90 éve nyitotta meg kapuit a Szolnoki Közkönyvtár

A XIX. század végén Tóth Móricz (19834-1902) tett először indítványt egy közkönyvtár felállítására Szolnokon, majd Lippich Gusztáv (1848-1916) főispán fáradozott e nemes cél megvalósításán.  

Hild Viktor (1855-1929)  megyeszékhelyre kerülésekor 1902-ben már kellő tapasztalatokkal rendelkezett a közgyűjteményeket illetően. Haladéktalanul munkához látott, hogy Szolnokon is megvalósítsa az oly régóta hiányzó intézményeket. A nagyszabású tervek valóra váltását azonban az I. világháború meghiúsította.

Hild Viktor és családja

"Múzeum és könyvtár, semmi egyéb. Feladatnak ez is nagy, s ha szakértelem és pénz van hozzá, a leghálásabb. A közművelődés előmozdításának legerősebb tényezője. Létesítéséhez pedig azonnal hozzá kell fognunk, mert - periculum in mora - késlekedésben a veszély. Az anyaggyűjtést nem szabad halasztani addig, amíg a kultúrpalota felépül, mert addig számtalan tárgyat, amit most még megmenthetünk, elszednek előlünk. Minden késedelem nélkül szakmegbízottal kell fölkutatni a vármegyét, összeíratni, megbecsültetni a magánosoknál lappangó muzeális tárgyakat, és mielőbb megszerezni azokat, ha lehet ajándék, ha nem, vétel útján. Ez áll a régi könyvekre is! De sietnünk kell! Ez legyen egyelőre a programunk." - fogalmazta meg a Független Lapban 1913-ban.

Tulajdonbélyegző Hild Viktor könyvtárából

Az 1920-as évek közepén a múzeum és könyvtár alapításának gondolata újból előtérbe került, amikor Kautz Károly1925-ben 793 kötetes könyvtárát a városnak ajándékozta.

Kautz Károly possessori bejegyzése

"Hadd fújjunk meg egy vékonyhangú, gyöngédszavú kis sípot a szolnoki cipész emlékére. Annyiféle fülrepesztő trombita harsog itt köröskörül és minduntalan a magyar életben különféle közéleti nagyságaink ünneplésére, annyi felköszöntő hangzik, annyi bankett tányércsörömpölése zajlik, annyi szobor és utcanév díszíti köztudatunkat,— hadd emeljünk egy pohár bort gondolatban a névtelen cipész emlékének is. Mit tett vájjon a „szurtoskezű“ cipészmester, hogy neve és cselekedete idetolakszik az újság vezető helyére? Csatákat vivott vagy politikai érdemeket szerzett ? Bátor életmentő, vagy feltaláló? Valami remekbe szabott rámás csizmával, vagy gyönyörű kis cipellővel aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon ? Nem, minderről szó sincs. Mindössze arról esik híradás, hogy tegnap nyilt meg Szolnokon a városi múzeum és könyvtár, amelynek jelentése szerint ötezerhétszáz könyv van az újjonnan megnyílt kul- túregyesület birtokában. És ebből az ötezerhétszáz könyvből közel ezer darabot egy Kautz Károly nevű irodalompártoló suszter ajándékozott a városnak.
A hirecske pár sorban búvik meg a napihirek rovatában, mi azonban szeretnénk kiemelni egy pillanatra az élet tovasuhanó perceiből és a napi események áradatából. Egyszerre elibénk toppan Hans Sachs alakja és muzsikálni kezdenek bennünk Goethe gyönyörű versének sorai: In seiner Werkstatt Sonntag Früh... A cipész, aki vasárnap reggel alacsony kis asztaláról arébb teszi a szurkot, a fonalat, a kaptafát, lesepri róla a bőrdarabokat és verset kezd Írni. A cipész, aki a hétköznapok egyhangú és görnyesztő munkája után a vasárnap reggel derűjében átadja lelkét az élet ama magaslatainak, amiket a művészet és a kultúra jelent. Átadja lelkét, mint valami imádságnak. És a szolnoki cipészmesterre gondolva, Wagner géniusza árad felénk a Nürnbergi mesterdalnokok áriáiban, ahol a cipész- leikében az egész középkor friss ereje, jókedve dalol.
A cipész esetében e pillánatban nem csupán és kizárólagosan a cipész érdekel bennünket, hanem az a dolgozó kisember, aki ilyen némán, ilyen hősiesen és ilyen névtelenül veszi ki a maga részét a magyar kultúráért vívott vértelen ütközetekben. Egy cipész, aki ezer könyvet ajándékoz városa könyvtárának, egyszerre megmutatja a magyar élet rejtett arcát; mennyi szép gondolat, mennyi nemes vágyakozás él ezekben a kis műhelyekben, nemcsak a műhelyekben, hanem a szegényes falusi házakban és homályos pesti hőnaposszobákban, mennyi kultúr- szomj, mennyi tiszta lelkesedés vívja harcát a magasság felé.
Ha rosszmájúak volnánk, statisztikát kellene közölni ebből az alkalomból azokról az ezerholdasokről és egyéb gazdagokról, akik nemhogy ezer könyvet nem ajándékoztak valamelyik városi könyvtárnak, de a saját szükségletükre sem vásároltak még ezer könyvet egész életükben. Mintha úgy éreznék, hogy néhány nagy magyar mecénás fejedelmi és bőkezű ajándéka őhelyettük is lerótt minden kötelességet, amellyel a magyar kultúrával szemben tartoznak.
De ne kovácsoljunk most vádat. Elégedjünk meg azzal a vigasztaló tudatta], amely a szolnoki cipészmester esetéből úgy világít elénk, mint a napfény az ajtórésen: rengeteg fény és erő várja felszabadulását a magyar életnek azokban a dolgozó rétegeiben, amelyeknek a kis műhelyek félhomályába merült, de átszellemült arcát még nem ismerjük eléggé.
" - emlékezett meg 1934-ben az Ipartestületek lapja Kautz Károlyról.

