összehasonlítást kell tennünk: Az Élőpatak fürdő Natália forrása 0'7, Erzsébet forrása 0 9, József forrása 10, Herkules fürdő
Ferenc forrása 10, a budapesti városligeti mélyfúrású víz — Széchenyi fürdő — 0 8 egységet tartalmaz. Ezeket a szolnoki víz sugárzása mind felülmúlja. Mondhatnánk sugárzása optimális hatású. Mindezen vizsgálatokat röviden összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a szolnoki mélyfúrású forrás vize radioaktív alkalikus hévvíz.
Ezen szakvélemények és nemcsak az ezek alapján várható, de a már tapasztalt gyógyeredmények alapján kérte Szolnok városa a víznek, illetve a fürdőnek az ásványvíz, illetve a gyógyfürdő jellegét, amit, méltányolva a szakvéleményeket és eredményeket, meg is adott a
M. kir. Munkaügyi és Népjóléti miniszter.
A szolnoki hévvíz értékesítése már jelenleg is többféle, de a legértékesebb kihasználása a gyógyító jelleg alapján történik. A szolnoki radioaktiv-alkalikus hévvíz u. i. használatos ivókúrára, fürdőkúrára és belégzésre. Az ivókúra javaslalai a következők:
1. Az emésztőrendszer megbetegedései:
a) Idült gyomor- és bélhurut, u, i. az alkalikus víz hurutos nyálkahártyát oldja és ezzel a hurutot gyógyítja.
b) Idült bélrenyheség a fentebb említetteken kívül, mivel a béltartalom lugosságát fokozzák, a belekben folyó emésztést javítják és a
bél mozgásokra serkentőleg hatnak.
c) Az epeutak hurutjának gyógyítását elősegíti ugyanazon okoknál fogva.
d) Gyomorsavtúltengésnél alkalicitásánál fogva közömbösít, mivel
a savat megköti.
Mindezen hatásokat a természetes hőfok, valamint a radiumemanacio fokozza. — Ez vonatkozik természetesen a gyógyvíz egyéb javaslataira is. A szolnoki gyógyvíz ezen hatása a karlsbadi és vichyi vizek hatásához hasonló.
2. A vese, általában a vizelet elválasztószervek hurutos bántalmai.
Ezen hatás azon alapul, hogy a vizeletet lúgossá teszi és a hugysavassók lecsapolását megakadályozza, helyesebben az oldódásukat elősegíti. Különösen a szénsavval telitett gyógyvíznek, az Áldásvíznek van e tekintetben a szénsavfokozó hatásánál fogva előnyös hatása.
A szolnoki természetes gyógyvíznek és a szénsavval telitett ,,ÁIdásvíz"-nek ezen hatása megfelel a közismert „Salvator" és „Harmat"
vizek hatásának.
3. Rheumás, köszvényes megbetegedéseknél a fürdőkúra kiegészítéseképen az érelmeszesedés megelőzése céljából, valamint kezdődő
érelmeszesedésnél. Sótartalmánál és radioaktivitása folytán u. i, a szervezet anyagcseréjét előmozdítja.
4. Nyálkaoldó alkalicitása folytán a légzőszervek hurutjánál, tehát a gége és a hörgők hurutos bántalmainál a gyógyszeres kezelés hatását
támogatja. Ugyanolyan egyenrangú hatású, mint a külföldi ,,Selters".
5. Cukorbetegségeknél elsősorban lúgos vegyhatása folytán a diéta kiegészitéseképen rendszeres ivóvíznek előnyösen használható.
A fürdőkúra javallatai a következők:
1. Idült rheumás, köszvényes bántalmak. Itt a magas természetes
hőfok, a gáztartalom, az oldott sók, a radioaktivitás szerepelnek elsősorban gyógyító tényezőként.
2. Idegzsábáknál — (neuralgia) — már néhány fürdő után mutatkozik a gyógyítóhatás, melynek okozói ugyanazon tényezők, amelyeket
előbb említettünk.
3. Idült izzadmányoknál — akár a mellhasüregben, mint idősült mellüregi izzadmányok, akár egyebütt pl. az izületekben, mint idült
izületi gyulladások — igen kiváló, felszívódást elősegítő, tehát gyógyító hatásuk van.
4. Régi hegeknél, zsugorodásoknál egyéb okokon felül a vérbőség előidézése által is javítólag hat.
— Mindezen hatások az azonos előidéző okoknál fogva megegyezők Pöstyén, valamint a budapesti és más hévvizek hatásával.
5. Idült női betegségeknél — az eddigiek, valamint a sótartalom alapján — felszívódást elősegitőleg, tehát gyógyítólag hat.
A javallatok mellett vannak természetesen ellenjavallatok és az ellenjavallatok mellett viszont egyéb gyógyító tényezők, amelyek a gyógyvíz, a gyógyfürdő hatását fokozzák.
A szolnoki gyógyfürdő és gyógyvíz ellenjavallatait képezik, mint az már részben a fentebbiekből és a gyógyítóhatóanyagokból következik, mindenekelőtt az ivókúránál gyomorsavcsökkentség vagy a gyomorsavhiány, a fürdőkúránál a heveny — nem idősült — gyulladások, továbbá a gümőkór, végül a nagyfokú érelmeszesedés és a szervi szívbaj.
Viszont a fürdővel kapcsolatosan egyéb gyógyító tényezőként szerepelnek 1. a Kolopi radiumos iszap — iszapfürdő és iszap borogatásképen alkalmazva, 2. mesterséges szénsavfürdők — a vérkeringési szervek bántalmánál, 3. mesterségesen hozzáadott só hozzáadásával sós fürdő, 4. vízgyógyintézet — a megfelelő felszereléssel, 5. fizikális gyógymódok, diathermiás, hő, fény és egyéb kezelések a megfelelő javallatok alapján.
Külön kell megemlékeznünk a fürdőknél, már a kádfürdőknél is, még inkább a medence fürdőknél a vízből felszabaduló és a szervezetbe
a belégzés folytán kerülő radiumemanatio a szervezet anyagcsere forgalomra üdvös hatásáról.
Mindezen gyógyító tényezők hatását nem csak az elmélet állítja, hanem a gyakorlat — a gyógyfürdőt egyre nagyobb számban látogató hálás betegek gyógyulásával — is bizonyítja. A gyógyfürdő és a gyógyvíz nagyszerű eredményekkel dicsekedhet. Az esetek felsorolását természetesen mellőzöm, bár akadnak közöttük nem is kis számban igen érdekesek és tanulságosak. A jó hatást egyébként bárki — a közismert közmondással ellentétesen — a saját javán megtanulhatja. Nem lenne a gyógyfürdő gyógyító tényezőinek felsorolása teljes, ha nem említeném fel dr. Fontányi Sándor (1896-1937) és dr. Wagner Ferenc fürdőorvos urakat, akik a legnagyobb készséggel legjobb tudásukkal állanak a közönség rendelkezésére.
Ugyancsak meg kell emlékeznem a gyógyfürdővel kapcsolatos szállodáról, melynek pompás fekvése van a Tiszaparton nagyszerű
kilátással a Tisza túlsó oldalán levő délibábos szandai nagy rétre. A szálloda szobái a legmodernebbül melegvízfűtéssel és hideg, melegvíz szolgáltatással oly módon vannak berendezve, mely a legkényesebb igényeket ép úgy kielégíti, mint a szállodával kapcsolatos étterem.
A gyógyvíz értékelésénél a fel sem becsülhető nagyértékű gyógyhatáson kívül számításba kell vennünk azon eredményt, illetve megtakarítást, amelyet azáltal ért el a város, hogy a hévvíz rendelkezésre állván nem kell a költséges, hideg vízvezetéki vizet többé a fürdő részére melegíteni. Ez a megtakarítás kézzelfoghatóan kifejezve körülbelül évi 12,000 P[engő] szénmegtakaritást jelent. Ez a megtakarítás a mélyfúrású kút hozadékainak csak egy kis része. A mélyfúrású kút másik hozadéka már pozitívum, u. i. a hévvíz fűti a
fürdő-szálloda, a szomszédos színház és távvezeték útján egy szomszédos házcsoport fűtését, ami csupán a színház és a szomszédos házcsoport fűtését számítva kereken évi 14,000 P hozadékot jelent.
Külön kell számításba vennünk a gyógyvíz gáztartalmának műszaki úton történő felhasználását, mely a következő módon történik:
„A forrásvíz és gáz keveréke egy, az utca színe alatt elhelyezett zárt tartányba jut, ahol a gáz kiválik a vízből. A gáz egy 40 L E eff.
teljesítményű gázmotort tart üzemben, mely egy 35 KVA forgóáramú generátort hajt meg. A generátor által szolgáltatott áram a fürdőszálloda épületének, éttermének világítását, továbbá az összes segédgépek üzemét biztosítja." (Ganz közlemények 1930 június.)
A gáz ezen felhasználásának értéke ilyen módon könnyen kiszámítható, tekintettel arra, hogy a gáz által hajtott motor 1931. évben 35,558 KVA termelt, pedig a nyári hónapokban a gáz egy része felhasználatlanul szállt el.
A hévvíz felhasználása még, mint már említettük, oly módon is történik, hogy azt szénsavval telítik és palackozva kerül forgalomba.
A szénsavval telített gyógyvíz találó neve : Áldásviz. Az Áldásviz valóban áldás. Hatása azonos a Salvator, a Harmat vízzel, a külföldi Selters vízzel. Erről azonban már beszéltünk. Azonfelül üdítővízként is használatos kellemes íze folytán, de borvíznek is használják és erre különösen kellemes ízén kívül lúgos, savmegkötő hatása által kiválóan alkalmas.
Az Áldásviz hasznosítása jelenleg magánvállalkozás útján történik, mely egy teljesen modern üzemet létesített és a városnak a bruttó bevétel 5%-át fizeti bér gyanánt évenkint.
Jelenleg még nem hasznosítják egyéb módon a szolnoki hévvízet. A forrás vizének legnagyobb része felhasználatlanul ömlik a Tiszába, pedig mennyi más módját lehetne még találni, hogy a víz nevének megfelelően áldást árasszon. így bromsók, jódsók hozzátételével, mint mesterséges bromos, jódos ásványvíz kerülhetne forgalomba. Az elfolyó vizet fedett uszodába vezetve, télen is szolgálná az "ép testben ép lélek" elvének megfelelően a szolnoki fejlődőben levő uszósportot. Lehetne, miként Budapesten az Irgalmasok kórháza, Szolnokon is a közelben egy rheuma kórházat létesíteni. Mindez szükséges és hasznos intézmény lenne. Tudjuk jól, a mai gazdasági helyzet nem kedvező az újabb intézmények létesítésére, de mi már gondolunk rájuk, hogy kedvező időben azokat megalkothassuk Szolnok városa és a magyar közegészségügy javára.
Szolnok, 1932 szeptember hó
Szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő
Szolnok az Alföld szívében a kanyargós szőke Tisza partján az ország fővárosától, Budapesttől — akár vasúton, akár a pompás aszfaltos műúton — alig másfélórányira fekszik, ezenfelül kényelmes összeköttetése van minden irányban.
Éppen ezért már régebben is kedvelt kiránduló hely volt, amióta pedig Szolnokon a városban benn a Városi Színház mellett közvetlen a Tisza partján egy tíz holdas park közepén félépült a Tisza Szálló és Gyógyfürdő, azóta az ország minden részéből, sőt külföldről is egyre többen keresik fel.
Csábítja az embereket a hely szépsége, az Alföld romantikája. Szolnokon ugyanis a modern város és az ős eredetiségű magyar részei közvetlen egymás mellett fekszik és így — az ellentét folytán — jobban érezhető és élvezhető. A Tiszának az egyik oldalán a lüktető élet, a másik oldalon a végtelen délibábos magyar részei — a szandai nagyrét — békésen legelésző gulyáival. Az egyik oldalon a gyönyörű modern élet követelményeinek minden kényelmével felszerelt Tisza Szálló, a másik oldalon, de még közel, az Aranylakat vendéglő, távolabb a Holt-Tisza partja mellett a szandai szőllő elején a „Ne tovább csárdával".
Ha valaki a nyári éjszakában a Tisza Szálló erkélyéről kitekint és látja maga felett a sötéten kéklő égboltozatot milliárdnyi csillagával, Csaba királyfi vitézeinek útjával a Tejúttal, a messze távolban a szandai réten pislogó pásztortüzekkel, érzi, hogy milyen csodás varázsa van e helynek és nem felejti el soha.
A város, a város élete maga is egy különleges élmény. Ha valaki a magyar vidéki várost tanulmányozni óhajtja, az jöjjön el Szolnokra, ahol az aszfaltos úton „hordáskor" Isten áldásával a búza kévékkel megrakott kocsik vonulnak el egymás után, ahol az ipartelepek mellett a gazdálkodók galambdúcos házai — a kútágason gólyafészekkel — gyönyörködtetik a szemlélőt.
A Tiszába torkoló Zagyva folyócska innenső partján a török korszak maradványa a Tabán, girbe-görbe utcáival, a túlsó parton a régi vár helyén egy szép parkban a modern művésztelep a magyar képzőművészet büszkesége, a világhírű szolnoki művészeti hagyományoknak hivatott letéteményese és gondozója.
