Képpel írt várostörténet a Múzeumok Éjszakáján

Képpel írt várostörténet - Topotéka bemutató - Emléklabor a Múzeumok Éjszakáján

  • Fotómentés saját kezűleg.

Hozza el régi fényképeit és szkennelje be a családi albumokat!

Próbálja ki eszközeinket, és mentse el emlékeit az utókornak!

Segítünk Önnek az eszközök használatában és a digitalizált képek mentésében is.

  • Helyismereti adatbázisok bemutatója
  • Tegye zsebre a várost! Szolnoki lelátó: sporttörténeti séta és játék a Városfoglaló alkalmazás segítségével!
  • Közösségi kirakó
Kategória: Képpel írt várostörténet Címke: ,

Szolnok az irodalomban – szolnoki irodalom

 📱 Irodalmi túra Szolnokon

„Oly igen szép erős Szolnok vára vala
Egyfelől az Tisza alatta foly vala,
Másfelől az Zagyva alatta foly vala,
Vár alatt az két víz öszveszakadva vala"

Tinódi Lantos Sebestény a török elleni harcokkal foglalkozó históriás énekeinek utolsó darabjában, a Budai Ali basa históriája című művében nemcsak Drégely, Fülek, és Eger, hanem Szolnok vára védőinek hősi harcát is megörökítette az 1550-es években.

Emléktábla a szolnoki Zagyva-parton Kósa Károly felvétele / Verseghy Könyvtár

A város irodalomtörténeti vonatkozásait a Verseghy Könyvtár egykori igazgatója, Szurmay Ernő foglalta össze 2000-ben megjelent Emlékjelek című monográfiájában.

A Városfoglaló alkalmazás segítségével 2022-ben a Költészet napjára olyan szobrokat és emléktáblákat tettünk térképre egy irodalmi sétára, amely a magyar irodalom jeles alakjainak és helyi alkotóknak állít emléket a városban.

Kategória: Városfoglaló, Könyvtár

Verseghy nyomában Szolnokon

 📱 Tematikus séta a Városfoglaló alkalmazás segítségével

267 évvel ezelőtt, 1757. április 3-án született Szolnokon Verseghy Ferenc tudós pap, költő, író, műfordító.

Bár csak rövid időt töltött szülővárosában, hiszen fiatal gyermek volt, amikor édesanyjával elköltözött Szolnokról, 1809-ben mégis élénk emlékként eleveníti fel a város jellegzetes épületeit Külső-Szolnok című költeményében.

Nevét gimnázium, könyvtár és civil szervezet is őrzi Szolnokon. 1931-ben szülővárosában helyezték örök nyugalomra földi maradványait, miután budai nyughelyét, a Vizivárosi temetőt a főváros felszámolta. Idén lesz 90 éve, hogy Szolnok legszebb parkjában szobrot állítottak Verseghy Ferencnek, majd számos emléktábla és dombormű őrzi emlékét, melyek az éves megemlékezések színhelyéül is szolgálnak.

5 évente pedig tudományos tanácskozásnak ad otthont Szolnok, ahol nyelvészeti és irodalomtörténeti előadások hangzanak el.

Kategória: Városfoglaló, Könyvtár, Szolnoki fejek

Szolnoki kalendárium

A Verseghy Könyvtár Helyismereti gyűjteménye szervezésében Sulák Péter tart előadást 2024. június 28-án pénteken. Az 1950-es évek kutatója már korábban is ismertette a témában folyó kutatásait a könyvtár közönségével.

2015-ben nálunk mutatta be Szigorúan ellenőrzött vallásszabadság a Jászkunságban című monográfiáját, amely a kádári egyházpolitika Szolnok megyei történetébe nyújt betekintést. 2019-ben a TSZ mozgalomról tartott előadást.