Ez a nemes cselekedet további támogatókra talált, Zombory Lajos (1867-1933) építész és festőművész tervet készített egy kultúrpalota megépítésére. A szegedi kultúrpalota mintájára a szolnoki Tisza parton, ahol akkor disznópiac éktelenkedett, tervezett méltó épületet a múzeum és könyvtár részére.

Zombory Lajos terve a Tisza-part rendezésére 1925-ben

A létesítendő intézmény ügyét dr. Balogh Béla (1890-1947) karolta fel, aki a szolnoki állami főgimnáziumban (ma Verseghy Ferenc Gimnázium) kapott állást.

Dr. Balogh Béla

„Rájöttem, hogy ez a város hagyományok nélkül való, mert nincs olyan intézménye, amelynek hivatása a hagyományok gyűjtése, megőrzése, ápolása és megismertetése, vagyis ennek a városnak nincs nyilvános könyvtára, ahol a város tanulni vágyó művelt rétege és ifjúsága, általában polgársága kielégíthesse érdeklődését.” - írta visszaemlékezésében.

Éveken át Kiss Gábor (1895-1963) vármegyei árvaszéki ülnök, a Szolnoki Verseghy Irodalmi Kör elnökének lelkiismeretes gondozásában állottak a fokozatosan szaporodó könyvek. Sok évi várakozás és szervezőmunka után állhatatossága célt ért: társadalmi összefogással 1933. május 2-án megalakult a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület.

A Szolnoki Könyvtár és Múzeumegyesület tagnévsora

Nemzeti Jövőnk, 1934

A város átadta a városi bérház alagsorának helyiségeit a közkönyvtár és a múzeumi gyűjtőhely számára, anyagi segítséget nyújtott a könyvtár bebútorozásához, átadta a város birtokában lévő könyveket. Sokan siettek könyvadományaikkal megvetni a könyvtár alapjait.

Dr. Óvári Papp Gábor, a vármegyei közkórház egykori orvosigazgatójának könyvadománya

1934. november 11-én az egyesület nyilvános díszközgyűlést tartott, s ekkor nyitotta meg kapuit a közönség előtt Szolnok Város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye (a mai Táncsics Mihály út 1. számú épület alagsorában).

A szépen szárba szökkenni indult szolnoki kultúra egyik ilyen díszes és illatos virágokat termelő ága ez a mi kis nyilvános könyvtárunk.

Ezekkel a gondolatokkal indította Tóth Tamás polgármester megnyitó beszédét a rendkívüli közgyűlésen 1934-ben, amely egyben a szolnoki nyilvános könyvtár megnyitását is jelentette. 