A Tisza vizén eleven víziélet. A túlsó parton a tiszai strandfürdők, az innenső parton pedig Szolnok büszkesége a Tisza Szálló és Gyógyfürdő.
A Tisza Szálló és gyógyfürdőhöz fogható szép épület vidéken egyáltalán nincs, csak az új budapesti gyógyszállók hasonlíthatók hozzá. A szálloda szobái a modern élet követelményeinek megfelelően — (melegvízfűtéssel, hideg- melegvízszolgáltatással, villanyvilágítással) — vannak felszerelve, étterme elismerten elsőrangú. Mind a mellett napi penzió már 6 P-ért is kapható.
A szálló és a gyógyfürdő egy épületben van elhelyezve. A természetes 842 m mélyről feltörő 55,6 Co radioaktív alkalikus hévvíz táplálja a gyógyfürdő medencéit, ahol dr. Fontányi Sándor és dr. Wagner Ferenc fürdőorvosok felügyelete alatt a modern fürdőhely minden áldásában részesülhetnek a gyógyulást keresők.
A gyógyvíz használatos ivókúrára, fürdőkúrára, belégzésre és üditő-vízként szénsavval telítve. Szakorvosi megállapítás szerint a hévvíz kiváló gyógyhatású: fürdőkúra képen rheuma és csúz, idült izzadmányok, zsugorodások, merevségek, idegzsábák, mint ischiás, idült női betegségek, köszvény, idült csonthártya- és inhüvelylob ellen s általában felszívó kezelésre.
A fürdőben felszerelt hidegvízgyógyintézet, továbbá az elektromos diathermiás kezelés hatásos gyógyulást nyújtanak a speciális megbetegedések ellen. Ivókúrára: gyomor és bélhurutok, bélrenyheség, idült gyomor-bántalmak, máj-, vese-, epe- és hólyagbántalmak, cukorbetegség, köszvényes- és húgysavas sók lerakodása és gyomorsavtűltengés ellen, belélegzésre pedig asztmatikus megbetegedéseknél ajánlható.
Üditővízképen: Az alkalikus hévvíz nagymennyiségű hidrokar-bonát tartalmánál fogva, szénsavval telítve vagy anélkül is kitűnő üdítő-viz, amely palackozva SZOLNOKI ÁLDÁSVIZ néven kerül forgalomba, ezáltal otthoni ivókúrára is alkalmas.
A kitűnő gyógyvizet a legmodernebb eljárás szerint az „Áldás" Ásványvizüzem Szolnok, palackozza és hozza forgalomba 11/2 literes és 1/2 literes palackokban, olcsó áron.
Tartalom:
A vármegye területe, lakossága és közigazgatási beosztása
Szolnok város címtára és útmutatója
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye városainak és községeinek címtára
1075-ben keletkezett I. Géza király adománylevele a garamszentbenedeki apátság részére, amelyben Szolnok város neve többször is szerepelt. A latin szövegben szereplő Zounuk a későbbi századok folyamán a mai Szolnokká alakult. Korábban, 1018-ban és 1046-ban személynévként már feltűnt más forrásokban, de földrajzi névként (civitas) ebben az oklevélben szerepelt először:
"A Tiszán túl adtam Pelu nevezetű földet a Kengelu nevű vízének a révje felett, a sajt határai mellett. Ennek a földnek első része Zounok polgárai között oszlik meg. Majd a Zeku következik, mely később a mező közepén határvonalat képez Szent Benedek ottani faluja és a Zounok városbeliek földje között ... Zounok mellett a Meler nevű víz..."
A Tisza nem csak ivóvizet szolgáltatott, hanem évszázadokon át a vidék egyik fontos éléskamrája volt, így tehát érthető, hogy 1075-ben miért került ez a terület adományként a garamszentbenedeki bencések tulajdonába. Innen szállították nyáron a szárított és füstölt halat a kolostor számára.
Az oklevél egyike annak a 12 forrásnak, amelyet a legszigorúbb mércével mérve is hitelesnek fogadnak el az Árpád-kor kutatói. Ez a történelmi forrás szolgált 1975-ben a 900 éves jubileumi ünnepségsorozat alapjául.
Idén a város ismét rendezvénysorozattal készül a 950 éves történelmi évforduló megünneplésére.
700 évvel ezelőtt...
Károly Róbert visszaváltotta Szolnok városát Kokas mestertől 1325-ben. A Tisza menti, szabadok által lakott faluért hasonló értékűt biztosított számára.
645 évvel ezelőtt...
1380-ban Nagy Lajos király birtokába kerül a város. 1426-ig királyi tulajdonban is maradt.
580 évvel ezelőtt...
1445-ben Pálóczy László és Simon szerezte meg Szolnokot. A Pálóczyak csaknem száz évig voltak Szolnok urai.
520 évvel ezelőtt...
1505-ben született báró Zay Ferenc katona, író és politikus, akit 1550 szeptemberében neveztek ki a szolnoki vár élére.
1505-ben született Szegedi Kis István kálvinista hitszónok, aki a török foglya volt Szolnokon 1561 és 1563 között. A bég megengedte, hogy a szolnoki hívek látogathassák.
475 évvel ezelőtt...
1550. szeptember 10-én kezdődött meg a szolnoki vár építése. Gr. Salm Miklós és Báthori András seregei megszállták Szolnok környékét, hogy az építési munkálatok zavartalanságát biztosítsák. Akkor ásták a Zagyva mostani medrét a Tabán kiszögelésétől a mostani torkolatig. 1550 végére a belső vár védművének megépítése nagyjából befejeződött.
Az építkezésen számos idegen építőmester, hadmérnök is részt vett. Egyikük Bernardo Aldana tábormester, spanyol zsoldosvezér, aki 1548–1552 között Magyarországon harcolt a császár szolgálatában.
465 évvel ezelőtt...
1560-tól 1561-ig Parlaghi György és Horváth testvérek voltak Szolnok birtokosai.
450 évvel ezelőtt...
1575-ben a szolnoki várban fejezte be Ibrahim bin Ali Dzselálzde Musztafa Nagy Szulejmán hadjáratáról szóló kódexének illusztrálását.
430 évvel ezelőtt...
A 15 éves háború alatt 1595 őszén egy kisebb sereg Miksa főherceg vezetésével Szolnok ellen vonult, de a várat bevenni nem tudta. Az ostrom azonban a Tisza-hidat sem kímélte.
P. Zimmermann rézkarca Szolnok 1595. évi ostromáról - Szolnok képekben
1595 után, talán Mürtezá pasa budai beglerbégsége idején a nyugatra néző belgrádi kapu fölé kőtornyot emeltek.
340 évvel ezelőtt...
1685. október 18-án szabadult fel Szolnok 133 évnyi török uralom alól. Musztafa szandzsákbég ostrom nélkül adta fel a várat, de elmenekülése előtt nem csak az erődítményt, hanem a várost és a Tisza-hidat is felgyújtotta.
Mercy és Heissler tábornok csapatai így elvágták a hódoltság központja, Buda várának keleti utánpótlási vonalait. A város pedig a magyar Kamara birtokába került. A muszlim lakosság elmenekültével Szolnokon magyar és német katonák és családtagjaik maradtak.
Azonban az ország más részein még javában zajlott a háború, így Szolnok felvonulási területnek számított. Új hadművek létesültek és a várat is újjáépítették, amely 1690 körül készült el teljesen.
315 évvel ezelőtt...
1710-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem intézkedésére Csajághy János brigadéros várparancsnok újjáépítette az 1703-ban a kurucok által elfoglalt szolnoki várat, azonban október 17-én egy rövid ostromot követően a császári haderő, élén Cusani tábornokkal vette újra birtokba.
1710-ben visszatértek a ferencesek és megkezdték az anyakönyvek vezetését. Ekkor települt újjá a Külsőváros (Parasztváros) is.
295 évvel ezelőtt...
1730-ban alakult meg a Kármelhegyi Boldogasszony Társulat a városban.
250 évvel ezelőtt...
1775-ben 211 szolnoki gazda kezdte a szőlőtelepítést Szandaszőlősön.
245 évvel ezelőtt...
1780-ban Szanda és Varsány közötti terület egy részét szántás alá fogták és dohánytermesztésbe kezdtek.
240 évvel ezelőtt...
1785-ben a szolnoki várat az uralkodó eladta a Kamarának.
235 évvel ezelőtt...
1790-ben és 1791-ben a rossz termés 200 ember halálát okozta.
230 évvel ezelőtt...
1795-ben a kedvezőtlen időjárás gabonahiányt okozott.
225 évvel ezelőtt...
1800-ban készült az ülő Krisztus-szobor Szolnokon.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
210 évvel ezelőtt...
1815-ben létesültek Szolnokon az első vasárnapi rajziskolák, amelyek az ipariskolai oktatás gyökerének is tekinthetőek. 1875-ben az ipartestület elnöke kieszközölte, hogy a mesterek vasárnap rajzoktatásra küldjék a tanoncaikat.
205 évvel ezelőtt...
1820. június 25-én tartották az utolsó szentmisét az eredeti gótikus Vártemplomban, amelynek a falait felhasználva épült fel az új templom 1822 és 1824 között.
1820-ban alapították a Kőrösi féle leányiskolát.
1820-ban a Tudományos Gyűjteményben megjelenik Gorove László (1780-1839) író, akadémikus Szolnok Várának viszontagságai című tanulmánya.
200 évvel ezelőtt...
1825-ben született Müller Adolf (1825-1891), a festőnek készülő 48-as honvédszázados városi tisztviselőként az 1850-es évektől szervezte a művészek szolnoki tartózkodását. Pettenkofen pedig mindig Müller műteremházában vendégeskedett.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
195 évvel előtt...
1830-ban alapították meg az újvárosi iskolát.
190 évvel ezelőtt...
1835. május 24-én született Jászberényben Sipos Orbán (1835-1926) Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első alispánja.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
1835. szeptember 29-én született Szolnokon dr. Balogh Kálmán (1835-1888) farmakológus, akadémikus, az Orvosi Hetilap egyik szerkesztője. Szülőháza falán (ma Balogh Kálmán utca 8.) 1928-ban emeltek emléktáblát, amely Borbereki Kovács Zoltán (1907-1992) szobrászművész alkotása.
1835-ben készült el a belvárosi római katolikus templom toronysisakja. A klasszikus stílusú toronysisak és tűzkiáltó erkély Homályossy (Tunkel) Ferenc (1769-1840 k) építész munkája. A körüljárható rácsos erkélyről figyelte a tűzőrség a várost. Tűz esetén félreverték a harangokat és vörös zászló segítségével jelezték, hogy merre induljanak az önkéntes tűzoltók. Ekkor készült el a toronysisak aranyozása is.
Ebben az évben épült fel a ferences gimnázium is. A Templom utcában található klasszicista stílusú iskolaépület Szvitek Márton szolnoki ácsmester munkája. A kisgimnázium színvonalas oktatásáról hamar ismertté vált.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
185 évvel ezelőtt...
1840-ben került sor az első vegyes házasságra Szolnokon. Egy református vallású debreceni ács és római katolikus szolnoki arája kelt egybe.
1840 körül épült a késő klasszicista stílusú földszintes lakóház az egykori Molnár (ma Szapáry út) utcában.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
180 évvel ezelőtt...
1845-ben született Gyömörey Félix, aki Szolnok polgármestere volt 1878-79-ben. Tólvári, győri és gyömörey Gyömörey Félix ősi Zala megyei nemesi családból származott. Felmenőiről a XIV. század közepétől maradtak fenn adatok. Gyömörey Félix szívügye volt a népnevelés, a lakosság általános kulturális szintjének emelése. Lemondása után ezért vállalta el a város iskoláinak főgondnoki állását. Élete végéig jelentős közéleti szerepet töltött be.
175 évvel ezelőtt...
1850-ben alakult meg a zsidó hitközség Szolnokon. Abban az évben jött létre szentegyletük.
1850. augusztus 28-án, 44 éves korában elhunyt Szolnokon Agnelly Ferenc (1806-1850) gyógyszerész, több tudományos egyesület tagja. Jártas volt az őslénytanban, s maga is gyűjtötte a csontokat, kövületeket. Patikája a Katonavárosban működött.
Agnelly halálát követően, a gyógyszertárat az 1850-ben Mezőtúrról Szolnokra települt Scheftsik István (1830-1900) vásárolta meg és azt azonnal a Német (később Városház, gr. Apponyi Albert, majd Táncsics) utca és a Gorove (ma Kossuth Lajos) utca sarkára helyezte át.
170 évvel ezelőtt...
1855. április 12-én született Tiszapüspökiben Kludik Gyula (1855-1920) jogász, aki 1890 és 1911 között Szolnok polgármestere volt. Édesapja, Kludik József a Szatmári káptalan tiszapüspöki uradalmának tiszttartója volt. Hosszú, közel 32 éves szolgálatát Szolnok városnál 1879 végén helyettes aljegyzői munkakörben kezdte. Karrierje gyorsan ívelt felfelé. 1880-tól adóhivatali számtiszt, 1882-től aljegyző, 1886-tól jegyző, 1889-től főjegyző. Egy év múlva, Hubay Ferenc halála után 1890. július 9-én, a Scheftsik-kertben tartott közgyűlésen a képviselőtestület egyhangúlag polgármesterré választotta.