Sulák Péter publikációi

Sulák Péter Sándor: Szigorúan ellenőrzött vallásszabadság a Jászkunságban. A kádári egyházpolitika Szolnok megyében (1956-1964), Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2015. (könyv)
Sulák Péter Sándor: “Kis-Moszkva” szerepe 1956-ban. Forradalom, megtorlás és restauráció Szolnok megyében, Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 2012. (dolgozat)

Előadások:

Könyvbemutatók Vácott (2015. 05. 26.), és Szolnokon (2015. 06. 15.), “Levéltári esték” előadás Szolnok, 2015. 10. 07. (Szolnok TV sugározta 2015. 11. 01-én), KÉSZ előadás: Egyházi személyek és a GULÁG (2017. 11.27.), Himfy Ferenc pályaképe - szoboravató (2018.03.18), Mátraverebély-Szentkút konferencia: Az Állami Egyházügyi Hivatal története, működése és megnyilvánulásai (2017. 04. 05-06).
Interjúk:

Magyar Katolikus Rádió – “Arcok és sorsok” (2015.04.16, 04.23, 2017.06.09, 06.16, 10.12, 2018.02.08), Amadeus Rádió – “Kultusz “ (2015. 10. 01.), “Papok is voltak a célkeresztben”. Szathmáry István interjúja Sulák Péter történésszel, In: Új Néplap, XXVI. évf., 235. sz., (2015. 10.07)

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Kategória: Könyvtár

Szolnoki kalendárium

Magó Károly zászlós, roncskutató tart előadást a Verseghy Ferenc Könyvtárban Szolnok elleni légitámadások címmel. A várostörténeti foglalkozáson a 80 évvel ezelőtt városunkat ért bombázásokban elhunytakra is emlékezünk. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Magó Károly: Az első amerikai légitámadás Szolnok ellen

Megjelent a Honvédsi Szemle 2011. évi 2. számában

A légi kötelékek támadásai szinte minden célpont esetében mindig mély sokkot okoztak a civil lakosságnak. Sok város esetében a front, a háború csak a híradásokban szerepelt, azonban egy súlyos bombatámadás egy csapásra véget vetett a békének. A Magyarországot ért amerikai bombázások közül talán a Szolnok ellen 1944. június 2-án végrehajtott támadás következményei voltak a legsúlyosabbak. Ez a bombázás - a szemtanúk, túlélők elbeszélése alapján - olyan mély nyomot hagyott az emberekben, amelynek felidézése még ma is könnyet csal a visszaemlékezők szemébe.

A bombázás

Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió megállapodott abban, hogy szovjetek három repülőteret (Poltava, Prijatyin, Mirgorod) biztosítanak az amerikai bombázók és a kísérő vadászok fogadására, az amerikai bombázógépek jobb kihasználása érdekében. A nagy távolságra lévő célpontok esetében közelebb voltak a szovjet repülőterek, ezért ott szálltak le a gépek, majd a szükséges előkészítés és pihenés után tértek vissza olaszországi bázisaikra. Ez volt az úgynevezett ingabombázás, mert az oda- és a visszaúton is képesek voltak egy célpontot megtámadni.

1944. június 2-án elkezdődött a „Frantic Joe” hadművelet, amelynek során több magyar célpontot támadtak meg az amerikai kötelékek. A Szolnok elleni támadásban részt vevő repülőgépek nem a Szovjetunió felé repültek tovább, hanem visszatérőben voltak Olaszországba. A 49. bombázó ezred három bombázócsoportja Szolnoktól 30 kilométerre, délkeletre fordult rá a célra. 8 óra 22 perckor rendelték el a légiriadót Szolnokon, majd 7 perc múlva megkezdődött a támadás. (Pataki I.-Rozsos L.-Sárhidai Gy.: Légi háború Magyarország felett I., Zrínyi Kiadó, 1992. 34. p ) Összesen 103 B-24-es bombázó vett részt a támadásban, a 82. vadászcsoport 46 P-38-asának fedezete alatt. (Oláh András Pál történész közlése )

Tóvizi Lajos, aki a támadás napján forgalmi szolgálattevőként teljesített szolgálatot, így emlékszik a támadásra: „Felvettem a hallgatót. Orosháza jelentkezett, hogy nagy tömegű gép röpül fölöttük észak-nyugat felé. A következő pillanatban Szentes beleszólt: a Tisza vonalára fordulnak! (...) Martfű jelentette, hogy Szolnok felé fordultak." (Lovas 1996 271. p. ) A támadók ellen 7 óra 55 perckor Veszprémből 30 magyar vadászgép szállt fel, de a földi irányítás rossz helyzetértékelése miatt nem találták meg az amerikai kötelékeket. (Pataki I.- Rozsos L.-Sárhidai Gy.: Légi háború Magyarország felett L, Zrínyi Kiadó, 1992. 34-36. p )