A könyvtár kötet-forgalma a nyitást követő első hónapban

A könyvtár 1937-ben megjelent katalógusa az egyesület kiadásában

Az intézménynek az állománya további adományokból és hagyatékokból gyarapodott az 1940-es évek elejéig. A II. világháború során azonban a gyűjtemény és a berendezés nagy része megsemmisült. 1948. május 1-jén Kaposvári Gyula (1916-1998) kapott megbízást a könyvtár és a múzeum ideiglenes vezetésére. A múzeum 1952 végén vette használatba a jelenlegi, Kossuth tér 4. szám alatti műemlék épület egy részét, és ebben az évben vette fel Damjanich János honvédtábornok nevét is.

1951. január 1-jén a már önálló Városi Könyvtár igazgatója Thoroczkay Rudolfné (1919-2009) lett. 1952. november 6-án a 2042/13/1952. sz. MT. határozata alapján a Városi Könyvtár és a Körzeti Könyvtár egyesítésével létrejött a Megyei Könyvtár. A Szolnok Megyei Könyvtár 1954. április 2-án vette fel Verseghy Ferenc (1757-1822) tudós-költő nevét.

A 2014-ben felállított emléktábla a Táncsics úti lakóház falán

A két közgyűjtemény közösen emlékezik kerek évfordulók alkalmából az egykori Szolnoki Közkönyvtár és Múzeumegylet megalapítására és a gyűjtőhely megnyitására.

Forrás:

A cipész. Ipartestestületek lapja, 1934.11.18.

Kaposvári Gyula: Kétágú síp. Szolnoki Közélet, 1984.12.

Megnyílt Szolnokona Városi Közkönyvtár. Városok lapja, 1934.11.15.

Pató Mária: "Mindent ami jó, szép és okos, akarni kell!" In: Dr. Balogh Béla 1890-1947. Szolnok, 2004

A Szolnoki Könyvtár és Múzeum egyesület évi rendes közgyűlése. Nemzeti Jövőnk, 1934.05.13.
 

Kategória: Évfordulók, Genius loci, Könyvtár Címke: , ,

90 évvel ezelőtt…

📱 Verseghy emlékjelek nyomában

„[…] Forrjon rá a szobrod a hazai rögre! Forrjon össze szíved szívünkkel örökre!"

1934. szeptember 30-án ünneplők sokasága töltötte meg az akkori Tóth Tamás parkot a Tisza Szálló mögötti. Ekkor leplezték le Szolnok szülöttének, Verseghy Ferenc tudós költő szobrát.

A szoboravatás pillanata. Császár Elemér avatóbeszéde. Korabeli képeslap

Maga a szoborállítás története azonban 90 esztendőnél messzebbről datálódik. A szolnoki főgimnázium Verseghy Önképző Köre még az 1898/1899. tanévben szervezett gyűjtést, hogy a névadójuknak emléket állítsanak. A tanulók által felajánlott kis összegekből, az iskolai hangversenyek szerény belépti díjából, valamint további adományokból kívánták a szobor költségeit előteremteni.

Két évvel később az iskola egyik volt növendéke, Vértes József 30 oldalas tanulmányt adott ki e mozgalom támogatására „Verseghy Ferenc emlékezete” címmel. A könyv címlapján is olvasható, hogy "e könyv árából befolyó tiszta jövedelem a Szolnokon felállítandó Verseghy emléké lesz."
A vármegye sem tétlenkedett, 1902 tavaszán 200 koronát szavazott meg szoborállítás céljára a testület közművelődési alapjából, egyúttal adományozásra szólította fel a vármegye községeit is. Így 1914-re több mint 2000 korona gyűlt össze szoboralapba. A megalakult szoborbizottság a gimnázium előtti téren ki is jelölte az emlékjel helyét. Sajnos azonban az I. világháború kitörése, a hadikölcsön, aztán a háborút követő súlyos infláció két évtizedre meghiúsította az emlékjel megvalósítását.
Újabb lendületet az ügynek Verseghy hamvainak hazaszállítása adott 1931 őszén. A szolnoki Verseghy Ferenc Irodalmi Kör tűzte zászlajára a szoborállítást. Az első adomány Másik Andor nevéhez fűződik, és újból megmozdult Szolnok diáksága is. A második pénzadomány ugyanis a Felsőkereskedelmi Iskola Kemény László vezette önképzőkörétől érkezett. A gondolatot felkarolta Szolnok képviselő-testülete és polgárai is. A megajánlástól a megvalósulásig közel két esztendő telt el.