1855. augusztus 20-án Nagykőrösről Tiszakeszire utazása közben Arany János (1817-1882) megfordul a szolnoki indóházban.
1855. november 28-án született Kecskeméten Hild Viktor (1855-1929) Jász-Nagykun-Szolnok vármegye levéltárosa, régész és közéleti író.
1855-ben került mai helyére a Szomorú Jézus szobor. A régi temetőt a város abban az évben sétatérré alakította át. A szakrális alkotás nem illett az újonnan kialakított miliőbe.
165 évvel ezelőtt...
1860-ban Prielle Kornélia (1826-1906) színésznő fellépett a Jász-Kürt Vendéglő színpadán a Kaméliás hölgy szerepében. E vendéglőről kapta a nevét az utca, amelynek sarkán állt egykor az épülete.
Pollák Zsigmond metszete - Vasárnapi Újság
Scheftsik család 1860-ban építette fel az ország egyik legkorszerűbb hengerműmalmát és gőzfűrészüzemét, a Szent István malmot.
1860-ban épült fel a város főterén a Magyar Király Szálloda. Egy helyi vállalkozó, Obermeyer Lajos klasszicista stílusú bérháznak szánta, azonban az 1876-ban megyeszékhellyé váló városnak szüksége volt egy reprezentatív szállóra, így funkciót váltott az épület.
A műemlék épület napjainkban a Damjanich János Múzeumnak ad otthont.
Képeslap - Verseghy Ferenc Könyvtár
1860. évi tagosítás alkalmával a protestáns egyházközség egy 750 négyszögölnyi területet kapott a várostól temető céljára. Ez a Kőrösi úti temető alapja, amelyet 1927-ben bővítettek a mai nagyságúra.
1860. december 28-án született Kisbéren Baumhorn Lipót (1860-1932) magyar építész, a szolnoki zsinagóga (ma Szolnoki Galéria) tervezője.
155 évvel ezelőtt...
1870-ben született Heves Kornél (1870-1945) író, aki 48 éven át főrabbiként lelki gondozója volt Szolnok zsidó vallású polgárainak. Tudományos cikkei, tanulmányai jobbára a felekezeti sajtóban, illetve évkönyvekben jelentek meg. Egyházi szónoklatait, imádságait, fohászait és verseit két nagy terjedelmű kötetben foglalta össze.
150 évvel ezelőtt...
1875-ben alakult meg a MÁV műhely olvasószobája és a Fáklyatársulat. Wagner Gusztáv műhelyfőnök alakította meg a munkássága kezdeményezésére. A 87 taggal létrejött Fáklyatársulat fő célja az volt, hogy a munkások és családtagjaik „végtisztességének fényét emelje és a hátramaradottakat segélyezze”. A munkások adományaiból, illetve a havi 20- 40 krajcár tagdíjból tartották fenn az egyletet, s vásároltak nyolc fáklyát, amelyek az örök fényességet szimbolizálták a temetéseken. A gyászszertartásokon a Fáklyatársulat tagjaiból alakult temetési kórus búcsúztatta az elhunyt MÁV alkalmazottakat vagy hozzátartozóikat.
1875-ben látogatott először Szolnokra Deák Ébner Lajos (1850-1934) festőművész. "Én 1875-ben jöttem le először Szolnokra, akkor ott Aggházy Gyulát találtam, mint a magyar piktorok közt az elsőt, aki Szolnokon lett légyen. Előttünk csak [August Xaver Karl von] Pettenkofen járt még. Én mindjárt első ott tartózkodásomat megnyújtottam egy évre, úgyhogy a telet is ott töltöttem Szolnokon... utánam Mednyánszky [László] rándult le és ugyancsak egy telet töltött velem Szolnokon. Később Bihari [Sándor] jött..." A városban alkotó művészek alkalmi szállásokon laktak, majd 1899-ben a kultuszminiszterhez fordultak, hogy támogassa letelepedésüket Szolnokon.
1875. november 3-án Almay Olivér színtársulata lépett fel Szolnokon. Egressy Gábor "Két Sobri" című színdarabját adták elő.
145 évvel ezelőtt...
1880-ban épült fel a szolnoki Zagyva-híd. Halpert Nátán máramarosszigeti vállalkozó munkáját dicsérte a háromnyílású, 60 méter hosszú fa szerkezet, amelyet a közeli művésztelep alkotói sokszor megörökítettek. 1919-ben a román tüzérség támadása következtében a Zagyva-híd első nyílása is megsemmisült.
Képeslap - Verseghy Ferenc Könyvtár
140 évvel ezelőtt...
1885. február 1-jén alakult meg a Szolnoki Ipartestület.
1885-ben Herman Ottó (1835-1914) természettudós meglátogatta dr. Lengyel Antal (1839-1906) birtokos szandai szőlőtelepét. Herman Ottó június 7- én járt első ízben Szolnokon, hogy a magyar halászatról írandó nagyobb szabású művéhez „az ország ezen kiváló halpiaczán” is gyűjtsön adatokat. Ekkor — a korabeli helyi lap szerint — „elsősorban az ipartestület helyiségébe sietett, hol az elnökség tagjaival értekezvén, ők intézkedtek, hogy a szolnoki halászok rendelkezésére álljanak a képviselő úrnak, ki még aznap délután megállapodott velük itt időzése alatti programjáról, 8-án reggeltől estig a szolnoki tiszai és zagyvai, 9-én pedig a tószegi halászatot tanulmányozta, minden tapasztalatról jegyzetet és minden látott szerszámról rajzot készítve. A halászok dicséretes buzgalommal vetélkedtek egymással az előzékenységben, készséggel bocsátván a jeles tudós rendelkezésére a ritkább szerszámok közül egyet-egyet, és fáradtságot nem ismerő kitartással kalauzolták a kutatót mindenfelé, hol csak valami tapasztalni való akadt. A vendég meg is volt elégedve az eredménnyel. Nagy mennyiségű ritkább halászati szerszámot és becses anyagot gyűjtött Szolnokon”.
Herman Ottó a Szolnokról kapott Csóri nevű kutyájával
Elek Dávid lemondása után 1885. augusztus 31-én, Hubay Ferencet (1817-1890) választották újra Szolnok polgármesterévé. Második polgármesteri ciklusa alatt a városi háztartás egyensúlyba került. Ekkor épült az acélszerkezetű tiszai vasúti híd, a főgimnázium és az ipartestület épülete. A református egyházat a város részéről ingyenes telek juttatásához segítette, hogy a Tisza-parton felépülhessen az új templom. A polgármestert azonban az életkorával járó egészségi problémák nagyon megviselték. 1887-ben elhunyt szeretett felesége és három évvel később hosszú szenvedés után szívbetegsége következtében ő is elhalálozott.
135 évvel ezelőtt...
1890. január 3-án született Kassán dr. Balogh Béla (1890-1947) antropológus, a Verseghy Ferenc Gimnázium tudós tanára. Munkája eredményeként alakult meg a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület. A létrejött közgyűjtemény első igazgatója volt.
Dr. Balogh Béla - Damjanich János Múzeum
1890. június 29-én hunyt el Hubay Ferenc (1817-1890), Szolnok polgármestere. Hubay Ferenc, Horánszky Nándor országgyűlési képviselővel együtt nagyon sokat fáradozott annak érdekében, hogy a megyerendszer területi átalakulása folyamán Szolnok legyen az új megyeszékhely. Szolnok utcanév őrzi emlékét.
1890. július 6-án jelent meg először a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok. A hetente kétszer megjelenő sajtótermék 54 éven át szolgálta a megye lakosságát.
1890. július 9-én, a Scheftsik-kertben tartott közgyűlésen a képviselőtestület egyhangúlag polgármesterré választotta Kludik Gyulát (1855-1920). Hosszú, közel 32 éves szolgálatát Szolnok városnál 1879. december 31-én helyettes aljegyzői munkakörben kezdte. Közigazgatási karrierje gyorsan ívelt felfelé. 1880-tól adóhivatali számtiszt, 1882-től aljegyző, 1886-tól jegyző, 1889-től főjegyző. Kludik Gyula polgármestersége alatt több, évtizedekkel később megvalósult városfejlesztési tervet dolgozott ki. A Vásártér, a jelenlegi Eötvös tér felosztására és beépítésére, továbbá a Tisza-part rendezésére és parkosítására vonatkozó elképzelése az 1920-as években, a Szapáry utca meghosszabbítása északi irányban csak az 1960-as években vált valóra. Szolnokon 1926-tól 1950-ig a jelenlegi Móricz Zsigmond utca Kludik Gyula nevét viselte.
1890 október elején Munkácsy Mihály (1844-1900) festőművész Aradra tartó vonatútja során érintette Szolnokot, majd egy évvel később újra megfordult megyeszéhelyen a világhírű művész.
1890-ben a városban letelepedni szándékozó, kunszentmártoni születésű és eladdig ott lakó Kádár Kálmán (1869-1948) cukrász megvásárolta azt a Molnár utcai (1891-től Szapáry utca) ingatlant, amelyben műhelyét megnyitotta. A Kádár Cukrászda hamarosan országos hírűvé vált. Ide járt a megyeszékhely apraja-nagyja, a városi értelmiségtől, a piacra igyekvő parasztasszonyokon át, a pesti színésztől, az idelátogató miniszterig. Az ereditleg földszintes ház helyén épült fel 1910-ben az az eklektikus stílusú emeletes épület, amely ma is látható.
Korabeli képeslap - Hungaricana
1890-ben épült meg a Szolnoki Törvényszék saját épülettömbje a Gorove (ma Kossuth Lajos) úton. Az épület eredetileg egyemeletes volt. A ráépítést 1924-ben végezték. Sipos István építész vállalkozó végezte a bővítési munkálatokat. 1925. november 1-jén adták át a felújított épületet.
Képeslap
130 évvel ezelőtt...
1895. július 11-én született Kiss Gábor (1895-1963) árvaházi ülnök, költő. 1920-ban került Szolnokra. A szolnoki Verseghy Ferenc Irodalmi Kör egyik alapító tagja és főtitkára volt. 2005-ben Kiss Gábor Emlékbizottság alakult születésének 110. évfordulója alkalmából, és egy emléktáblát állítottak a Szabadság tér 2. számú házon, ahol a költő élete utolsó éveiben lakott.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
1895. november 22-én született Kemény László (1895-1989) középiskolai tanár, a Szolnoki Fiú Felsőkereskedelmi Iskola (később Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola) igazgatója (1941-1960).
A szolnoki MÁV Járműjavító Kőrösi úti telephelyén álló víztorony 1895-ben épült, mely Otto Intze német mérnök víztartály-szabadalma alapján készült eklektikus stílusban. Számos hasonló víztorony épült akkor az országban, de ezek közül ma már csak kettő áll.
Kovács Mihály Zsolt felvétele - Verseghy Könyvtár
1895-ben nyitotta meg kapuit a Nemzeti Szálloda. Fodor (Fischbein) Dániel 1890-es évek elején a református egyház Molnár (ma Szapáry) utcai telkét megvásárolta, hogy szállodát építsen. Az eklektikus épület tervezésével Kocsis Lajos aradi műépítészt bízta meg. A tulajdonos sok pénzt fordított a szálloda építésére, amely külön áramfejlesztővel is rendelkezett.
Képeslap - Verseghy Ferenc Könyvtár
1895-ben került sor a városban az első polgári házasságkötésre.
1895 és 1903 között a szolnoki Vörös Kereszt Gyógyszertár működtetője Víg Béla okleveles gyógyszerész, budapesti lakos volt. 1903-ban háztulajdonosként tartották nyilván. Berta Ferenc kutatásai szerint problémát jelentett a gyógyszertár és az épület működtetése, mert zavarok voltak a bérleti összeggel és az épülettel. Végül a gondot egy bérleményátadással oldották meg. Ő 1895. április 3.-1911. június 3. között vezette a patikát.
125 évvel ezelőtt...
1900-ban született Baradlai-Remillong Albert (1900-1939) tisztviselő, költő, a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör tagja.
1900-ban készült el a MÁV gőzmozdony-javító csarnoka.
1900-1901-ben Szolnokon is dolgozott Zemplényi Tivadar festőművész.
1900. október 7-én hunyt el Scheftsik István (1829-1900), Szolnok egykori polgármestere.
Id. Scheftsik István - Szolnok könyve
120 évvel ezelőtt...
1905 februárjában Szolnok város képviselőtestülete elfogadta az állandó színház felépítésére tett javaslatot.
1905. február 15-én született Szolnokon Vidor Győző (1905-1979) tanár, író, szerkesztő, a Verseghy Irodalmi Kör titkára.
1905. június 27-én született Szolnok-Szandaszőlősön Galgóczi Erzsébet. Szülei: Galgóczy Ferenc kazánfűtő és Kovács Magdolna. Gyermekkorát angolkór és számos más betegség keserítette. 1920-ban tüdőgyulladást kapott, melyet különféle szövődmények követtek. Életéből 42 évet töltött mozgásképtelenül, ágyban fekve. Már fiatalon mély hitéletet élt. Ő mentette ki 1919. június 14-én a románok által ágyúzott Szolnok Vártemplomának kegytárgyait. 1929 nagyböjtjén különös álma volt: Jézus keresztjét cipelte. Ettől kezdve Jézus sebeit (stigmáit) viselte testén. Naplóbejegyzései szerint ugyanazon év júliusától rendszeresen megjelent neki Szűz Mária. Szüleit korán elvesztette. 1945-től Kisújszálláson, majd 1962. március 27-én bekövetkezett haláláig Máriaremetén élt. Emlékét a naplóit, verseit, visszaemlékezéseket tartalmazó Szeretet nem ismer határt és az Új idők apostola című kötet őrzi.