A veszteségek

A szolnoki rendőrkapitányság jelentése alapján „1944. június 2-án 8 óra 30 perckor (...) légitámadás érte a várost. A támadás két hullámban, az első 15 percig a második kb. 10 percig tartott. (...) A pályaudvar súlyos károkat szenvedett. A Szolnokot Budapesttel összekötő vasúti felüljáró híd 6 telitalálatot kapott, teljesen használhatatlan. (...) A német barakktábor és környéke jórészt a tűz következtében megsemmisült. Egy német lőszerszállítmány a pályaudvaron kigyulladt. Számos helyről nem robbant bombákat jelentettek. A mentés teljes erővel folyik.” (Magyar Országos Levéltár, BM levéltár K150, 3583 csomó ) A város tűzoltóparancsnokának egykori jelentése szerint 184 lakóház megsemmisült, 134 épület súlyosan megrongálódott és 206 lakóház megsérült. Ezen felül, a MÁV 6 emeletes és 23 földszintes épülete is kárt szenvedett (a jelentésből nem tűnik ki, hogy ezek az épületek milyen mértékben károsodtak). 168 vasúti kocsi pusztult el, melyből 12 személy-, 156 pedig teherkocsi volt. Más jelentések szerint négy műszaki mentőraj még a riadó lefújása előtt megkezdte a túlélők keresését. Munkájuk eredményeként Orosz Péter tizenegy éves szolnoki lakost élve mentették ki a romok alól, illetve kiemeltek tizenhat holttestet. (Damjanich Múzeum, 2003.1.170) A jelentős német veszteségek miatt a Wehrmacht részéről egy kivizsgáló csoport érkezett Szolnokra, amelynek feladata a károk és veszteségek kivizsgálása, a romeltakarítás irányítása, valamint a helyreállítások megkezdése volt. Összesítve a százhatvanhárom magyar, a százhetvennégy német és az egy orosz áldozatot, a támadás áldozatainak száma háromszázharmincnyolc fő lehetett. A magyar sérültek száma háromszázötvenegy és négyszázötven fő közötti, a német sérültek száma pedig kb. ezer fő lehetett. Természetesen a korabeli jelentésekben lehetnek kisebb tévedések, esetleg elszámolások, de kizárt, hogy ezek jelentős eltérést mutatnának a valós adatokhoz képest. A vasúti közlekedés három napig szünetelt.

A veszteségek okai

Miután elkezdődött Magyarország amerikai bombázása, senki számára nem lehetett kézközé kerül. A város és a vasút vezetése, valamint a német állomásparancsnokság azonban nem hozta meg időben a szükséges döntéseket, ezért már az első támadás igen sok emberéletet követelt, és nagy anyagi károkat okozott. A második világháború idején a város a magyar vasúti közlekedés kiemelkedő jelentőségű csomópontja volt. Másfelől a Tiszán átívelő vasúti híd és a vasúti pályaudvar, ahol 1941. március 11-étől német és olasz szállítóparancsnokság is működött, fontos eleme volt a keleti frontra és az onnan visszafelé irányuló szállításoknak. (Borús József: Szolnok város története. X. fejezet. Szolnok a második világháború éveiben 1939-1944. Szolnok, 1975. 226. p ) Ezért a Magyarországot támadó amerikai kötelékek egyik legfontosabb feladatként az itteni vasúti objektumok elpusztítását kapták. A Szolnokot ért támadások során kizárható, hogy azok szándékosan a lakosság ellen irányultak volna, ennek ellenére sokan haltak meg. A súlyos veszteségek okai abban rejlettek, hogy a pályaudvartól mindössze 100 méterre fekvő vasutas kolóniát nem telepítették ki; a vasúti objektumok melletti utcákban nem épült kellő mennyiségű és minőségű óvóhely; az állomáson nem volt olyan szerelvény előkészítve, amelyen riadó esetén gyorsan ki lehetett volna menekíteni az utasokat és a vasutasokat (csak a támadás után intézkedtek rá, hogy legyen). Továbbá: a vasutasok a fizetésüket az állomáson kapták meg, ezért sok szolgálaton kívüli vasutas is a jelentős katonai célpontban tartózkodott, amikor nem dolgozott. A német hadsereg a szolnoki vasútállomáson rendezte be a frontról haza és a frontra visszavezényelt katonák fertőtlenítő- és egészségügyi szűrőállomását. Ez a logisztikai szempontból talán helyes döntés katonai szempontokból súlyos hibának bizonyult. A német fertőtlenítőállomást ugyanis közvetlenül a vágányok mellett helyezték el. Fatális véletlen, hogy június 2-án, a támadás idején sok német katona éppen a fertőtlenítőben fürdött, ezért esélye sem volt a menekülésre!