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok híradása / ADT


1934. szeptember 30-i ünnepség ragyogó napsütésben, hatalmas tömeg részvételével zajlott le. A Himnusz elhangzása után Kiss Gábor, a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör ekkori főtitkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség zárásaként Kissné Tóth Lenke szavalta el "Emlékezés a Magyar Hárfásra" című saját szerzeményű költeményét. Ezt követően Császár Elemér egyetemi tanár, a Petőfi Társaság alelnöke és dr. Tóth Tivadar adta át a szobrot, melyet a város nevében Kerekes Sándor városi főjegyző vett át. A Szózat hangjai után a vendég irodalmi társaságok, a helybeli hatóságok, egyletek, intézmények, iskolák helyezték el az emlékezés virágait. A szolnoki tisztelőkön kívül a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy-Társaság, a Petőfi Társaság képviselői, valamint a fehérruhás pálos rendi szerzetesek is részt vettek az eseményen. Emelte az ünnepély fényét az éppen Szolnokon tartózkodó Hanauer Árpád István püspök személyes megjelenése is. Az ünnepséget a Tisza Szállóban társasebéd követte, melyen újabb tartalmas felszólalások hangzottak el. Ebéd után a társaság egy része Verseghy Ferenc sírjánál tett látogatást.

Az ünnepséget a rádió is közvetítette és a Magyar Filmhíradó is készített róla filmfelvételt. Így a szolnoki Verseghy-szobor leleplezéséről az egész ország értesülhetett.
 

Kategória: Városfoglaló, Évfordulók

Képpel írt várostörténet

 Könyves Vasárnap a Helyismereti gyűjtemény bemutatja digitális szolgáltatásait!

Ismerje meg adatbázisainkat, interaktív attrakciós szoftverünket és próbálja ki önkiszolgáló szkennerünket!

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Kategória: Képpel írt várostörténet, Könyvtár Címke: ,

Szolnoki kalendárium

Kincsek és értékek a szolnoki Tiszaligetben

Marsi Irén  okleveles mérnök tanár, okleveles környezetvédelmi mérnök, PhD  

előadására várunk minden kedves érdeklődőt!

Kategória: Könyvtár

Képpel írt várostörténet a Múzeumok Éjszakáján

Képpel írt várostörténet - Topotéka bemutató - Emléklabor a Múzeumok Éjszakáján

  • Fotómentés saját kezűleg.

Hozza el régi fényképeit és szkennelje be a családi albumokat!

Próbálja ki eszközeinket, és mentse el emlékeit az utókornak!

Segítünk Önnek az eszközök használatában és a digitalizált képek mentésében is.

  • Helyismereti adatbázisok bemutatója
  • Tegye zsebre a várost! Szolnoki lelátó: sporttörténeti séta és játék a Városfoglaló alkalmazás segítségével!
  • Közösségi kirakó
Kategória: Képpel írt várostörténet Címke: ,

Szolnok az irodalomban – szolnoki irodalom

 📱 Irodalmi túra Szolnokon

„Oly igen szép erős Szolnok vára vala
Egyfelől az Tisza alatta foly vala,
Másfelől az Zagyva alatta foly vala,
Vár alatt az két víz öszveszakadva vala"

Tinódi Lantos Sebestény a török elleni harcokkal foglalkozó históriás énekeinek utolsó darabjában, a Budai Ali basa históriája című művében nemcsak Drégely, Fülek, és Eger, hanem Szolnok vára védőinek hősi harcát is megörökítette az 1550-es években.

Emléktábla a szolnoki Zagyva-parton Kósa Károly felvétele / Verseghy Könyvtár

A város irodalomtörténeti vonatkozásait a Verseghy Könyvtár egykori igazgatója, Szurmay Ernő foglalta össze 2000-ben megjelent Emlékjelek című monográfiájában.

A Városfoglaló alkalmazás segítségével 2022-ben a Költészet napjára olyan szobrokat és emléktáblákat tettünk térképre egy irodalmi sétára, amely a magyar irodalom jeles alakjainak és helyi alkotóknak állít emléket a városban.

Kategória: Városfoglaló, Könyvtár

Verseghy nyomában Szolnokon

 📱 Tematikus séta a Városfoglaló alkalmazás segítségével

267 évvel ezelőtt, 1757. április 3-án született Szolnokon Verseghy Ferenc tudós pap, költő, író, műfordító.