2020 júniusában a felújított szolnoki Vártemplom falán avattak emléktáblát Galgóczi Erzsébet tiszteletére. Fotó: Major Balázs
1905. augusztus 20-án leégett a Hungária gőzmalom. Lisztrobbanás következett be. Telítődött a malom belső levegője a finomra őrölt liszttől, így megnövekedett az égési felülete. Ez olyan gyors égést okozott, hogy valósággal robbanás ment végbe a zárt térben. A gyártelepet teljesen megsemmisítette. A Hungária-műmalom épületein kívül még csaknem hatvan lakóház elpusztult, — éppen a legszegényebb lakosok hajlékai — és három emberélet is áldozata lett a balesetnek. A környéket, a tiszai tutajokat is, tönkretett családok lepték el. Egész nyári munkálkodásuk eredményét, az összes gabonanemüeket, bútoraikat, egész vagyonukat elvesztették. Kevés hijján félezer ember vesztette el a kenyérkeresetét.
Képeslap - Verseghy Ferenc Könyvtár
Vasárnap délben fél egykor vették észre a tüzet, amely a telep hatemeletes főépületének úgynevezett koptatójában keletkezett. Szent István napján a rendesnél kevesebben — kétszázan — dolgoztak a malomban. A legfelső emeleten dolgozók rájöttek, hogy a jobboldalon levő raktárból nem ömlik rendesen a búza a koptatóba, valami akadály van. Okát ugyan nem tudták, de mert hibát sejtettek, azonnal Jachimnyák Béla főmolnárért küldtek. Ő a malom igazgatójával, Kubiesz Gusztávval együtt jelent meg a veszedelem színhelyén. Amint a porkamra ajtaját feltárta, irtózatos láng csapott szemébe s azonnal megölte a szerencsétlen főmolnárt. Kubieszt, aki valamivel hátrább állt, nem érintette a láng, csak a hőség. Ájultan vitték le a malomból. Az égő helyiségben még két ember lelte halálát : Bárkány András, aki négy és Ondori József, aki két árvát hagyott hátra. A tűz e közben villámgyorsan terjedt. Csak másnap délelőtt lehetett teljességében megítélni a tűz okozta csapás nagyságát, amely összegezve a következő : A Tisza jobbpartján levő Újváros illetőleg Téglaház-telep nagyrésze elpusztult.
A hat nagy épületből álló gyártelepen csak a tisztviselők lakóháza s az irodák épülete maradt épen. Elégett a hatemeletes főépület, amely 14 évvel ezelőtt épült óriási költséggel. Elégett továbbá a hatalmas lisztraktár, a gépház, kazánház, lóistálló. A Téglaház-telepnek mind a két házsora elpusztult. Végül a három holttesten kívül egész sereg sebesülés történt.
Tolnai Világlapja
1905 szeptemberében mozgalmas politikai élet folyt. A kerületek országgyűlési képviselői gyakran tartottak beszámoló beszédeket, hogy fenntartsák a választóközönségben a napirenden levő fontos politikai kérdések iránti lelkesedést. Szolnokon dr. Nagy Emil, a szolnoki kerület országgyűlési képviselője tartotta meg beszámoló beszédjét. A Tolnai Világlapja tudósítása szerint a képviselő beszédében kitért a korabeli válság minden mozzanatára "és választói lelkes tüntetésben fejezték ki iránta való bizalmukat és határozati javaslatukban rendületlenül ragaszkodnak a nemzeti követelések megvalósításához."
Háttérben a M. kir. Pénzügyi Igazgatóság (mai Verseghy Könyvtár) épülete
1905. december 23-án született Dancsi József (1905-1975) fűtőházi vízműlakatos, szociáldemokrata munkásvezető, a Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács megválasztott elnöke. 50 évvel ezelőtt, méltatlanul mellőzve hunyt el.
1905 és 1909 között Steinfelsi Kőhalmi Miklós gyógyszerész volt a szolnok „Isteni Gondviselés” gyógyszertár bérlője a Piac téren.
1905-ben jelent meg Gruber József Szolnok város vízművéről szóló tanulmánya.
115 évvel ezelőtt...
1910-ben adták át az Eötvös téren álló víztornyot. A 36 méter magas épület tetején tűzoltói figyelőállás is működött (1924-1932). Még abban az évben nagy összegű kölcsönt vett fel a város egy korszerű vízvezeték-hálózat megteremtésére. 1910-től már nem csupán artézi kutakból nyertek vizet, hanem a Tisza-vizet is fogyasztásra alkalmassá tették.
Szűcs Zoltán felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
1910-ben Újság címmel jelent meg az első napilap Szolnokon.
1910. július 3-án született Szolnokon Patay Mihály. Már az elemi iskolában feltűnt rajztehetsége. A polgári iskola elvégzése után már bejáratos volt a szolnoki művésztelepre és részt vett a nyári szabadiskolákon. A Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése (1932-1937) után végzett festőként kapcsolódott be a művésztelep munkájába és vett részt alkotóinak közös kiállításain. 1940-ben vendégtagságot nyert a művésztelepen, melyet minden évben megújítottak. Aba Novák Vilmos mellett dolgozott, s közreműködött freskóinak megalkotásában. A 30-as évek végén állami ösztöndíjjal három évet töltött Olaszországban. Tanulmányútja során az afrikai Tripoliszban is járt. Itáliában készült város- és zsánerképeit 1940-ben, a művésztelep retrospektív tárlatán mutatta be; előzőleg, 1935-ben a szolnoki Madas-házban és az Ernst Múzeumban szerepelt fa-, réz- és linómetszeteivel. A II. világháború idején katonai szolgálatot teljesített, majd orosz hadifogságba esett, ahonnan 1947-ben betegen tért haza. A háború alatt szolnoki ingóságai, felszerelése, dúcai elpusztultak. 1948-ban műtermet kapott a szolnoki művésztelepen. 1947-ben Szolnokon, 1952-ben Budapesten állított ki. Posztumusz életműkiállítását 1956-ban Szolnokon rendezték meg. Tagja volt a Képzőművészek Szabad Szakszervezete szolnoki csoportjának és a Magyar Rézkarcolók Egyesületének. Elsősorban grafikai munkássága jelentős, főleg a szolnoki parasztság életéből vett jeleneteket, enteriőröket és szolnoki vonatkozású tájképeket készített. Fő kifejezési formája a fametszet, melynek kora egyik legkiválóbb művelője volt. Szolnokon érte a a halál 1956. március 6-án, s ugyanitt nyugszik családi sírboltjában. Korai halála egyik legtehetségesebb, a mai napig kellően nem méltányolt fametsző művész pályáját szakította meg. Utca viseli nevét szülővárosában.
110 évvel ezelőtt...
1915-ben hunyt el a szolnoki születésű Wittmann Viktor (1889-1915) gépészmérnök, a magyar repülés úttörője.
Wittmann Viktor - A Motor
Sebesült katonák és a gyógyítóik az I. világhháború idején. 1915-ös csoportkép a szolnoki katonakórházból. Forrás: Szolnok képekben
105 évvel ezelőtt...
1920. május 25-én született Albertirsán Nagy Ferenc (1920-2017) szobrászművész, aki 1957-ben Szolnokon telepedett le az itteni művésztelep tagjaként. Majd rövidesen a város egyik elismert művésze lett. A Varga Katalin Gimnáziumban tanított. A helyi, a regionális és az országos kiállítások állandó résztvevője volt, művei kollektív tárlatok keretében külföldre is eljutottak.
1920 júniusában az újjáépítés és javítási munka előrehaladtával visszatértek a Szolnoki Művésztelep alkotói Fényes Adolffal, a telep vezetőjével élükön az újjáépített műtermekbe. Zombory Lajos, Vidovszky Béla, Szlányi Lajos és Jávor Pál már nagyon vágyott vissza a román betörés miatt feladott városba.
Színházi Élet, 1925.05.
1920. december 3-án született Szolnokon Baranyó Sándor (1920-2001) festőművész. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, Szőnyi István növendéke volt. 1940-es évek közepén a Szolnoki Művésztelep vendégtagjául választják. Itt alkotott 1951-ig, majd Budapesten élt. Az oktatási minisztérium rajzoktatási szakreferense volt. Három rajztanítás pedagógiai módszereit összegző szakkönyv fűződik nevéhez. 1957-től ismét a Szolnoki Művésztelep tagja, meghatározó egyénisége lett. Az 1960-as években művészettörténetet tanított és irodalmi kört vezetett a Varga Katalin Gimnáziumban. 1970–1982 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Közép-magyarországi Területi Szervezet főtitkára volt. Számos európai országban járt tanulmányúton. Élete utolsó éveit Szolnokon és Nagykörűben töltötte, ott élt és alkotott. Műteremháza ma is őrzi hatalmas méretű falfestményét. Halála után, Szolnokon utcát neveztek el róla.
1920. december 7-én a Teleki-kormány elfogadta földreformról szóló 1920. évi 36. törvénycikket. A földreform keretében 1920 és 1927 között köztisztviselőknek, hadirokkantaknak, törpebirtokosoknak és földnélkülieknek Szandaszőlősön gróf Nemes Albert birtokából is kiosztottak 1200 kataszteri holdat. További házhelyeket parcelláztak ki a Schetfsik- és a Fodor-birtokból. A kertváros kimérése is ekkor indult meg.
1920-ban választották dr. Kenéz Bélát (1874-1946) Szolnok országgyűlési képviselőjévé az Országos Kisgazda- és Földművespárt tagjaként.
Dr. Kenéz Béla - Szolnoki fejek
Betkowski Jenő (1888-1972), a Verseghy Gimnázium tudós tanára 1920-tól kezdődőleg a második világháború befejezéséig folytatta kutató- és gyűjtőmunkáját a tiszai közlekedésben nagy jelentőségű mesterségről, a tiszai fahajózásról és fahajóépítésről.
Damjanich János Múzeum kiadásában megjelent kötete
100 évvel ezelőtt...
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok
1925-ben választották a város polgármesterévé Tóth Tamást (1893-1941), aki 1937-ig töltötte be ezt a tisztséget. A szegényház, a városi parkok, a vágóhíd, a Tisza szálló és városi fürdő, a tárház létesítése, a színház átépítése, a hőforrás fenntartása nevéhez fűződik. Közegészségügyi, pedagógiai és városfejlesztési politikája széleskörű elismerést és közszeretetet biztosított számára. 1935 végén egy sikkasztási ügyben indult nyomozás, amely a városvezetés tisztikarát is érintette. Habár a felelősök ellen nem indult büntető eljárás, a polgármester a közvélemény nyomására lemondott.
Dr. Tóth Tamás
1925 körül épült Nerfeld Ferenc Bankház a belvárosban az egykori Faragó Sándor nyomdája helyén. A neobarokk stílusú reprezentatív homlokzatának különösen szép dísze volt a kiugró erkély a négy női szoborral. A kétemeletes igazán impozáns épületegyüttes 1969 tavaszán azonban leégett.
Képeslap - Verseghy Ferenc Könyvtár
1925-ben kezdődött meg a Magyar Királyi Bábaképző Intézet építése is. Az épületet Korb Flóris (1860-1930) és Kappéter Géza (1878-1948) budapesti építészek tervezték. Az építkezés vezetője Csánki Rottman Elemér építészmérnök volt, amiért kultuszminiszteri jutalomban részesült. Az egy évvel később átadott intézmény közel 80 szülőanya higiénikus ellátását tette lehetővé.
1925 májusában rendezték meg a Budapest-Szolnok kerékpáros távversenyt. Szolnokon az alföldi kerület rendezőbizottsága, élükön Papp Ferenc elnökkel a Törvényszék épülete előtti téren állították fel a zöld gályákból készült diadalkaput, úgy fogadták a versenyzőket. Külön kürtjelzéssel tudatta a város tüzérsége a versenyzők érkezését, akik a Szolnokon végig vezető útvonalon elhelyezkedett lakosság sorfala között föl-fölzúduló tapsorkán közepette érkeznek a célhoz. Pontosan 10 óra 37 perckor ért nagyszerű finissel Szakács Lajos elsőnek a célba, ahol a tüzérségi laktanyába irányítva, nagyszerű fürdő és masszőrök várták a fáradt versenyzőket. Egymás után érkeznek a versenyzők, akiket meg-megújuló taps köszöntött. Az a fogadtatás, amely Szolnokon várta a versenyzőket, felejthetetlen emléke lett a verseny résztvevőinek.
A Kerékpár 1925. május 28.
1925 nyarán hatvan magyar város - köztük Szolnok is - küldte be szavazatát a Színházi Élet „Korzó szépe" pályázatára. A városok legszebb leányait a siófoki Balaton Tündére választására delegálták, ahol Magyarország legszebb leányát írókból és művészekből álló zsűri választotta ki augusztus végén. Azok a hölgyek, akik legalább száz szavazatot kaptak, egy hétig a Színházi Élet vendégei lettek Siófokon. Köztük volt a szolnoki Wézel Magda is.