Szolnokon az amerikai bombázás sebei még ma sem gyógyultak be teljesen. Az akkor átélt borzalmak a város lakóinak emlékezetében tovább erősödtek, torzultak. Egy komoly pontatlanságokkal megírt jelentés miatt még ma is sokan hiszik, hogy több mint ezer német katona halt meg az állomáson azon a tragikus napon. A legjobb bizonyíték erre, hogy 1997. június 2-án a szolnoki pályaudvaron kopjafát állítottak „a bombázás 1272 elhunytjának" emlékére. Ahogy az 1948-ban megírt jelentés, úgy ez az emlékhely is tovább élteti a téves adatokat. Az általam feltárt adatok tükrében remélhetőleg sikerül tisztább képet alkotni arról a napról, amikor először volt célpont Szolnok az amerikai navigátorok térképén.

Kategória: II. világháború megyei eseményei, Könyvespolc, Könyvtár Címke: , ,

100 éve született Szipál Márton

"Szipál művész fényképész, ki a n. é. közönség legmesszebbmenő igényeit fogja kielégíteni. Modern Műtermét Szolnokon a Fehérlő Szálloda helyén augusztus hóban nyitja meg."

Szipál Márton világhírű fotóművész 1924. május 8-án született Szolnokon. Édesapja Szipál Károly Márton (1893. október 23. Budapest-1978. Budapest) Münchenben, a festőakadémián tanulta a fényképészet elméleti és gyakorlati fortélyait. Szakmai tudását nem tudta azonnal hasznosítani, mert az I. világháború kitörése megakadályozta ebben. Bevonult katonának, pilóta volt és légifelderítőként fényképeket is készített.

A háborúban fogságba esett. Itt rövid ideig együtt volt Kun Béláékkal is, majd később a szibériai táborból barátjával, a későbbi üzlettársával, Ábrahám Istvánnal (1885-1939) megszökött, és Kínán, Tibeten keresztül tért haza Magyarországra. Sátoraljaújhelyen telepedett le. 1921. június 23-án meg is nősül. Felesége Szepessy Karolin Margit. Itt, Sátoraljaújhelyen megnyitotta első műtermét, amely két éven át megfelelő megélhetést biztosított mindkettőjüknek. Majd 1923-ban Szolnokon telepedett le.

A Baross utcában, a Horváth-féle sírkőraktárral szemben, az akkor még épülő házban alakította ki műtermét. Az épület a volt Fehérlő szálló és vendéglő helyén létesült (helyrajzi száma 611).  Szolnokra való költözésében szerepe lehetett, hogy rokona is élt ekkor a városban: Trojna Imre állampénztári főtiszt. Műtermét 1923 októberében nyitotta meg a közönség előtt.

Szipál műteremben készült fotó - Verseghy Könyvtár gyűjteményéből

Kép forrása: regifotok.hu

A város egyre népszerűbbé váló fotográfusa a műtermen kívül is fotografált. Több külső felvétele jelent meg a „Sport és Művészet" című helyi lapban. Felesége, Karolin aktívan kivette részét a munkából. Retusált, színezett, miniatűröket festett, és ha kellett, felvételezett. 
1928 februárjában a műtermét a Szapáry utca 1. sz. alá helyezte át, ahol két éven át működött.

 Korabeli képeslap. A Szipál műterem a Kádár Cukrászda szomszédságában 

1925. május 6-án egy fiúnak, 1926. május 15-én pedig egy leánynak adott életet. Márton és Margit később követték apjukat, és mindketten fényképészek lettek. Később még egy gyermek született, de ő már más pályát választott magának.

1930. május 5-én a családfő lemondott szolnoki iparáról és Debrecenbe távozott.

A fiatal Szipál Márton Debrecenben töltötte gyermekkorát és fiatalkorát. Saját elmondása szerint egész gyermekkorában szinte csak a fényképészet rejtelmeiről mesélt neki édesapja, amit ő nagyon nem szeretett.