Bár csak rövid időt töltött szülővárosában, hiszen fiatal gyermek volt, amikor édesanyjával elköltözött Szolnokról, 1809-ben mégis élénk emlékként eleveníti fel a város jellegzetes épületeit Külső-Szolnok című költeményében.

Nevét gimnázium, könyvtár és civil szervezet is őrzi Szolnokon. 1931-ben szülővárosában helyezték örök nyugalomra földi maradványait, miután budai nyughelyét, a Vizivárosi temetőt a főváros felszámolta. Idén lesz 90 éve, hogy Szolnok legszebb parkjában szobrot állítottak Verseghy Ferencnek, majd számos emléktábla és dombormű őrzi emlékét, melyek az éves megemlékezések színhelyéül is szolgálnak.

5 évente pedig tudományos tanácskozásnak ad otthont Szolnok, ahol nyelvészeti és irodalomtörténeti előadások hangzanak el.

Kategória: Városfoglaló, Könyvtár, Szolnoki fejek

Szolnoki kalendárium

A Verseghy Könyvtár Helyismereti gyűjteménye szervezésében Sulák Péter tart előadást 2024. június 28-án pénteken. Az 1950-es évek kutatója már korábban is ismertette a témában folyó kutatásait a könyvtár közönségével.

2015-ben nálunk mutatta be Szigorúan ellenőrzött vallásszabadság a Jászkunságban című monográfiáját, amely a kádári egyházpolitika Szolnok megyei történetébe nyújt betekintést. 2019-ben a TSZ mozgalomról tartott előadást.

Sulák Péter publikációi

Sulák Péter Sándor: Szigorúan ellenőrzött vallásszabadság a Jászkunságban. A kádári egyházpolitika Szolnok megyében (1956-1964), Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2015. (könyv)
Sulák Péter Sándor: “Kis-Moszkva” szerepe 1956-ban. Forradalom, megtorlás és restauráció Szolnok megyében, Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 2012. (dolgozat)

Előadások:

Könyvbemutatók Vácott (2015. 05. 26.), és Szolnokon (2015. 06. 15.), “Levéltári esték” előadás Szolnok, 2015. 10. 07. (Szolnok TV sugározta 2015. 11. 01-én), KÉSZ előadás: Egyházi személyek és a GULÁG (2017. 11.27.), Himfy Ferenc pályaképe - szoboravató (2018.03.18), Mátraverebély-Szentkút konferencia: Az Állami Egyházügyi Hivatal története, működése és megnyilvánulásai (2017. 04. 05-06).
Interjúk:

Magyar Katolikus Rádió – “Arcok és sorsok” (2015.04.16, 04.23, 2017.06.09, 06.16, 10.12, 2018.02.08), Amadeus Rádió – “Kultusz “ (2015. 10. 01.), “Papok is voltak a célkeresztben”. Szathmáry István interjúja Sulák Péter történésszel, In: Új Néplap, XXVI. évf., 235. sz., (2015. 10.07)

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Kategória: Könyvtár

Szolnoki kalendárium

Magó Károly zászlós, roncskutató tart előadást a Verseghy Ferenc Könyvtárban Szolnok elleni légitámadások címmel. A várostörténeti foglalkozáson a 80 évvel ezelőtt városunkat ért bombázásokban elhunytakra is emlékezünk. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Magó Károly: Az első amerikai légitámadás Szolnok ellen

Megjelent a Honvédsi Szemle 2011. évi 2. számában

A légi kötelékek támadásai szinte minden célpont esetében mindig mély sokkot okoztak a civil lakosságnak. Sok város esetében a front, a háború csak a híradásokban szerepelt, azonban egy súlyos bombatámadás egy csapásra véget vetett a békének. A Magyarországot ért amerikai bombázások közül talán a Szolnok ellen 1944. június 2-án végrehajtott támadás következményei voltak a legsúlyosabbak. Ez a bombázás - a szemtanúk, túlélők elbeszélése alapján - olyan mély nyomot hagyott az emberekben, amelynek felidézése még ma is könnyet csal a visszaemlékezők szemébe.

A bombázás

Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió megállapodott abban, hogy szovjetek három repülőteret (Poltava, Prijatyin, Mirgorod) biztosítanak az amerikai bombázók és a kísérő vadászok fogadására, az amerikai bombázógépek jobb kihasználása érdekében. A nagy távolságra lévő célpontok esetében közelebb voltak a szovjet repülőterek, ezért ott szálltak le a gépek, majd a szükséges előkészítés és pihenés után tértek vissza olaszországi bázisaikra. Ez volt az úgynevezett ingabombázás, mert az oda- és a visszaúton is képesek voltak egy célpontot megtámadni.