Fotó: Szipál
1925. szeptember 6-án állította fel saját földjén Bódi István vasutas és neje, Bucsu Rozália a szolnoki Ugarban, a Szelei úti dűlő mellett egy kisebb Mária-kápolnát. Az egykor a közelben lévő tanyán, ma a városban szerteszóródva élő Kovács család tagjainak elmondása szerint itt az 1950-es évek végéig szentmisét tartottak Kisboldogasszony napján. Ilyenkor százak gyűltek össze a környező tanyákról és a városból. A kápolnácska átvészelte a világháborút. Rombolása az 1980-as évektől kezdődött. 1994-ben még egy kis kovácsoltvas kereszt is állt az építmény tetején. 2010-es évek elején félő volt, hogy a közelben tervezett útépítés során elbontják. Civil szervezetek összefogásának köszönhetően 2024-ben felújították és újraszentelték.
Fotó: Kósa Károly
Vitéz nagybányai Horthy Szabolcs (1873-1914)Jász-Nagykun-Szolnok vármegye hősi halált halt főispánja emlékére 1925. szeptember 14-én állítottak domborművet a Vármegyeháza épületében. Radnai Béla tervezte kompozíció egy vágtató huszártisztet ábrázolt, aki kardjával előre mutat. Mivel Radnai 1923-ban meghalt, a domborművet egy 177 x 142 cm-es ruszkicai fehér márványlapon Fischer Antal szobrászművész készítette el. Az emléktáblát a vármegyei székház lépcsőfeljárójában, a díszterem bejáratától jobbra helyezték el a falban. Az emléktáblát 1945 után eltávolították. További sorsukról nincs adat.
A szolnoki művésztelepen, mint minden évben, úgy 1925-ben is megrendezték az őszi kiállítást. Számos vendég látogatott el erre az alkalomra Budapestről Szinyei-Merse Szolnok Társaságot dr. Jeszenszky Sándor képviselte. Megjelent számos művész és újságíró is, hogy részt vegyen a művészet ünnepén. A művésztelep két termének falait teljesen elborítják a kiállított képek. Ezenkívül Zombory Lajos és Udvary Dezső műterme is megtelt látogatókkal, mert ez a két művész a saját műtermében állította ki képeit.
1925. október 23-án született Sályon Mészáros Lajos festő, grafikus. 1957-től a Szolnoki Művésztelepen működött. Rézkarcokat, linómetszeteket is készített. 1959-ben Szolnokon volt az első egyéni kiállítása és ettől kezdve rendszeresen részt vett a szolnoki tárlatokon és az országos kiállításokon. Színes karcain, monotípiáin, olajképein a Tisza- és a Zagyva-partot, a Tabán megunhatatlan, ódon, hangulatos utcáit örökítette meg.
1925. december 11-én adták át a MÁV segédtisztikör új helyiségét, melyet P. Lombos László szentelt fel. Ugyanezen a napon került átadásra a Szegények Háza is. A város 1924. december 30-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a vásártér Rékasi úti részén egyemeletes szegényházat épít. A Levente utcában álló épület kivitelezője Gyura Kálmán és társa volt.
Katholikus Élet 1925
95 évvel ezelőtt...
1930. január 25-én született Szolnokon dr. Horváth Csaba (1930-2004) akadémikus.
Az 1930/31-es iskolai évben állami leánylíceummal gyarapodott a megyeszékhely középiskoláinak sora.
Pávai Vajna Ferenc 1928 szeptemberében kiváló minőségű termálvízre bukkant. A termálvizet a Tisza Szálló és Gyógyfürdő gyógyászati célra hasznosította, valamint 1930-tól palackozott ásványvize is volt. A márka névadója Pólya Tibor (1886-1937) volt, ő rajzolta a palackok címkéjét is.
1930-ban a magyar királyi honvédség csapattesteit történelmi személyekről nevezték el. Ekkor vette fel a szolnoki 10. honvéd gyalogezred a Bethlen Gábor nevet. 1940. június 18-án került sor az ezred ünnepélyes zászlószentelésére.
A Kerék 1930
1930. június 19-én délután a Budapestről érkező és mintegy hatvan kocsiból álló tehervonat kisiklott a szolnoki pályaudvar bejáratánál. A mozdony kisiklásakor a kapocsszerkezet elszakadt, a következő két kocsi felborult és eltorlaszolta a vágányokat. A vonatvezető megsebesült, a mozdony szerkocsija és a két teherkocsi súlyosan megrongálódott. A szerencsétlenség, amely Szolnokon nagy izgalmakat keltett, jelentős zavarokat okozott a vasúti forgalomban.
Tolnai Világlapja
1930 októberében Szolnokon rendezték meg a vármegyei tűzoltók versenyét.
90 évvel ezelőtt...
1935. március 17-én tartották a Középmagyarországi Autó és Motor Club (KAMC) osztálygyűlését a vármegyeháza épületében. Ekkor alakult meg az automobil és motorkerékpár, valamint a sportrepülő és motorcsónak szakosztály. Három hónappal később, június 23-án – a KAMC repülőnap keretében – megkeresztelték a két szolnoki építésű vitorlázógépet, melyek az „Imre” és a „Miklós” nevet kapták. Szolnok a vitorlázó repülés egyik fellegvára lett.
Szolnoki Repülős Újság
1935. május 2-án született B. Nagy Pál vívó, a magyar párbajtőr válogatott tagja.
1935. május 17-én született Jászladányban Tálas László (1935-2004), a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatója (1982-1998). Nevéhez fűződik a közgyűjtemény épületének rekonstrukciója 1996-ban. Szolnok önkormányzata Ezüst Pelikán díjjal ismerte el szakmai munkáját.
1935. június 25-től november elejéig ösztöndíjasként Franciaországban tanult Szolnoki Ernő (1918-1944) költő a Maison du Livre Français könyvkereskedő cégnél.
1935. július 18-án Horthy István (1904-1942) kormányzó-helyettes avatta fel a szolnoki Gabonatárházat.
1935 nyarán ismét garden partyt szerveztek a Szolnoki Művésztelepen. A korabeli lapok tudósítása szerint az autók mintegy négyszáz jókedvű pesti vendéget hoztak és mintegy hétszáz vonaton érkezett úr és hölgy, valamint a környék földbirtokosságának családjai is. A jótékonysági est bevételét minden évben a művésztelep fejlesztésére fordították. 1933-ban kitatarozták a házakat és megfoltozták a tetőket,1934-ben a befolyó adományokból fürdőszobákat építetettek a műtermekhez.
1935. augusztus 24-én kezdhette el Lovas István (1910-1935) az addig jelentkezett 50-60 pilótanövendék gyakorlati oktatását. Előbb azonban néhány gyakorlatot akart végezni az oktató repülés magassági határának megállapítása céljából. A kísérlet végrehajtásakor azonban kb. 20 méter magasságból a földre zuhant a gép, félszárnyra esve összetört. Lovas István életét nem tudták megmenteni az orvosok. A Szolnok-szandai repülősport első áldozatát augusztus 26-án temették több ezer gyászoló részvételével.
Képes Pesti Hírlap
1935. szeptember 22-én a szolnoki Móricz-liget adott otthont a Nagykunsági Pásztortalálkozónak. Egy öreg juhász, Farkas Gábor elhatározta, meghívja társait egy ünnepi alkalomra. Elképzeléséhez társakat is talált Szintay-Major József és Blahó József személyében. A rendezvényt meghírelték, hogy minél többen érkezzenek. A korabeli tudósítások szerint a kíváló kezdeményezés lebonyolításában nem voltak olyan sikeresek a szervezők.
1935. október 18-án Winchkler István kereskedelemügyi miniszter Szolnokra látogatott, megtekintette a kikötőt és a gabonatárházat. Pár nappal később pedig József főherceg őfensége, aki szintén érdeklődött a tisza-vidéki búza új otthona iránt, tett látogatást a közraktárban. A hónap végén maga a kormányzó és felesége is felkeresték a tárházat szolnoki látogatásuk során.
1935-ben Borbereki Kovács Zoltán (1907-1992) Kucsmás parasztfiú és a Pásztor című alkotásaival Ferenc József Jubileumi Szobrászati Díjat nyert.
1935-ben nyert római ösztöndíjat Chiovini Ferenc (1899-1981) és a Római Magyar Akadémián rendezett kiállítást.
1935-ben jelent meg Nagy Lajos a "Három magyar város” c. kötete, amelyben Szolnok 1930-as évekbeli korrajza is szerepel. Neki van emléktáblája a Szapáry úton itt tartózkodása emlékére.
Kemény László és dr. Pauka Tibor sajtó alá rendezték és megjelentették Verseghy Ferenc szolnoki születésű tudós költő Rikóti Mátyás című elbeszélő költeményét.
Fotó: Dobos I. - Délibáb 1935
1935-ben elkezdődött a Szolnoki Papírgyár építése az egykori Hungária Műmalom helyén. Az építés a tervezetthez képest elhúzódott, de már 1936. július 7-én megkezdte a termelést a gyár 1. számú papírgépe.
Az Eötvös téri római katolikus templom mellett álló feszületet özvegy Budai Sándorné Munkácsi Anna állíttatta 1935-ben.
Fotó: Kósa Károly
1935-ben mutatta be érte Miklóssy Imre, az Újpest—Kecskemét—Szolnok színtársulat igazgatója ünnepélyes díszelőadás keretében Szolnok város közönségének Pataky Joachim „Dombházi karácsony“ című drámáját.
1940. június 2-án nyílt néprajzi tárlat a Szolnoki Művésztelepen a könyvtár és múzeumi egyesület szervezésében.
1940 őszén adták át a Kolozsvári vasúti felüljárót. Mistéth Endre tervei alapján épült a felüljáró, amely akkor Európa legnagyobb nyílású alsópályás ívhídja volt.
1940-ben jelent meg Budapesten Suchyné Sovány Mária, a szolnoki Verseghy Ferenc Irodalmi Kör tagja Tavaszi láng című regénye.
1940-ben hunyt el Bodnár Andrásné Ligeti Erzsébet (1897-1940), Szolnok harmincas évekbeli társadalmi életének egyik legismertebb, írásai és emberi magatartása révén nagyon kedves nőalakja.
1940-ben kezdték építeni a Hetényi Géza Kórház háromemeletes, 180 ágyas pavilonját.
1940-ben épült fel a Holt-Tisza partján a repülőkiképző-iskola épülete.
80 évvel ezelőtt...
1945. február 3-án jelent meg Zsemlye Ferenc szolnoki polgármester hirdetménye a rendőrség megszervezéséről.
1945. március 14-én hunyt el Fényes Adolf magyar festőművész. A szolnoki művésztelep alapító tagjaként, 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött, itt alkotott. A nyilas uralom idején a budapesti gettóba került, ott élte túl Pest ostromát. Két hónappal a gettó felszabadulása után a Nagymező utcai műteremlakásban agyvérzést kapott és már nem tudták megmenteni az életét.
1945-től jelent meg a Tiszavidék című demokratikus néplap Szolnokon, amely a Szolnok megyei Néplap indulásáig, négy éven át minden kedden tudósított a megyei eseményekről és a világ történéseiről.
1945-ben vette birtokba a szovjet hadsereg a 68. gyalogezred laktanyáját A rendszerváltásig a Vörös Hadsereg használta az épületegyüttest.
Németh István felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
1945. decemberében Franyik Antal 18 éves hídépítő munkás az állványról a Tiszába zuhant, megmenteni nem sikerült. 1946. április 25-én "szünetre csengetett a hídépítők munkatelepén a jelzőharang és a munkások, mérnökök, tisztviselők a hídfeljárónál felállított jelképes ravatal köré sereglettek" - írta a Tiszavidék 1946. április 28- i számában Magyar István. A munka hősi halottja nem került elő a folyóból, ezért a hídépítők úgy határoztak, hogy a kegyelet adóját jelképes temetéssel róják le. 1962-ben készült új híd, melynek a város felőli feljárója közelében kis márványtábla őrzi Franyik Antal emlékét.
Kósa Károly felvétele
Kossuth téri töltőállomás 1945-ben. Digitális letét Vörös Lászlóné gyűjteményéből
75 évvel ezelőtt...
1950. január 1-jén alakult meg a Szolnoki Gépkocsiközlekedési Vállalat, amely később egyesült a szolnoki MÁVAUT-kirendeltséggel.
1950-ben bevezették a tanácsrendszert. Szolnok város első tanácselnöke Ragó József lett.
1950-ben nyílt meg a népművelési tanács előadóteremmel és klubszobákkal felszerelt Ságvári Endre Művelődési Háza.
Tóth Tibor felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
1950-ben kapott Munkácsy-díjat Id. Benedek Jenő (1906-) festőművész, aki ebben az időben (1944-1953) a Szolnoki Művésztelepen alkotott.
70 évvel ezelőtt...
Forrás: Szolnok megyei Néplap
1955. március 1-jén nyílt meg a Verseghy Ferenc Könyvtár önálló gyermekrészlege. A gyermekkönyvtár kezdetben külön, az Úttörőház épületében, majd 1963-ban a felnőtt olvasószolgálattal egy helyen, a Kossuth téren várta a gyermekolvasókat.