A II. világháborúban - apjához hasonlóan - ő is pilóta volt, fogságba esett, majd szerencsésen haza jutott. Debrecenben 1946-ban megnyitotta első üzletét, ahol sok nagynevű művész ült fényképező gépe előtt. A politikai rendszer változása aztán az iparos létformát is kikezdte.

Az ifjú Szipál Márton Budapesten telepedett le. 1953-ban tagja lett a Budapesti Fényképész Szövetkezetnek, 1954-ben alapító tagja a Debreceni Művészfényképészek Szövetségének, 1956-ban pedig a Magyar Fotóművészek Szövetségének.

1956-ban emigrált, az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Eőbb egy fotósboltban volt segéd, ahol nem túl sok pénzért dolgozhatott. Idővel azonban keresett fotós lett belőle. Képeit ezt megelőzően kiküldte egy Münchenben megrendezett nemzetközi kiállításra, ahol 1000 dollárral honorálták műveit. Fotósként bejárta a világot, mint híres nagy példányszámú magazinok riportere. Los Angelesben Hollywood sztárvilágát örökítette meg optikáival, de még inkább sajátos szellemi, képi látásmódjával. A Sunset Boulevard-on nyitott műtermet Martin néven, ahol sok milliomo és híresség is megfordult.

A rendszerváltás után költözött Magyarországra miután és közkedvelt alakja lett a művészvilágnak. Például egy kereskedelmi TV csatornán futó modellverseny zsűritagja is volt. Több alkalommal is járt szülővárosában. 2004-ben önálló kiállítása nyílt a Városi Művelődési és Zenei Központban Szolnok napja alkalmából. A tárlat  - Sztárok sztárfotós szemmel - ugyanazt a címet viselte, mint az abban az évben megjelent életrajzi könyve is.

2016. április 26-án hunyt el 92 éves korában. Munkáit a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi. A mesterséget fia, Péter vitte tovább, aki 1975-ben szintén az USA-ba szökött és S. Martin néven hozott létre ott saját műtermet, majd a 2000-es évek elején költözött haza Magyarországra.

Forrás:

Berta Ferenc: Egy szolnoki fényirda törtéenet. In: Zounok, 6. Szolnok, 1991

Csabai István: Hollywoodi sztárok fotósa. Új Néplap (2007.01.19.)

Kis Dezső Péter: A szikár Szipál. 

Nemes András: Egy patinás ház és két dinasztia története. Új Néplap (2010.02.22.)

Sztárok sztárfotós szemmel. Budapest, 2004

Kategória: Évfordulók, Könyvtár, Szolnoki fejek Címke: ,

Szolnoki kalendárium

Dr. Csősz László, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főlevéltárosa tart előadást a Holokauszt magyar áldozatinak emléknapja alkalmából. 80 esztendeje, 1944. június végén indult meg a magyarországi IV. deponálási zóna gyűjtő táborainak kiürítése.

Meghívott előadónk 2011 januárjában már beszámolt kutatásairól a Verseghy Könyvtárban, majd 2014-ben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár gondozásában önálló monográfiája is megjelent Konfliktusok és kölcsönhatások, zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében címmel.

 Szeretettel várjuk Önöket. Az érdeklődőknek könyvajánlóval is készülünk.

Kategória: Hírünk, Könyvtár Címke: , ,

Képpel írt várostörténet

Bali István nyugalmazott külügyi referens volt a Képpel írt várostörténet rendezvénysorozatunk kertvárosi vendége. Bali István közel 1000 képet adományozott már a Verseghy Könyvtár Helyismereti gyűjteménye számára. Ezekről a már digitalizált képekről is beszélgettünk. Bízunk benne, hogy mások számára is kedvet adtunk, hogy megosszák közösségünkkel otthon örzött képeiket.