1944. június 2-án elkezdődött a „Frantic Joe” hadművelet, amelynek során több magyar célpontot támadtak meg az amerikai kötelékek. A Szolnok elleni támadásban részt vevő repülőgépek nem a Szovjetunió felé repültek tovább, hanem visszatérőben voltak Olaszországba. A 49. bombázó ezred három bombázócsoportja Szolnoktól 30 kilométerre, délkeletre fordult rá a célra. 8 óra 22 perckor rendelték el a légiriadót Szolnokon, majd 7 perc múlva megkezdődött a támadás. (Pataki I.-Rozsos L.-Sárhidai Gy.: Légi háború Magyarország felett I., Zrínyi Kiadó, 1992. 34. p ) Összesen 103 B-24-es bombázó vett részt a támadásban, a 82. vadászcsoport 46 P-38-asának fedezete alatt. (Oláh András Pál történész közlése )

Tóvizi Lajos, aki a támadás napján forgalmi szolgálattevőként teljesített szolgálatot, így emlékszik a támadásra: „Felvettem a hallgatót. Orosháza jelentkezett, hogy nagy tömegű gép röpül fölöttük észak-nyugat felé. A következő pillanatban Szentes beleszólt: a Tisza vonalára fordulnak! (...) Martfű jelentette, hogy Szolnok felé fordultak." (Lovas 1996 271. p. ) A támadók ellen 7 óra 55 perckor Veszprémből 30 magyar vadászgép szállt fel, de a földi irányítás rossz helyzetértékelése miatt nem találták meg az amerikai kötelékeket. (Pataki I.- Rozsos L.-Sárhidai Gy.: Légi háború Magyarország felett L, Zrínyi Kiadó, 1992. 34-36. p )

A veszteségek

A szolnoki rendőrkapitányság jelentése alapján „1944. június 2-án 8 óra 30 perckor (...) légitámadás érte a várost. A támadás két hullámban, az első 15 percig a második kb. 10 percig tartott. (...) A pályaudvar súlyos károkat szenvedett. A Szolnokot Budapesttel összekötő vasúti felüljáró híd 6 telitalálatot kapott, teljesen használhatatlan. (...) A német barakktábor és környéke jórészt a tűz következtében megsemmisült. Egy német lőszerszállítmány a pályaudvaron kigyulladt. Számos helyről nem robbant bombákat jelentettek. A mentés teljes erővel folyik.” (Magyar Országos Levéltár, BM levéltár K150, 3583 csomó ) A város tűzoltóparancsnokának egykori jelentése szerint 184 lakóház megsemmisült, 134 épület súlyosan megrongálódott és 206 lakóház megsérült. Ezen felül, a MÁV 6 emeletes és 23 földszintes épülete is kárt szenvedett (a jelentésből nem tűnik ki, hogy ezek az épületek milyen mértékben károsodtak). 168 vasúti kocsi pusztult el, melyből 12 személy-, 156 pedig teherkocsi volt. Más jelentések szerint négy műszaki mentőraj még a riadó lefújása előtt megkezdte a túlélők keresését. Munkájuk eredményeként Orosz Péter tizenegy éves szolnoki lakost élve mentették ki a romok alól, illetve kiemeltek tizenhat holttestet. (Damjanich Múzeum, 2003.1.170) A jelentős német veszteségek miatt a Wehrmacht részéről egy kivizsgáló csoport érkezett Szolnokra, amelynek feladata a károk és veszteségek kivizsgálása, a romeltakarítás irányítása, valamint a helyreállítások megkezdése volt. Összesítve a százhatvanhárom magyar, a százhetvennégy német és az egy orosz áldozatot, a támadás áldozatainak száma háromszázharmincnyolc fő lehetett. A magyar sérültek száma háromszázötvenegy és négyszázötven fő közötti, a német sérültek száma pedig kb. ezer fő lehetett. Természetesen a korabeli jelentésekben lehetnek kisebb tévedések, esetleg elszámolások, de kizárt, hogy ezek jelentős eltérést mutatnának a valós adatokhoz képest. A vasúti közlekedés három napig szünetelt.