Pápay Lászlóné, a Gyermekkönyvtár első osztályvezetője
1955. március 26-án sor került a Közgazdasági Szakközépiskola névadó ünnepségére is, a Hazafias Népfront és a TIT közreműködésével. Kemény László igazgató emlékezett meg Vásárhelyi Pálról, a nagy vízimérnökről, Széchenyi István munkatársáról a Tiszavölgy rendezési munkálataiban. Az ünnepség keretében leleplezték Vásárhelyi Pál arcképét, Chiovini Ferenc mesteri alkotását is.
1955. április 3-án ünnepélyes keretek között avatták fel Szolnokon a Szolnok Megyei Rendelőintézet és a Megyei Kórház új sebészeti, szájsebészeti osztályait, valamint vérkonzerváló állomását. Az ünnepi emelvényen helyet foglalt dr. Román József egészségügyi miniszter, dr. Drexler Miklós és dr. Simonovics István egészségügyi miniszterhelyettesek is.
A Szolnoki Légierő SK (1953-1957) labdarúgócsapata szerepelt az NB I-ben az 1955-ös idényben. Később a klub egyesült a Vasas Ikarus csapatával.
1955-ben terméskövekből árvízvédelmi támfal készült, ekkor a Tisza felőli várfal nyomvonalán az erődítmény egykori hangulatát visszaidéző kis kaput is helyreállították. 2006-ban azonban az árvíz miatt a támfal megerősítésekor befalazták a kaput.
1955. augusztus 20-21-én ünnepi vásárt és mezőgazdasági kiállítást tartottak Szolnokon.
Kisnyomtatványok a Verseghy Könyvtár gyűjteményéből
1955-ben kapott Munkácsy-díjat tájképeiért Bótos Sándor (1921-1997) szolnoki születésű festőművész, aki 1949-től 1959-ig volt a Szolnoki Művésztelepen.
1955-től a Halászati Szövetkezet vette át a Kossuth Lajos úton működő Halászcsárda üzemeltetését. Ekkor épült a szomszédos telken (a Ludvigh vaskereskedés helyén) a kerthelyisége is.
1955 szeptemberében kezdődött meg a tanítás az Áchim András úti Általános Iskolában.
Szolnok megyei ÁÉV felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
1955. október 7-én volt Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényéből készült színmű bemutatója a szolnoki színházban. A Varga Géza rendezésében színpadra állított darabban Móricz Lili, Keres Emil, György László és Varga D. József játszották a főbb szerepeket.
1955. október 8-10. között "Újítás és munkavédelem a kereskedelemben " címmel nyílt kiállítás a Petőfi Sándor Kultúrotthon (mai Szent Imre Kultúrotthon / Cserkészház) épületében. Kiállításra kerültek a kereskedelemben az 1950-es évek első felében bevezetett az áruválasztékot bővítő, a kereskedelem technikáját, a kiszolgálást gyorsító, valamint a használatban lévő berendezéseket tökéletesítő és a takarékosságot elősegítő újítások. A kiállítás modelleken, fényképeken és grafikonokon keresztül szemléltetően mutatta be, hogy milyen központi intézkedések történtek a kereskedelem dolgozóinak baleset- és egészségvédelme érdekében, továbbá a kereskedelem dolgozói újításaikkal milyen mértékben járultak hozzá a kereskedelem balesetvédelméhez és fejlesztéséhez.
1955. október 16-án a szolnoki Munkás Horgász Egyesület csukafogási versenyt szervezett az alcsiszigeti holtágba.
1955 novemberében a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanulói Vörösmarty halálának 100. évfordulójára emlékezve, nagy
sikerrel adtak elő a költő „Csongor és Tünde“ című színdarabját. Az előadást az iskola egyik tanára, Csanád Vilmos tanár rendezte. A címszerepekben Papp Miklós III/c. és Balázs Mária IV/c. osztályos tanulók jeleskedtek.
1955 decemberében jelent meg a Szolnok Megyei Mezőgazdasági Szövetkezeti Vállalat (MESZÖV) Kereskedelmi Főosztályának közleményei Boltos Értesítő címmel.
1955. december 26-án lépett fel Szolnokon Ficher Annie zongoraművész.
1955-ben Szolnok színeit képviselte az NB IIben. A Légierő katonacsapat 1952-ben alakult meg, a következő évben már az NB II Déli-csoportjában rúgták a fiúk a labdát. Akkor már Légierő volt a neve. Szabó Géza edző olyan együttest faragott az eleinte még egyéni stílussal nem rendelkező csapatból, hogy 1953-ban, a bajnoki év végén, a Vasas Izzó mögött a második helyen végzett. A tiszaparti város szurkolóinak megtetszett a csapat játéka. A vezetőség az NB I-be jutást csak úgy tartotta lehetségesnek, ha néhány poszton megerősíti a csapatot, így került hozzájuk az 1954-es bajnoki év elején Léger, Fischer, Jancsik, Garabavölgyi és Száva. Az új játékosok hamar beleilleszkedtek a csapatba, amelyik ezután olyan játékerőt képviselt, hogy a többi, csoportjabeli együttes nem tudott vele lépést tartani. A Légierő toronymagasan első lett a Déli-csoportban és nagyszerűen megállta a helyét a forró légkörű osztályozókon is.
65 évvel ezelőtt...
1960-ban Szolnokra helyezték az alföldi kőolaj- és földgázkutatás központját. 17 évvel később a kőolajkutató vállalat is a városban működött.
1960. április 10-én Szolnokon bajnoki motoros versenyt szervezett a MHS Szolnok megyei Motoros Klub.
A szolnoki Centrum Áruházban megrendezett televízió és rádió kiállítás látható 1960-ban. - Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Darvas József drámája, a Kormos ég az elmúlt évadban Szolnokon került színre. Fotó: Vasárnapi Hírek 1960
Az 1950-es évektől a szolnoki Damjanich János Múzeum Kaposvári Gyula, majd Egri Mária értő tevékenységének köszönhetően szisztematikusan gyűjteni kezdte a Szolnoki Művésztelep alkotóinak munkáit egy állandó képtár számára. 1960-ban az intézmény képzőművészeti gyűjteményéből a múzeum épületében rövid időre meg is nyílt az első Szolnoki Galéria. A kiállítás bezárása után a gyűjtőmunka tovább folytatódott addig, míg a múzeum lehetőségei 1997-ben lehetővé tették a Szolnoki Képtár létrehozását egy állandó kiállítás formájában. Ez a kiállítás a kezdetektől napjainkig öleli fel a Szolnoki Művésztelep teljes történetét.
Farkas Ferenc: Hajnal a cukorgyári úsztatón
1965. november 30-án megújult berendezéssel várta a reggeli nyitáskor a vásárlókat a Kossuth Lajos utcai 121-es csemegebolt. Négy országból hozattak hűtőberendezést. Két beépített fűtőszekrény, hűtőpult és egy mechanikus félautomata tejadagoló lett felszerelve, mely egy-egy fogantyú félrehúzásával 2 deci, fél és egyliter tejet „mér ki” a raktárban elhelyezett tartályból. Új, magyar gyártmányú négykarú Casino kávéfőzőgépen pedig az eddiginél is jobb feketét főztek.
A gépeken kívül újdonság volt a boltban a falakat borító halványzöld olasz műanyagburkolat, amely egyszerű lemosással tisztítható. Az áruféleségeket feltüntető, feketealapból elővilágító piros és sárga neonbetűk, a sárgaszegélyű zöld rekeszek és fiókok kellemes összhangban voltak a mennyezet színezésével. Tervezője Fülöp János, a szolnoki építőipari és javítóvállalat festőrészlegének vezetője. Kellemes és a réginél erősebb világítást adott az új gerenda fénycső. A bejárat fölött elhelyezett infravörös sugárzású lámpák légfüggönyt biztosítottak. A szolnoki Építőipari és Javító Vállalat vezetője, Vincze Sándor, Jani László munkavezető, Duda Mihály boltvezető és munkatársai egy hónapon át dolgoztak, hogy a vásárlók még a karácsonyi ünnepi csúcsforgalom előtt használatba vegyék a megújult csemegeboltot.
Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
1960. december 29-én a Fiatalok kongresszusán voltam címmel tartottak élménybeszámolót KISZ tagok az Ifjúsági Akadémia előadássorozat keretén belül az Ady Endre Művelődési Házban (ma Szent Imre Müvelődési Ház).
60 évvel ezelőtt...
1965-ben alakult a Ganz Villamossági Művek szolnoki üzeme, amely hegesztett vasszerkezetek, egyenáramú gépelemek és transzformátorok gyártására szakosodott.
Szolnok Megyei ÁÉV felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
1965-ben alakult meg Bali József vezetésével a Szolnoki Szimfonikus Zenekar.
1965. október 30-án született Zentán Verebes György Munkácsy Mihály-díjas magyar festőművész, Magyarország érdemes művésze, zenész, a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetője.
55 évvel ezelőtt...
1970. január 1-jén lépett hatályba a Szolnoki Helyőrségi Zenekar állománytáblája. A Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola (utóbb Repülőtiszti Főiskola) zenekaraként működött.
1970 májusában hatalmas áradás vonult le a Tiszán.
Archív felvétel - Damajnich János Múzeum
1970-ben alakult meg a Volán Tröszt 7-es számú, Szolnok megyei vállalata.
1970-ben került Szurmay Ernő (1923-2016) a Szolnok megyei Verseghy Ferenc Könyvtár élére, és nyugdíjazáig 1984-ig irányította az intézmény szakmai munkáját. Nevéhez fűződik az országos Verseghy-emlékülések szervezése, egy fordítóműhely vezetésével számos Verseghy-mű magyar nyelven való kiadása.
1970-ben készült el Simon Ferenc (1922-2015) szobrászművész vörösrézből készült lemezdomborítása, mely az akkori Szolnok Megyei Építőipari Vállalat Ady Endre úti székházának utcai homlokzatán kapott helyet.
1970. november 6-án adták a forgalomnak a Rékasi úti (ma Thököly úti) felüljárót.
50 évvel ezelőtt...
a város 900. évfordulója időszakában számos jelentős beruházás készült el:
1975. március 27-én Szolnok belvárosában felavatták az új, 145 férőhellyel rendelkező Pelikán Szállót.
Képeslap - Verseghy Ferenc Könyvtár
1975. május 30-án megtörtént a Városi Sportcsarnok műszaki átadása a Tiszaligetben.
Képeslap - Verseghy Ferenc Könyvtár
1975 júniusában megrendezett Szolnoki Festészeti Triennálén I. díjat nyert Fazekas Magdolna.
1975. július 12-én, a 25. Vasutasnapon adták át az új korszerű pályaudvart és a Jubileum teret. 1968 és 1976 között több ütemben valósult meg az új személy- és rendezőpályaudvar, valamint körzeti teherpályaudvar kialakítása.
1975. augusztus 19-én Losonczi Pál (1919-2005), a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja volt az előadója az alkotmány ünnepére rendezett szolnoki nagygyűlésnek, majd ő avatta fel a város jubileumára készített emlékművet, Gyurcsek Ferenc Tanúhegy című alkotását.
Képeslap - Verseghy Ferenc Könyvtár
1975 szeptemberében adták át a Vízügyi Szakközépiskola épületegyüttesét. Később a Kereskedelmi Főiskola költözött e falak közé, majd a tiszaligeti Campus elkészülte után egy ideig üresen állt az épület. Napjainkban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szolnoki Járási Hivatala működik az épületben.
1975 őszén nyílt meg a 2500 négyzetméter eladóterű Centrum Áruház.
Tóth Tibor felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
1975. november 4-én autóbalesetben elhunyt Kanizsa Tivadar (1933-1975) a Szolnoki Vízügyi-Dózsa vízilabda edzője, olimpiai bajnok.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
1975. november 15-én volt a Kulcskeresők című Örkény-dráma ősbemutatója a Szigligeti Színházban. Örkény István (1912-1979) írót rokoni szálak fűzik Szolnokhoz, apai ágon az Ösztreicher rum- és likőrgyáros leszármazottja. Örkény a város 900 éves jubileumára kapott felkérést, hogy írjon színművet a szolnoki teátrum számára.
Plakát - Verseghy Ferenc Könyvtár
Képek egy város életéből - Szolnok 900 éves címmel Gál István (1933-2007) filmrendező dokumentumfilmet forgatott a megyeszékhelyről. A városfilmhez Nagy László (1925-1978) írt verset:
"Túl az álmon, mégis ezüsthúron,
sorsok futnak síksági vasúton.
S kapujában édes földnek, égnek,
ott ahol a sínek összeérnek:
köt az élet szép eleven csokrot,
sorsok, végre ti is találkoztok."
1975. december 22-én hunyt el Budapesten Udvary Dezső (1891-1975). Apja néptanító volt. Szolnokon felsőkereskedelmi érettségit tett, majd saját költségén festészeti tanulmányokat folytatott Münchenben; néhány hónapos előtanulmányok után 1910-ben felvételt nyert a művészeti akadémiára. Az első világháború kirobbanásakor behívták katonának. A trencséni gyalogezredhez került, hadba vonult művésztársaival együtt képzőművészeti kiállításokat rendezett a Vöröskereszt támogatására. A Tanácsköztársaság idején, Budapesten, az 1. honvéd gyalogezred laktanyájában lévő hadimúzeumban teljesített szolgálatot. Leszerelése után, 1920 végén hazatért Szolnokra. Anyagi áldozatokat is hozva részt vett az egy évvel korábban a román hadsereg tiszántúli hadműveletei során tönkretett művésztelep újjáépítésében. Tizenhat éven át a művészkolónia tagja, kapcsolatait az után is fenntartotta, hogy Budapestre költözött. 1917-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács tárlatán állított ki először. 1920-tól kezdve rendszeresen szerepelt a Szolnoki Művésztelep kiállításain. Főként népi tárgyú figurális képeket és arcképeket festett.