Kategória: Képpel írt várostörténet Címke: , ,

A szabadság honfi szobra

📱  1848-49-es szabadságharc szolnoki emlékeinek áttekintése Városfoglaló alkalmazás segítségével


A szabadság honfi szobra

1868. november 21-én tették le az 1849. március 5-i szolnoki ütközetnek emléket állító emlékmű alapkövét.
A császári haderő 1849 elejére megszállta az ország középső és északi részeit. A Honvédelmi Bizottmány feladva Pest-Budát Debrecenbe költözött. Szolnokig vasúton, onnan szekéren folyt az áttelepülés. A visszavonulást Perczel Mór honvédtábornok csapatai fedezték. Az új helyzetben a város katonai jelentősége megnövekedett a tiszai átkelőhelye miatt. Aki a szolnoki hidat birtokolta, annak lehetősége volt mind Pest, mind Debrecen irányába támadást indítani. 1849. január 13-án Franz Ottinger tábornok megszállta Szolnokot, elfoglalta a hidat, de tovább nyomulni nem mert. Perczel a császáriak habozását látva január 22-én megtámadta Szolnokot. Ottinger lovasai gyorsan kivonultak a városból, különösen miután a lakosság is beavatkozott a küzdelembe. Pár nap alatt a magyarok Abonyt és Ceglédet is elfoglalták. A császári hadvezetés rádöbbent, hogy a magyarok nem érzik legyőzöttnek magukat, és folytatni fogják a háborút.
Még január végén a honvédsereg visszavonult a Tisza mögé és Jelačič hadtestének egy 5000 fős egysége szállta meg Szolnokot Grammont, majd Leopold Karger tábornok vezetésével. Március első napjaiban a túlparton Vécsey Károly és Damjanich János honvédtábornokok egyenként 6-7000 fős hadereje vonult fel. A haditerv szerint Vécsey csapatai elsőként megtámadja a tiszai hídfőt, lekötve Karger erőinek figyelmét. Ezt kihasználva Damjanich a Tiszán a cibakházi hídon átkelve nyugatról rohanta volna meg a császáriakat. Az ütközetnek március 3-án kellett volna megtörténnie, de Damjanich csapatainak egy része az éjszakai felvonulás során eltévedt. A második átkelés 4-én este már sikeres volt, és 5-én hajnalra a sűrű ködben a honvédek elérték Szolnok határát. A katolikus templom tornyában elhelyezett, Damjanich csapatait már felfedező osztrák őrszemek riasztották a császáriakat. Karger tábornok csapataival a vasútvonal mentén sorakozott fel, hadállásának központját az Indóháznál alakította ki. Az épület elé vonultatta fel ágyúi zömét is, és kisebb erőket vezényelt a Tisza-híd melletti földsáncokhoz. Eközben Damjanich lovasságával elvágta az Abony felé vezető utakat, de a meglepetésen alapuló magyar haditerv összeomlani látszott.


Charles de Fer festménye

Azonban a 3. szegedi honvédzászlóalj rohama a császári tüzérséget és gyalogságot pusztító tüzük ellenére visszavonulásra kényszerítette. A példa nyomán fellelkesült magyar alakulatok az egész ellenséges arcvonalat áttörték, és behatoltak a városba. Bár a katolikus templom és a sóraktárak környékén súlyos harcok alakultak ki, Damjanich katonáit már nem lehetett megállítani. Elfoglalták a Tisza-hidat, amelyen át Vécsey megkezdte a bevonulást. A lakosság is a császáriakra támadt, mire azok kivonultak a városból. Karger csapatai északnak, a malomszögi Zagyva-híd felé menekültek. A Lengyel Légió lándzsásai és a magyar huszárok az ellenséges dragonyosokat a császári gyalogosokra szorították, akik közül sokan a Zagyvába fulladtak. Az osztrákokat a teljes megsemmisüléstől Ottinger Abonyból beérkező lovassága mentette meg. Ezekkel végül Vécsey huszárai szálltak szembe, mire rövid lovascsata után az ellenség visszavonult.
A csata után eltemették a halottakat, az ellenség elesett katonáit is. A szolnoki temetőben nyugvó hősök előtt tisztelegve a Kiegyezés után állítottak emléket. A szobor tervét Borosnyai László, Külső-Szolnok megye honvédegyletének elnöke adta. 1868 őszén a Tisza-híd közelében tették le a honvédemlékmű alapkövét, amelyet 1869. március 5-én avattak fel, az ütközet huszadik évfordulója alkalmából.

A szolnoki honvédemlékmű

Az emlékmű helye 1881-ben – Kataszteri térkép

A Tisza-híd és a Zagyva-híd által határolt teret az 1870-es években még Sétakertnek nevezték, majd az emlékmű miatt 1894-ig Honvéd, 1894-től pedig már Szabadság tér elnevezést kapta.