A veszteségek okai

Miután elkezdődött Magyarország amerikai bombázása, senki számára nem lehetett kézközé kerül. A város és a vasút vezetése, valamint a német állomásparancsnokság azonban nem hozta meg időben a szükséges döntéseket, ezért már az első támadás igen sok emberéletet követelt, és nagy anyagi károkat okozott. A második világháború idején a város a magyar vasúti közlekedés kiemelkedő jelentőségű csomópontja volt. Másfelől a Tiszán átívelő vasúti híd és a vasúti pályaudvar, ahol 1941. március 11-étől német és olasz szállítóparancsnokság is működött, fontos eleme volt a keleti frontra és az onnan visszafelé irányuló szállításoknak. (Borús József: Szolnok város története. X. fejezet. Szolnok a második világháború éveiben 1939-1944. Szolnok, 1975. 226. p ) Ezért a Magyarországot támadó amerikai kötelékek egyik legfontosabb feladatként az itteni vasúti objektumok elpusztítását kapták. A Szolnokot ért támadások során kizárható, hogy azok szándékosan a lakosság ellen irányultak volna, ennek ellenére sokan haltak meg. A súlyos veszteségek okai abban rejlettek, hogy a pályaudvartól mindössze 100 méterre fekvő vasutas kolóniát nem telepítették ki; a vasúti objektumok melletti utcákban nem épült kellő mennyiségű és minőségű óvóhely; az állomáson nem volt olyan szerelvény előkészítve, amelyen riadó esetén gyorsan ki lehetett volna menekíteni az utasokat és a vasutasokat (csak a támadás után intézkedtek rá, hogy legyen). Továbbá: a vasutasok a fizetésüket az állomáson kapták meg, ezért sok szolgálaton kívüli vasutas is a jelentős katonai célpontban tartózkodott, amikor nem dolgozott. A német hadsereg a szolnoki vasútállomáson rendezte be a frontról haza és a frontra visszavezényelt katonák fertőtlenítő- és egészségügyi szűrőállomását. Ez a logisztikai szempontból talán helyes döntés katonai szempontokból súlyos hibának bizonyult. A német fertőtlenítőállomást ugyanis közvetlenül a vágányok mellett helyezték el. Fatális véletlen, hogy június 2-án, a támadás idején sok német katona éppen a fertőtlenítőben fürdött, ezért esélye sem volt a menekülésre!

Szolnokon az amerikai bombázás sebei még ma sem gyógyultak be teljesen. Az akkor átélt borzalmak a város lakóinak emlékezetében tovább erősödtek, torzultak. Egy komoly pontatlanságokkal megírt jelentés miatt még ma is sokan hiszik, hogy több mint ezer német katona halt meg az állomáson azon a tragikus napon. A legjobb bizonyíték erre, hogy 1997. június 2-án a szolnoki pályaudvaron kopjafát állítottak „a bombázás 1272 elhunytjának" emlékére. Ahogy az 1948-ban megírt jelentés, úgy ez az emlékhely is tovább élteti a téves adatokat. Az általam feltárt adatok tükrében remélhetőleg sikerül tisztább képet alkotni arról a napról, amikor először volt célpont Szolnok az amerikai navigátorok térképén.

Kategória: II. világháború megyei eseményei, Könyvespolc, Könyvtár Címke: , ,

100 éve született Szipál Márton

"Szipál művész fényképész, ki a n. é. közönség legmesszebbmenő igényeit fogja kielégíteni. Modern Műtermét Szolnokon a Fehérlő Szálloda helyén augusztus hóban nyitja meg."

Szipál Márton világhírű fotóművész 1924. május 8-án született Szolnokon. Édesapja Szipál Károly Márton (1893. október 23. Budapest-1978. Budapest) Münchenben, a festőakadémián tanulta a fényképészet elméleti és gyakorlati fortélyait. Szakmai tudását nem tudta azonnal hasznosítani, mert az I. világháború kitörése megakadályozta ebben. Bevonult katonának, pilóta volt és légifelderítőként fényképeket is készített.

A háborúban fogságba esett. Itt rövid ideig együtt volt Kun Béláékkal is, majd később a szibériai táborból barátjával, a későbbi üzlettársával, Ábrahám Istvánnal (1885-1939) megszökött, és Kínán, Tibeten keresztül tért haza Magyarországra. Sátoraljaújhelyen telepedett le. 1921. június 23-án meg is nősül. Felesége Szepessy Karolin Margit. Itt, Sátoraljaújhelyen megnyitotta első műtermét, amely két éven át megfelelő megélhetést biztosított mindkettőjüknek. Majd 1923-ban Szolnokon telepedett le.

A Baross utcában, a Horváth-féle sírkőraktárral szemben, az akkor még épülő házban alakította ki műtermét. Az épület a volt Fehérlő szálló és vendéglő helyén létesült (helyrajzi száma 611).  Szolnokra való költözésében szerepe lehetett, hogy rokona is élt ekkor a városban: Trojna Imre állampénztári főtiszt. Műtermét 1923 októberében nyitotta meg a közönség előtt.

Szipál műteremben készült fotó - Verseghy Könyvtár gyűjteményéből

Kép forrása: regifotok.hu

A város egyre népszerűbbé váló fotográfusa a műtermen kívül is fotografált. Több külső felvétele jelent meg a „Sport és Művészet" című helyi lapban. Felesége, Karolin aktívan kivette részét a munkából. Retusált, színezett, miniatűröket festett, és ha kellett, felvételezett. 
1928 februárjában a műtermét a Szapáry utca 1. sz. alá helyezte át, ahol két éven át működött.

 Korabeli képeslap. A Szipál műterem a Kádár Cukrászda szomszédságában 

1925. május 6-án egy fiúnak, 1926. május 15-én pedig egy leánynak adott életet. Márton és Margit később követték apjukat, és mindketten fényképészek lettek. Később még egy gyermek született, de ő már más pályát választott magának.

1930. május 5-én a családfő lemondott szolnoki iparáról és Debrecenbe távozott.

A fiatal Szipál Márton Debrecenben töltötte gyermekkorát és fiatalkorát. Saját elmondása szerint egész gyermekkorában szinte csak a fényképészet rejtelmeiről mesélt neki édesapja, amit ő nagyon nem szeretett.

A II. világháborúban - apjához hasonlóan - ő is pilóta volt, fogságba esett, majd szerencsésen haza jutott. Debrecenben 1946-ban megnyitotta első üzletét, ahol sok nagynevű művész ült fényképező gépe előtt. A politikai rendszer változása aztán az iparos létformát is kikezdte.

Az ifjú Szipál Márton Budapesten telepedett le. 1953-ban tagja lett a Budapesti Fényképész Szövetkezetnek, 1954-ben alapító tagja a Debreceni Művészfényképészek Szövetségének, 1956-ban pedig a Magyar Fotóművészek Szövetségének.

1956-ban emigrált, az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Eőbb egy fotósboltban volt segéd, ahol nem túl sok pénzért dolgozhatott. Idővel azonban keresett fotós lett belőle. Képeit ezt megelőzően kiküldte egy Münchenben megrendezett nemzetközi kiállításra, ahol 1000 dollárral honorálták műveit. Fotósként bejárta a világot, mint híres nagy példányszámú magazinok riportere. Los Angelesben Hollywood sztárvilágát örökítette meg optikáival, de még inkább sajátos szellemi, képi látásmódjával. A Sunset Boulevard-on nyitott műtermet Martin néven, ahol sok milliomo és híresség is megfordult.

A rendszerváltás után költözött Magyarországra miután és közkedvelt alakja lett a művészvilágnak. Például egy kereskedelmi TV csatornán futó modellverseny zsűritagja is volt. Több alkalommal is járt szülővárosában. 2004-ben önálló kiállítása nyílt a Városi Művelődési és Zenei Központban Szolnok napja alkalmából. A tárlat  - Sztárok sztárfotós szemmel - ugyanazt a címet viselte, mint az abban az évben megjelent életrajzi könyve is.

2016. április 26-án hunyt el 92 éves korában. Munkáit a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi. A mesterséget fia, Péter vitte tovább, aki 1975-ben szintén az USA-ba szökött és S. Martin néven hozott létre ott saját műtermet, majd a 2000-es évek elején költözött haza Magyarországra.

Forrás:

Berta Ferenc: Egy szolnoki fényirda törtéenet. In: Zounok, 6. Szolnok, 1991

Csabai István: Hollywoodi sztárok fotósa. Új Néplap (2007.01.19.)

Kis Dezső Péter: A szikár Szipál. 

Nemes András: Egy patinás ház és két dinasztia története. Új Néplap (2010.02.22.)

Sztárok sztárfotós szemmel. Budapest, 2004

Kategória: Évfordulók, Könyvtár, Szolnoki fejek Címke: ,