1932-ben belépett a Független Kisgazdapártba, a párt egyik Szolnok vármegyei szervezője. Részt vett a választási küzdelmekben s a nyilas-nemzetiszocialista mozgalmak elleni harcban. Az 1939. évi országgyűlési választásokon az FKGP Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei listáján pótképviselő lett. A második világháború alatt századosi rangban végig katonai szolgálatot teljesített. 1945-től a kisgazdapárt Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei szervezete főtitkáraként ismét pártszervezési kérdésekkel foglalkozott. 1945. november 4-én a vármegyében nemzetgyűlési képviselővé választották. Sokat tett a Szolnoki Művésztelep másodszori újjáépítése érdekében. Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása és emigrációba kényszerítése után átlépett a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Pártba. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon nem került vissza a törvényhozásba. Festőművészként dolgozott tovább. 1956 októberében felvette a kapcsolatot Tildy Zoltánnal, aki megbízta, hogy Szolnok megyében szervezze újjá a kisgazdapártot. A november 4-i szovjet katonai beavatkozás miatt már nem tudta elhagyni a fővárost. Az 1960-as évektől nyugdíjsegélyben részesült a Képzőművészeti Alaptól.
A Jászkun Fotóklub 1980-ban alakult. Első elnöke Tabák Lajos (1904-2007) fotóművész volt. A szolnoki székhelyű klub tagjai jelentős sikereket értek el különböző pályázatokon.
1980 júniusában dr. Fenyvesi Józsefet választották a szolnoki városi tanács elnökévé, aki 5 évig állt a város élén, majd a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanács vezető titkárának választottak meg. Szolnok Város Tanácsa 1985. november 25-i ülésén érdemei elismerése mellett felmentette tisztségéből és új beosztásához sok sikert kívánt.
1980 június 30. és július 7. között Szolnokon rendezték meg a XVI. Nyári Úttörő Olimpiát. A versenyeknek Szolnok sportlétesítményei adtak otthont.
A Szolnoki MÁV MTE két atlétája is kijutott Moszkvába 1980-ban. Szalai József 12. helyet ért el 400 méteres gátfutásban, Paróczai András pedig 800 méteres sikfutásban a 20. helyen végzett.
1980. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit a Széchenyi lakótelep első általános iskolája 834 tanulóval.
Fotó: Új kalendár. Szolnok, 1986
40 évvel ezelőtt...
1985. május 1-jén sugározták az első 20 perces helyi adást Szolnokon. A Széchenyi lakótelep 2500 lakásában élő kábeltévé előfizetők láthatták először ezt a műsort.
A Szolnoki MÁV Járműjavító Férfikara felvonul 198. május elsején - Buday Péter gyűjteményéből
1985. augusztus 2-4. között szervezték meg az Olajbányász Kézilabda Kupát a Tiszalgeti Sportcsarnokban.
1985. augusztus 7-én hunyt el Szegő Gábor (1895-1985) Palo Altoben. A világhírű matematikus, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, a Bécsi Tudományos Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Stanford University professzora a szolnoki Főgimnázium egykori diákja volt. Feladatok és tételek az analízis köréből, Ortogonális polinomok című könyveiben írt megállapításai a 20. századi matematika maradandó alkotásai. Az egyik szolnoki általános iskola viseli a nevét.
1985. november 25-én választották meg Bálint Ferencet (1939-2009) Szolnok Város Tanácsának elnökévé. Tisztségét 1990 végéig töltötte be.
35 évvel ezelőtt...
1990-ben a városi önkormányzat megalapította a Szolnoki Gyermek és Ifjúsági Közalapítványt, azzal a céllal, hogy a volt KISZ és úttörő szövetség nagy értékű vagyonát tartsa egyben, kezelje. Az ingatlanok hasznosításából segítse elő a Szolnok Városi gyermekek táboroztatását, üdültetését, és a kuratóriumon keresztül pályázati úton teremtsen alapot különböző ösztöndíjakra, valamint városi gyermek és ifjúsági rendezvények költségeire.
1990. augusztus 31. és szeptember 2. között adott otthont a Tiszaliget az I. Nemzetközi Férfi Olajbányász Kosárlabda Kupának. Az osztrák Klosterneuburg, az orosz Dinamo Tbilisz, a Bajai SK és a Szolnoki Olajbányász csapatai mérkőztek meg egymással.
1990 őszén került sor a rendszerváltást követő első helyhatósági választásokra. Kőnig László vegyész-üzemgazdász (SZDSZ) lett a város polgármestere. 1990. október 29-én került sor a szolnoki önkormányzati testület alakuló ülésére.
Kőnig László - Új Néplap archívum
1990 őszén mutatta be a Szigligeti Színház Gabriel García Márquez Száz év magány című drámáját. Schwajda György készítette el a szolnoki teátrum számára a színpadi változatot, amelyet Taub János (1927-2010) rendezett. Törőcsik Mari és Garas Dezső főszereplésével színpadra állított alkotás számos szakmai sikert hozott az alkotóknak.
1990. október 21-én elhunyt Istókovits Kálmán (1898-1990) festőművész, a Szolnoki Művésztelep egykori tagja.
30 évvel ezelőtt...
1995-ben indult el helyi rádióként az Aktív Rádió Szolnokon az FM 92.2 MHz-es frekvencián.
1995-ben a Neusiedler Austria tulajdonába került a Szolnoki Papírgyár.
1995. január 2-án nyitották meg a felújított MOL töltőállomást a Gábor Áron téren.
Fotó: Tarpai Zoltán - Jászkun Krónika
1995. január 7-én mutatták be a Szigligeti Színházban Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című színjátékát Zsótér Sándor rendezésében.
Fotó: Csabai István - Jászkun Krónika
25 évvel ezelőtt...
2000. január 19-én hunyt el dr. Tarján Imre (1912-2000) fizikus, aki Szolnokon a Verseghy Gimnáziumban érettségizett 1930-ban.
2000. április 19-én 1041 centiméteren tetőzött a Tisza Szolnoknál. A folyó szolnoki szakaszán az elmúlt évtizedekben háromszor (1999, 2000, 2006) alakult ki a város elöntésével fenyegető vizszint.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
2000. június 26-án leplezték le a szolnoki gettóba összezsúfolt áldozatok emléke előtt tisztelgő márványtáblát. Az első zsidó templom és iskola helyén álló Pelikán Hotel épület külső homlokzatán helyezték el az emléktáblát.
A Széchenyi István Gimnázium melletti parkos részen kapott helyett Páldi István fafaragó munkája, amely Szent István király koronázásának emlékére készült 2000-ben. A kopjafát a NEFAG Zrt. és Szolnok megyei jogú város önkormányzata állíttatta a Széchenyi lakótelepen.
Károly Nóra felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
A Millenniumi ünnepségsorozat keretében 2000-ben adták át a Vincze Sándor építész tervezte szolnoki Millenniumi Emlékparkot, amely a Kárpát-medencét ábrázolja, a Kárpátok vonulatától az Alpokaljáig. Az emlékpark központi alakja Somogyi Árpád szobrászművész alkotása Árpádházi Szent István fejszobra.
Hajnal András műugró, a Szolnoki Honvéd SE sportolójaként szerepelt a 2000-ben Sydneyben megrendezett nyári olimpián. Toronyugrás versenyszámban a 34. helyen végzett. Hajnal András, akit ötször választottak a legjobb magyar férfi műugrónak toronyugrásban versenyzett az ausztráliai játékokon.
2000. szeptember 1-jén tartották az első Város Napját. A város akkori vezetése úgy határozott, hogy minden évben a Pest-Szolnok vasútvonal megnyitásának évfordulója legyen Szolnok Napja.
2000. október 17-én új helyen nyitott meg a Hild Viktor Városi Könyvtár. A Széchenyi városrészen az egykori K. Bozsó Általános Iskola épületét alakították át közösségi épületté. A "Zöld ház" egyik szárnyát a bibliotéka kapta meg.
2000-ben jelent meg a Múltlapozgató című szolnoki képeskönyv a helyi Fotogruppe Kiadó Kft. gondozásában, valamint ebben az évben látott napvilágot A várispánságtól a harmadik évezred küszöbéig alcímet viselő várostörténeti kiadvány is.
2000-ben Meggyes László (1928-2003) festőművész-grafikus, a Szolnoki Művésztelep tagja, a XIV. Magyar Tájak - Országos Tájkép Biennálén Ezüst Diplomát kapott.
20 évvel ezelőtt...
2005-ben állítottak emlékjelet a Szolnoki Panteonban Czibulás Péter (1940-2003) színművész tiszteletére.
Károly Nóra felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
Gróf Széchenyi István (1791-1860) nevét viselő városrész központi részén, a gimnázium előtt alakítottak ki egy parkot. A szökőkúttal és padokkal gazdagított, fákkal övezett zöld területet 2005-ben a reformkori államférfi tiszteletére avatták fel.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
15 évvel ezelőtt...
2010. május 9-én a madarak és a fák napja tiszteletére a NEFAG szolnoki erdei játszóterén ültetett fákat a Vadászati Kulturális Egyesület Diana Vadászhölgy Klubja.
2010. június 6-án a szolnoki Belvárosi Plébánia emléktáblát állított a nagytemplom mellett álló egykori ferences kolostor homlokzatán azon szerzetesek emlékére, akiket a városba internált a pártállami diktatúra 1950-ben. Az emléktábla leleplezésére a "Szerzetesek a vörös csillag árnyékában" című programsorozat keretében került sor.
2010. szeptember 21-én avatott emléktáblát a Verseghy Kör a szolnoki mártírköltők tiszteletére a Zsidó Imaház falán. Szurmay Ernő (1923-2016) irodalomtörténész, az egyesület örökös tiszteletbeli tagja a Szolnoki mártír költők verses hagyatéka című antológiájában gyűjtötte össze a zsidó származású tragikus sorsú művészek költeményeit.
2010-ben jelent meg Szolnok könyve. A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára és a Damjanich János Múzeum szakemberei mellett számos közművelődésben és a város történetében jártas publicista közreműködésével készült el a tanulmánykötet.
Borítóterv Horváth Sándor - Szolnok könyve
10 évvel ezelőtt...
2015. január 20-án hunyt el Simon Ferenc (1922-2015) szobrászművész, a Szolnoki Művésztelep alkotója.
2015 tavaszán a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázisán emlékművet állítottak az ugrások és a repülőszerencsétlenségek során életüket vesztett ejtőernyősök tiszteletére.
2015. április 15-én a Szolnoki Ügyvédi Kamara, valamint a Szolnoki Ügyészi és Bírói Egyesület korabeli újságcikkek segítségével újraállította a Szolnoki Törvényszék épületében 1922-ben emelt, majd 1945 után politikai okok miatt eltávolított emléktáblákat. A márványtáblák az első világháború és a proletárdiktatúra során áldozatul esett szolnoki jogászok nevét őrzik.
2015. szeptember 1-jén avatták fel a kerámia napórát a szolnoki Széchenyi István Gimnázium sportcsarnokának homlokzatán.
Károly Nóra felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár
2015. szeptember 25-én mutatta be a szolnoki Szigligeti Színház Csíky Gergely: A nagymama című vígjátékét Málnay Levente rendezésében. A főszerepeket neves vendégművészek Almási Éva és Kovács István játszották.
2015 októberében avatták fel Császár Gyöngyi (1956-2014) színművész kopjafáját a Tisza parton, a Szigligeti Színház közelében. A kopjafa Derzsi Pál erdélyi fafaragó szobrász munkája.
2020-ban kapott Munkácsy-díjat Fazekas Magdolna festőművész, a Szolnoki Művésztelep tagja.
2020. június 4-én a Trianoni békediktátum aláírásának centenáriuma alkalmából, avattak emléktáblát Szolnokon a Tiszai hajósok terén az Országzászló mögött álló támfalon.
2020. december 3-án, 49 éves korában hunyt el Kozák László (1971-2020) a koronavírus-fertőzésből fakadó szövődmények következtében. Kozák család megyeszerte, mint muzsikusdinasztia volt ismert, így Kozák László is egyszerre táncolt, zenélt, énekelt. Kozák László gyermekfejjel a szolnoki Barna Gyöngyök nevű formációval tűnt fel 1980-ban, amelynek ő volt a művészeti vezetője. Gyakran megfordult népzenei táborokban és folklórtalálkozókon. Fellépett a budapesti Kalyi Jag (Fekete Tűz) táncegyüttessel is. 1988-ban testvérével, Lajossal együtt megkapták a Népművészet Ifjú Mestere címet.
2020. december 22-én avattak emléktáblát az egykori Tüdőkórház kapubejáratának falán.
A XIX. század végén Tóth Móricz (19834-1902) tett először indítványt egy közkönyvtár felállítására Szolnokon, majd Lippich Gusztáv (1848-1916) főispán fáradozott e nemes cél megvalósításán.
Hild Viktor (1855-1929) megyeszékhelyre kerülésekor 1902-ben már kellő tapasztalatokkal rendelkezett a közgyűjteményeket illetően. Haladéktalanul munkához látott, hogy Szolnokon is megvalósítsa az oly régóta hiányzó intézményeket. A nagyszabású tervek valóra váltását azonban az I. világháború meghiúsította.
Hild Viktor és családja
"Múzeum és könyvtár, semmi egyéb. Feladatnak ez is nagy, s ha szakértelem és pénz van hozzá, a leghálásabb. A közművelődés előmozdításának legerősebb tényezője. Létesítéséhez pedig azonnal hozzá kell fognunk, mert - periculum in mora - késlekedésben a veszély. Az anyaggyűjtést nem szabad halasztani addig, amíg a kultúrpalota felépül, mert addig számtalan tárgyat, amit most még megmenthetünk, elszednek előlünk. Minden késedelem nélkül szakmegbízottal kell fölkutatni a vármegyét, összeíratni, megbecsültetni a magánosoknál lappangó muzeális tárgyakat, és mielőbb megszerezni azokat, ha lehet ajándék, ha nem, vétel útján. Ez áll a régi könyvekre is! De sietnünk kell! Ez legyen egyelőre a programunk." - fogalmazta meg a Független Lapban 1913-ban.
Tulajdonbélyegző Hild Viktor könyvtárából
Az 1920-as évek közepén a múzeum és könyvtár alapításának gondolata újból előtérbe került, amikor Kautz Károly1925-ben 793 kötetes könyvtárát a városnak ajándékozta.
Kautz Károly possessori bejegyzése
"Hadd fújjunk meg egy vékonyhangú, gyöngédszavú kis sípot a szolnoki cipész emlékére. Annyiféle fülrepesztő trombita harsog itt köröskörül és minduntalan a magyar életben különféle közéleti nagyságaink ünneplésére, annyi felköszöntő hangzik, annyi bankett tányércsörömpölése zajlik, annyi szobor és utcanév díszíti köztudatunkat,— hadd emeljünk egy pohár bort gondolatban a névtelen cipész emlékének is. Mit tett vájjon a „szurtoskezű“ cipészmester, hogy neve és cselekedete idetolakszik az újság vezető helyére? Csatákat vivott vagy politikai érdemeket szerzett ? Bátor életmentő, vagy feltaláló? Valami remekbe szabott rámás csizmával, vagy gyönyörű kis cipellővel aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon ? Nem, minderről szó sincs. Mindössze arról esik híradás, hogy tegnap nyilt meg Szolnokon a városi múzeum és könyvtár, amelynek jelentése szerint ötezerhétszáz könyv van az újjonnan megnyílt kul- túregyesület birtokában. És ebből az ötezerhétszáz könyvből közel ezer darabot egy Kautz Károly nevű irodalompártoló suszter ajándékozott a városnak.
A hirecske pár sorban búvik meg a napihirek rovatában, mi azonban szeretnénk kiemelni egy pillanatra az élet tovasuhanó perceiből és a napi események áradatából. Egyszerre elibénk toppan Hans Sachs alakja és muzsikálni kezdenek bennünk Goethe gyönyörű versének sorai: In seiner Werkstatt Sonntag Früh... A cipész, aki vasárnap reggel alacsony kis asztaláról arébb teszi a szurkot, a fonalat, a kaptafát, lesepri róla a bőrdarabokat és verset kezd Írni. A cipész, aki a hétköznapok egyhangú és görnyesztő munkája után a vasárnap reggel derűjében átadja lelkét az élet ama magaslatainak, amiket a művészet és a kultúra jelent. Átadja lelkét, mint valami imádságnak. És a szolnoki cipészmesterre gondolva, Wagner géniusza árad felénk a Nürnbergi mesterdalnokok áriáiban, ahol a cipész- leikében az egész középkor friss ereje, jókedve dalol.
A cipész esetében e pillánatban nem csupán és kizárólagosan a cipész érdekel bennünket, hanem az a dolgozó kisember, aki ilyen némán, ilyen hősiesen és ilyen névtelenül veszi ki a maga részét a magyar kultúráért vívott vértelen ütközetekben. Egy cipész, aki ezer könyvet ajándékoz városa könyvtárának, egyszerre megmutatja a magyar élet rejtett arcát; mennyi szép gondolat, mennyi nemes vágyakozás él ezekben a kis műhelyekben, nemcsak a műhelyekben, hanem a szegényes falusi házakban és homályos pesti hőnaposszobákban, mennyi kultúr- szomj, mennyi tiszta lelkesedés vívja harcát a magasság felé.
Ha rosszmájúak volnánk, statisztikát kellene közölni ebből az alkalomból azokról az ezerholdasokről és egyéb gazdagokról, akik nemhogy ezer könyvet nem ajándékoztak valamelyik városi könyvtárnak, de a saját szükségletükre sem vásároltak még ezer könyvet egész életükben. Mintha úgy éreznék, hogy néhány nagy magyar mecénás fejedelmi és bőkezű ajándéka őhelyettük is lerótt minden kötelességet, amellyel a magyar kultúrával szemben tartoznak.
De ne kovácsoljunk most vádat. Elégedjünk meg azzal a vigasztaló tudatta], amely a szolnoki cipészmester esetéből úgy világít elénk, mint a napfény az ajtórésen: rengeteg fény és erő várja felszabadulását a magyar életnek azokban a dolgozó rétegeiben, amelyeknek a kis műhelyek félhomályába merült, de átszellemült arcát még nem ismerjük eléggé." - emlékezett meg 1934-ben az Ipartestületek lapja Kautz Károlyról.
Ez a nemes cselekedet további támogatókra talált, Zombory Lajos (1867-1933) építész és festőművész tervet készített egy kultúrpalota megépítésére. A szegedi kultúrpalota mintájára a szolnoki Tisza parton, ahol akkor disznópiac éktelenkedett, tervezett méltó épületet a múzeum és könyvtár részére.
Zombory Lajos terve a Tisza-part rendezésére 1925-ben
A létesítendő intézmény ügyét dr. Balogh Béla (1890-1947) karolta fel, aki a szolnoki állami főgimnáziumban (ma Verseghy Ferenc Gimnázium) kapott állást.
Dr. Balogh Béla
„Rájöttem, hogy ez a város hagyományok nélkül való, mert nincs olyan intézménye, amelynek hivatása a hagyományok gyűjtése, megőrzése, ápolása és megismertetése, vagyis ennek a városnak nincs nyilvános könyvtára, ahol a város tanulni vágyó művelt rétege és ifjúsága, általában polgársága kielégíthesse érdeklődését.” - írta visszaemlékezésében.
Éveken át Kiss Gábor (1895-1963) vármegyei árvaszéki ülnök, a Szolnoki Verseghy Irodalmi Kör elnökének lelkiismeretes gondozásában állottak a fokozatosan szaporodó könyvek. Sok évi várakozás és szervezőmunka után állhatatossága célt ért: társadalmi összefogással 1933. május 2-án megalakult a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület.
A Szolnoki Könyvtár és Múzeumegyesület tagnévsora
Nemzeti Jövőnk, 1934
A város átadta a városi bérház alagsorának helyiségeit a közkönyvtár és a múzeumi gyűjtőhely számára, anyagi segítséget nyújtott a könyvtár bebútorozásához, átadta a város birtokában lévő könyveket. Sokan siettek könyvadományaikkal megvetni a könyvtár alapjait.
Dr. Óvári Papp Gábor, a vármegyei közkórház egykori orvosigazgatójának könyvadománya
1934. november 11-én az egyesület nyilvános díszközgyűlést tartott, s ekkor nyitotta meg kapuit a közönség előtt Szolnok Város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye (a mai Táncsics Mihály út 1. számú épület alagsorában).
„A szépen szárba szökkenni indult szolnoki kultúra egyik ilyen díszes és illatos virágokat termelő ága ez a mi kis nyilvános könyvtárunk."
Ezekkel a gondolatokkal indította Tóth Tamás polgármester megnyitó beszédét a rendkívüli közgyűlésen 1934-ben, amely egyben a szolnoki nyilvános könyvtár megnyitását is jelentette.
A könyvtár kötet-forgalma a nyitást követő első hónapban
A könyvtár 1937-ben megjelent katalógusa az egyesület kiadásában
Az intézménynek az állománya további adományokból és hagyatékokból gyarapodott az 1940-es évek elejéig. A II. világháború során azonban a gyűjtemény és a berendezés nagy része megsemmisült. 1948. május 1-jén Kaposvári Gyula (1916-1998) kapott megbízást a könyvtár és a múzeum ideiglenes vezetésére. A múzeum 1952 végén vette használatba a jelenlegi, Kossuth tér 4. szám alatti műemlék épület egy részét, és ebben az évben vette fel Damjanich János honvédtábornok nevét is.
1951. január 1-jén a már önálló Városi Könyvtár igazgatója Thoroczkay Rudolfné (1919-2009) lett. 1952. november 6-án a 2042/13/1952. sz. MT. határozata alapján a Városi Könyvtár és a Körzeti Könyvtár egyesítésével létrejött a Megyei Könyvtár. A Szolnok Megyei Könyvtár 1954. április 2-án vette fel Verseghy Ferenc (1757-1822) tudós-költő nevét.
A 2014-ben felállított emléktábla a Táncsics úti lakóház falán
A két közgyűjtemény közösen emlékezik kerek évfordulók alkalmából az egykori Szolnoki Közkönyvtár és Múzeumegylet megalapítására és a gyűjtőhely megnyitására.
„[…] Forrjon rá a szobrod a hazai rögre! Forrjon össze szíved szívünkkel örökre!"
1934. szeptember 30-án ünneplők sokasága töltötte meg az akkori Tóth Tamás parkot a Tisza Szálló mögötti. Ekkor leplezték le Szolnok szülöttének, Verseghy Ferenc tudós költő szobrát.
A szoboravatás pillanata. Császár Elemér avatóbeszéde. Korabeli képeslap
Maga a szoborállítás története azonban 90 esztendőnél messzebbről datálódik. A szolnoki főgimnázium Verseghy Önképző Köre még az 1898/1899. tanévben szervezett gyűjtést, hogy a névadójuknak emléket állítsanak. A tanulók által felajánlott kis összegekből, az iskolai hangversenyek szerény belépti díjából, valamint további adományokból kívánták a szobor költségeit előteremteni.
Két évvel később az iskola egyik volt növendéke, Vértes József 30 oldalas tanulmányt adott ki e mozgalom támogatására „Verseghy Ferenc emlékezete” címmel. A könyv címlapján is olvasható, hogy "e könyv árából befolyó tiszta jövedelem a Szolnokon felállítandó Verseghy emléké lesz."
A vármegye sem tétlenkedett, 1902 tavaszán 200 koronát szavazott meg szoborállítás céljára a testület közművelődési alapjából, egyúttal adományozásra szólította fel a vármegye községeit is. Így 1914-re több mint 2000 korona gyűlt össze szoboralapba. A megalakult szoborbizottság a gimnázium előtti téren ki is jelölte az emlékjel helyét. Sajnos azonban az I. világháború kitörése, a hadikölcsön, aztán a háborút követő súlyos infláció két évtizedre meghiúsította az emlékjel megvalósítását.
Újabb lendületet az ügynek Verseghy hamvainak hazaszállítása adott 1931 őszén. A szolnoki Verseghy Ferenc Irodalmi Kör tűzte zászlajára a szoborállítást. Az első adomány Másik Andor nevéhez fűződik, és újból megmozdult Szolnok diáksága is. A második pénzadomány ugyanis a Felsőkereskedelmi Iskola Kemény László vezette önképzőkörétől érkezett. A gondolatot felkarolta Szolnok képviselő-testülete és polgárai is. A megajánlástól a megvalósulásig közel két esztendő telt el.
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok híradása / ADT
1934. szeptember 30-i ünnepség ragyogó napsütésben, hatalmas tömeg részvételével zajlott le. A Himnusz elhangzása után Kiss Gábor, a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör ekkori főtitkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség zárásaként Kissné Tóth Lenke szavalta el "Emlékezés a Magyar Hárfásra" című saját szerzeményű költeményét. Ezt követően Császár Elemér egyetemi tanár, a Petőfi Társaság alelnöke és dr. Tóth Tivadar adta át a szobrot, melyet a város nevében Kerekes Sándor városi főjegyző vett át. A Szózat hangjai után a vendég irodalmi társaságok, a helybeli hatóságok, egyletek, intézmények, iskolák helyezték el az emlékezés virágait. A szolnoki tisztelőkön kívül a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy-Társaság, a Petőfi Társaság képviselői, valamint a fehérruhás pálos rendi szerzetesek is részt vettek az eseményen. Emelte az ünnepély fényét az éppen Szolnokon tartózkodó Hanauer Árpád István püspök személyes megjelenése is. Az ünnepséget a Tisza Szállóban társasebéd követte, melyen újabb tartalmas felszólalások hangzottak el. Ebéd után a társaság egy része Verseghy Ferenc sírjánál tett látogatást.
Az ünnepséget a rádió is közvetítette és a Magyar Filmhíradó is készített róla filmfelvételt. Így a szolnoki Verseghy-szobor leleplezéséről az egész ország értesülhetett.