A Vasárnapi Újság tudósítása szerint a Szabadság téren álló obelix alapköve egy fémládát rejt, amelybe Horváth Mihály (1809-1878) csanádi püspök "Magyarország függetlenségi harcának története" című három kötetes munkájának 1865-ben Genfben megjelent első kiadását is elhelyezték.

Az emlékmű tetején látható kőfaragás Gerenday Antal (1818-1887) szobrászművész alkotása. Az egyik oldalon Magyarország címere, a másik oldalon Külső-Szolnok vármegyéé cserkoszorúval díszítve, alattuk pedig katonai jelvények láthatók. Az oszlopon Külső-Szolnok megyei Honvédegylet felirata olvasható a Tisza felőli oldalon magyar nyelven, az északi oldalon pedig a szöveg latin változata szerepel: "A HAZA SZABADSÁGÁÉRT / A SZOLNOKI CSATA-TÉREN / MARTIUS 5. 1849 / ELESETT HONVÉDEK EMLÉKÉRE A BAJTÁRSAK / ÉS A HÁLÁS HONFIAK ÉS LEÁNYOK / MDCCCLXVIII."
„MEMORIAE HEROUM / PRO LIBERTATE PATRIAE /IN CAMPO SZOLNOK / DIE 5. MARTII A. 1849. /CAESORUM /CONSORTES, PATRIOTAEQUE GRATI /POS. A. 1868.”
A nyugati és a Zagyva folyóra néző keleti oldalon Bajza József (1804-1858) Apotheosos című 1834-ben kelt költeményéből olvasható egy-egy versszak: "HOL LEGTÖBB HONFI VÉR LEPE/ A HARCZI SÍKOKAT:/ A NÉPSZABADSÁG OTT TENYÉSZT LEGSZEBB VIRÁGOKAT"; "VAD KÉNYT, ZSARNOK PARANCSOKAT, / LÁNCZOT NEMTÜRTENEK/ SZABADSÁG! TE SZÉP ÉGI LÉNY ÉRTED VÉRZETTENEK"

A sóskúti mészkőből készült emlékmű 1919-ben és 1944-ben is súlyos sérüléseket szenvedett a városban dúló hadműveletek során. 1985-ben Benke Zoltán szobrász újrafaragta az emlékmű tetején látható elemeket. Gerenday Antal sérült kőszobra pedig a Szolnok Művésztelep parkjába került.

Néplap archívum

Fotó: Németh István

Az eredeti díszítmény - Fotó: Kósa Károly

A Szabadság tér arculata sokat változott az elmúlt 155 évben. Utoljára 2017-ben alakították át a körforgalmi csomópontot. A Honvédemlékmű azonban máig eredeti helyén áll és üdvözli a Tisza felöl Szolnokra érkezőket.

Forrás:
Bagi Gábor: Az 1848-49-es szabadságharc tiszai kulcsvárosa. In: Szolnok könyve. Szolnok, 2010: 53-59.
Cseh Géza: Szolnok város utcanevei. Szolnok, 1993
Ezernyolczszáz negyvennyolcz. A magyar szabadságharcz története képekben. Budapest, 1898.
Korényi Éva: Tegnap érkezett haza […] Szolnok megyei Néplap, 1985.03.14.: 8.
A szolnoki honvédemlék. Vasárnapi Újság, 1868: 621.

Kategória: Városfoglaló, 1848-1849 megyei eseményei, Szolnok Anno

Szolnok utolsó tiszai fahídja

📱 Által mennék én a Tiszán. Szolnoki hidak bemutatása a Városfoglaló alkalmazás segítségével

Szolnok utolsó tiszai fahídja

 

Szolnok utolsó tiszai fahídja 1852-től szolgálta a közlekedést. 10 nyílású, 190 méter hosszú hidat Obermayer Lajos, a helyi építőmester készítette, amely 57 évig szolgálta az átkelést.

 

1909-et a zord telek között tartjuk számon.

1909. március 15-én hajnalban rettenetes recsegés, ropogás verte fel Szolnok lakóit: a majdnem kétszáz méter hosszú híd középső szakaszát az óriási táblákban zajló jég derékon törte és elsodorta. Jó ideig csak kerülő úton lehetett megközelíteni a várost.

Tudósítások a korabeli sajtóban

 

Kategória: Városfoglaló, Évfordulók Címke: