100 éve született Szipál Márton

"Szipál művész fényképész, ki a n. é. közönség legmesszebbmenő igényeit fogja kielégíteni. Modern Műtermét Szolnokon a Fehérlő Szálloda helyén augusztus hóban nyitja meg."

Szipál Márton világhírű fotóművész 1924. május 8-án született Szolnokon. Édesapja Szipál Károly Márton (1893. október 23. Budapest-1978. Budapest) Münchenben, a festőakadémián tanulta a fényképészet elméleti és gyakorlati fortélyait. Szakmai tudását nem tudta azonnal hasznosítani, mert az I. világháború kitörése megakadályozta ebben. Bevonult katonának, pilóta volt és légifelderítőként fényképeket is készített.

A háborúban fogságba esett. Itt rövid ideig együtt volt Kun Béláékkal is, majd később a szibériai táborból barátjával, a későbbi üzlettársával, Ábrahám Istvánnal (1885-1939) megszökött, és Kínán, Tibeten keresztül tért haza Magyarországra. Sátoraljaújhelyen telepedett le. 1921. június 23-án meg is nősül. Felesége Szepessy Karolin Margit. Itt, Sátoraljaújhelyen megnyitotta első műtermét, amely két éven át megfelelő megélhetést biztosított mindkettőjüknek. Majd 1923-ban Szolnokon telepedett le.

A Baross utcában, a Horváth-féle sírkőraktárral szemben, az akkor még épülő házban alakította ki műtermét. Az épület a volt Fehérlő szálló és vendéglő helyén létesült (helyrajzi száma 611).  Szolnokra való költözésében szerepe lehetett, hogy rokona is élt ekkor a városban: Trojna Imre állampénztári főtiszt. Műtermét 1923 októberében nyitotta meg a közönség előtt.

Szipál műteremben készült fotó - Verseghy Könyvtár gyűjteményéből

Kép forrása: regifotok.hu

A város egyre népszerűbbé váló fotográfusa a műtermen kívül is fotografált. Több külső felvétele jelent meg a „Sport és Művészet" című helyi lapban. Felesége, Karolin aktívan kivette részét a munkából. Retusált, színezett, miniatűröket festett, és ha kellett, felvételezett. 
1928 februárjában a műtermét a Szapáry utca 1. sz. alá helyezte át, ahol két éven át működött.

 Korabeli képeslap. A Szipál műterem a Kádár Cukrászda szomszédságában 

1925. május 6-án egy fiúnak, 1926. május 15-én pedig egy leánynak adott életet. Márton és Margit később követték apjukat, és mindketten fényképészek lettek. Később még egy gyermek született, de ő már más pályát választott magának.

1930. május 5-én a családfő lemondott szolnoki iparáról és Debrecenbe távozott.

A fiatal Szipál Márton Debrecenben töltötte gyermekkorát és fiatalkorát. Saját elmondása szerint egész gyermekkorában szinte csak a fényképészet rejtelmeiről mesélt neki édesapja, amit ő nagyon nem szeretett.

A II. világháborúban - apjához hasonlóan - ő is pilóta volt, fogságba esett, majd szerencsésen haza jutott. Debrecenben 1946-ban megnyitotta első üzletét, ahol sok nagynevű művész ült fényképező gépe előtt. A politikai rendszer változása aztán az iparos létformát is kikezdte.

Az ifjú Szipál Márton Budapesten telepedett le. 1953-ban tagja lett a Budapesti Fényképész Szövetkezetnek, 1954-ben alapító tagja a Debreceni Művészfényképészek Szövetségének, 1956-ban pedig a Magyar Fotóművészek Szövetségének.

1956-ban emigrált, az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Eőbb egy fotósboltban volt segéd, ahol nem túl sok pénzért dolgozhatott. Idővel azonban keresett fotós lett belőle. Képeit ezt megelőzően kiküldte egy Münchenben megrendezett nemzetközi kiállításra, ahol 1000 dollárral honorálták műveit. Fotósként bejárta a világot, mint híres nagy példányszámú magazinok riportere. Los Angelesben Hollywood sztárvilágát örökítette meg optikáival, de még inkább sajátos szellemi, képi látásmódjával. A Sunset Boulevard-on nyitott műtermet Martin néven, ahol sok milliomo és híresség is megfordult.

A rendszerváltás után költözött Magyarországra miután és közkedvelt alakja lett a művészvilágnak. Például egy kereskedelmi TV csatornán futó modellverseny zsűritagja is volt. Több alkalommal is járt szülővárosában. 2004-ben önálló kiállítása nyílt a Városi Művelődési és Zenei Központban Szolnok napja alkalmából. A tárlat  - Sztárok sztárfotós szemmel - ugyanazt a címet viselte, mint az abban az évben megjelent életrajzi könyve is.

2016. április 26-án hunyt el 92 éves korában. Munkáit a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi. A mesterséget fia, Péter vitte tovább, aki 1975-ben szintén az USA-ba szökött és S. Martin néven hozott létre ott saját műtermet, majd a 2000-es évek elején költözött haza Magyarországra.

Forrás:

Berta Ferenc: Egy szolnoki fényirda törtéenet. In: Zounok, 6. Szolnok, 1991

Csabai István: Hollywoodi sztárok fotósa. Új Néplap (2007.01.19.)

Kis Dezső Péter: A szikár Szipál. 

Nemes András: Egy patinás ház és két dinasztia története. Új Néplap (2010.02.22.)

Sztárok sztárfotós szemmel. Budapest, 2004

Kategória: Évfordulók, Könyvtár, Szolnoki fejek Címke: ,

Szolnoki kalendárium

Dr. Csősz László, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főlevéltárosa tart előadást a Holokauszt magyar áldozatinak emléknapja alkalmából. 80 esztendeje, 1944. június végén indult meg a magyarországi IV. deponálási zóna gyűjtő táborainak kiürítése.

Meghívott előadónk 2011 januárjában már beszámolt kutatásairól a Verseghy Könyvtárban, majd 2014-ben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár gondozásában önálló monográfiája is megjelent Konfliktusok és kölcsönhatások, zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében címmel.

 Szeretettel várjuk Önöket. Az érdeklődőknek könyvajánlóval is készülünk.

Kategória: Hírünk, Könyvtár Címke: , ,

Képpel írt várostörténet

Bali István nyugalmazott külügyi referens volt a Képpel írt várostörténet rendezvénysorozatunk kertvárosi vendége. Bali István közel 1000 képet adományozott már a Verseghy Könyvtár Helyismereti gyűjteménye számára. Ezekről a már digitalizált képekről is beszélgettünk. Bízunk benne, hogy mások számára is kedvet adtunk, hogy megosszák közösségünkkel otthon örzött képeiket.

Kategória: Képpel írt várostörténet Címke: , ,

A szabadság honfi szobra

📱  1848-49-es szabadságharc szolnoki emlékeinek áttekintése Városfoglaló alkalmazás segítségével


A szabadság honfi szobra

1868. november 21-én tették le az 1849. március 5-i szolnoki ütközetnek emléket állító emlékmű alapkövét.
A császári haderő 1849 elejére megszállta az ország középső és északi részeit. A Honvédelmi Bizottmány feladva Pest-Budát Debrecenbe költözött. Szolnokig vasúton, onnan szekéren folyt az áttelepülés. A visszavonulást Perczel Mór honvédtábornok csapatai fedezték. Az új helyzetben a város katonai jelentősége megnövekedett a tiszai átkelőhelye miatt. Aki a szolnoki hidat birtokolta, annak lehetősége volt mind Pest, mind Debrecen irányába támadást indítani. 1849. január 13-án Franz Ottinger tábornok megszállta Szolnokot, elfoglalta a hidat, de tovább nyomulni nem mert. Perczel a császáriak habozását látva január 22-én megtámadta Szolnokot. Ottinger lovasai gyorsan kivonultak a városból, különösen miután a lakosság is beavatkozott a küzdelembe. Pár nap alatt a magyarok Abonyt és Ceglédet is elfoglalták. A császári hadvezetés rádöbbent, hogy a magyarok nem érzik legyőzöttnek magukat, és folytatni fogják a háborút.
Még január végén a honvédsereg visszavonult a Tisza mögé és Jelačič hadtestének egy 5000 fős egysége szállta meg Szolnokot Grammont, majd Leopold Karger tábornok vezetésével. Március első napjaiban a túlparton Vécsey Károly és Damjanich János honvédtábornokok egyenként 6-7000 fős hadereje vonult fel. A haditerv szerint Vécsey csapatai elsőként megtámadja a tiszai hídfőt, lekötve Karger erőinek figyelmét. Ezt kihasználva Damjanich a Tiszán a cibakházi hídon átkelve nyugatról rohanta volna meg a császáriakat. Az ütközetnek március 3-án kellett volna megtörténnie, de Damjanich csapatainak egy része az éjszakai felvonulás során eltévedt. A második átkelés 4-én este már sikeres volt, és 5-én hajnalra a sűrű ködben a honvédek elérték Szolnok határát. A katolikus templom tornyában elhelyezett, Damjanich csapatait már felfedező osztrák őrszemek riasztották a császáriakat. Karger tábornok csapataival a vasútvonal mentén sorakozott fel, hadállásának központját az Indóháznál alakította ki. Az épület elé vonultatta fel ágyúi zömét is, és kisebb erőket vezényelt a Tisza-híd melletti földsáncokhoz. Eközben Damjanich lovasságával elvágta az Abony felé vezető utakat, de a meglepetésen alapuló magyar haditerv összeomlani látszott.


Charles de Fer festménye

Azonban a 3. szegedi honvédzászlóalj rohama a császári tüzérséget és gyalogságot pusztító tüzük ellenére visszavonulásra kényszerítette. A példa nyomán fellelkesült magyar alakulatok az egész ellenséges arcvonalat áttörték, és behatoltak a városba. Bár a katolikus templom és a sóraktárak környékén súlyos harcok alakultak ki, Damjanich katonáit már nem lehetett megállítani. Elfoglalták a Tisza-hidat, amelyen át Vécsey megkezdte a bevonulást. A lakosság is a császáriakra támadt, mire azok kivonultak a városból. Karger csapatai északnak, a malomszögi Zagyva-híd felé menekültek. A Lengyel Légió lándzsásai és a magyar huszárok az ellenséges dragonyosokat a császári gyalogosokra szorították, akik közül sokan a Zagyvába fulladtak. Az osztrákokat a teljes megsemmisüléstől Ottinger Abonyból beérkező lovassága mentette meg. Ezekkel végül Vécsey huszárai szálltak szembe, mire rövid lovascsata után az ellenség visszavonult.
A csata után eltemették a halottakat, az ellenség elesett katonáit is. A szolnoki temetőben nyugvó hősök előtt tisztelegve a Kiegyezés után állítottak emléket. A szobor tervét Borosnyai László, Külső-Szolnok megye honvédegyletének elnöke adta. 1868 őszén a Tisza-híd közelében tették le a honvédemlékmű alapkövét, amelyet 1869. március 5-én avattak fel, az ütközet huszadik évfordulója alkalmából.

A szolnoki honvédemlékmű

Az emlékmű helye 1881-ben – Kataszteri térkép

A Tisza-híd és a Zagyva-híd által határolt teret az 1870-es években még Sétakertnek nevezték, majd az emlékmű miatt 1894-ig Honvéd, 1894-től pedig már Szabadság tér elnevezést kapta.

A Vasárnapi Újság tudósítása szerint a Szabadság téren álló obelix alapköve egy fémládát rejt, amelybe Horváth Mihály (1809-1878) csanádi püspök "Magyarország függetlenségi harcának története" című három kötetes munkájának 1865-ben Genfben megjelent első kiadását is elhelyezték.

Az emlékmű tetején látható kőfaragás Gerenday Antal (1818-1887) szobrászművész alkotása. Az egyik oldalon Magyarország címere, a másik oldalon Külső-Szolnok vármegyéé cserkoszorúval díszítve, alattuk pedig katonai jelvények láthatók. Az oszlopon Külső-Szolnok megyei Honvédegylet felirata olvasható a Tisza felőli oldalon magyar nyelven, az északi oldalon pedig a szöveg latin változata szerepel: "A HAZA SZABADSÁGÁÉRT / A SZOLNOKI CSATA-TÉREN / MARTIUS 5. 1849 / ELESETT HONVÉDEK EMLÉKÉRE A BAJTÁRSAK / ÉS A HÁLÁS HONFIAK ÉS LEÁNYOK / MDCCCLXVIII."
„MEMORIAE HEROUM / PRO LIBERTATE PATRIAE /IN CAMPO SZOLNOK / DIE 5. MARTII A. 1849. /CAESORUM /CONSORTES, PATRIOTAEQUE GRATI /POS. A. 1868.”
A nyugati és a Zagyva folyóra néző keleti oldalon Bajza József (1804-1858) Apotheosos című 1834-ben kelt költeményéből olvasható egy-egy versszak: "HOL LEGTÖBB HONFI VÉR LEPE/ A HARCZI SÍKOKAT:/ A NÉPSZABADSÁG OTT TENYÉSZT LEGSZEBB VIRÁGOKAT"; "VAD KÉNYT, ZSARNOK PARANCSOKAT, / LÁNCZOT NEMTÜRTENEK/ SZABADSÁG! TE SZÉP ÉGI LÉNY ÉRTED VÉRZETTENEK"

A sóskúti mészkőből készült emlékmű 1919-ben és 1944-ben is súlyos sérüléseket szenvedett a városban dúló hadműveletek során. 1985-ben Benke Zoltán szobrász újrafaragta az emlékmű tetején látható elemeket. Gerenday Antal sérült kőszobra pedig a Szolnok Művésztelep parkjába került.

Néplap archívum

Fotó: Németh István

Az eredeti díszítmény - Fotó: Kósa Károly

A Szabadság tér arculata sokat változott az elmúlt 155 évben. Utoljára 2017-ben alakították át a körforgalmi csomópontot. A Honvédemlékmű azonban máig eredeti helyén áll és üdvözli a Tisza felöl Szolnokra érkezőket.

Forrás:
Bagi Gábor: Az 1848-49-es szabadságharc tiszai kulcsvárosa. In: Szolnok könyve. Szolnok, 2010: 53-59.
Cseh Géza: Szolnok város utcanevei. Szolnok, 1993
Ezernyolczszáz negyvennyolcz. A magyar szabadságharcz története képekben. Budapest, 1898.
Korényi Éva: Tegnap érkezett haza […] Szolnok megyei Néplap, 1985.03.14.: 8.
A szolnoki honvédemlék. Vasárnapi Újság, 1868: 621.

Kategória: Városfoglaló, 1848-1849 megyei eseményei, Szolnok Anno

Szolnok utolsó tiszai fahídja

📱 Által mennék én a Tiszán. Szolnoki hidak bemutatása a Városfoglaló alkalmazás segítségével

Szolnok utolsó tiszai fahídja

 

Szolnok utolsó tiszai fahídja 1852-től szolgálta a közlekedést. 10 nyílású, 190 méter hosszú hidat Obermayer Lajos, a helyi építőmester készítette, amely 57 évig szolgálta az átkelést.

 

1909-et a zord telek között tartjuk számon.

1909. március 15-én hajnalban rettenetes recsegés, ropogás verte fel Szolnok lakóit: a majdnem kétszáz méter hosszú híd középső szakaszát az óriási táblákban zajló jég derékon törte és elsodorta. Jó ideig csak kerülő úton lehetett megközelíteni a várost.

Tudósítások a korabeli sajtóban

 

Kategória: Városfoglaló, Évfordulók Címke:

200 éves idén a szolnoki Vártemplom

📱 Szakrális séta Szolnokon a Városfoglaló alkalmazás segítségével

1. Vártemplom

 - Történeti összefoglaló Gacsár Kiss Sándor munkája nyomán

A keresztség felvétele után Szent István az 1018-1038 közötti években a Szolnok nemzetség várát királyi várrá, keresztelőegyházát várplébániává tette. A Tisza-parti Szolnokvárához tartozó keresztelőegyház papjának méltóságából alakult ki a szolnoki főesperesség, melynek létezését 1279 óta bizonyítják oklevelek,  a mai napig egyházkormányzati részegysége a váci püspökségnek.

„Várkony után Tószegközségbe értünk. A szolnokivártól egy mérföld távolságban van. Templomának nagysága fölülmúlja az eddig látottakat. Tornya magas és erős állópillérei vannak úgy, ahogyan a szolnokitemplomnál is látható...” - jegyezte le a szolnoki vár kapitánya, Zay Ferenc 1551 áprilisában.

Fotó: Kósa Károly

A török hadsereg 1552 őszén foglalta el Szolnokot. A vár területén álló vártemplomot kibővítették, kupolával látták el. A dzsámivá alakított templom elé minaretet építettek.

1687-ben. Rézkarc, részlet. Wien, Kriegsarchiv, H. III. c. 98. 4.

1685 őszén szabadult fel Szolnok a török uralom alól. A dzsámivá alakított, épségben madart vártemplomban mondta a hálaadó misét a keresztény sereggel érkező Leiterer Bernardin ferences tábori lelkész. A templomot a kurucok többször is megrongálták. A 18. század elején a visszatelepedett lakosság rendbehozta a vártemplomot. Ennek a templomna az általunk ismert legrégebbi titulusa Kapisztrán Szent János volt.

1821-ben határozták el az ősi Vártemplom teljes lebontását és egy új templomot építését annak közelében. Az ősi templomot 1821. január 22-én lebontották. Ennek a templomnak titulusa az 1718. évi és 1744. évi Visitatio Canonica és Láboss János főesperes megállapítása (1810) szerint Kapisztrán Szent János volt.

Az építési munkálatokat 1822. szeptember 7-én kezdték. Németh Sándor királyi tanácsos a Királyi Kamara prefektusa és neje Susanny Franciska és leánykájuk oly nagy tisztelettel voltak Isten iránt és kegyelettel a Szűzanya iránt, hogy a szolnoki nép szemei előtt néhány kosárnyi földet kiástak a templomfal alapárkainak kiképzéséhez. Az alapárkok mélyek és kiásásuk oly gyorsan haladt, hogy már szeptember 13-án lerakták az első köveket és a templomépítést 1824. október 30-án befejezték. A tervezés és kivitelezés Homályossy Ferenc és a Királyi Kamara többi szakembere által történt. Az építkezés pénztárosa Vida Ferenc, gondnoka Vígh György volt. A cserepet Sinep György égette. Vártemplomunk volt Szolnokon az első cseréptetős épület. Goher István asztalos készítette a szószéket és a padokat a város költségén. A bútorok aranyozását és a festést Illés István piktor végezte a város költségén. Az építkezést a szolnoki hajómalmos gazdák oly módon és önként segítették, hogy 5 éven át 2 véka búzát adtak minden malomtól. Ez összességében 250-280 véka búzát jelentett, ami bőkezű adomány volt. Török Sándor egy hajó árát ajándékozta a Vártemplom építésére, ami jelentős adomány volt. A Királyi Kamara a város kérésére megengedte, hogy a kősót szolnokiak fuvarozzák, akik minden mázsa só fuvardíjából 6 krajcárt fizettek bankópénzben a Vártemplom építésére.
Vártemplomunk talajszintje a szentélynél a Balti-tenger szintjétől 89,70 m az Adriai-tenger szintjétől 156,75 m, a templom homlokzatánál a Balti-tenger szintjétől 89, 58 m, az Adriai-tenger szintjétől 156,63 m. A talajszint a templom minden riányában távolodva enyhén lejt. Vártemplomunk tájolása: hossztengelye a Tiszával párhuzamosan kelet-nyugati irányú, a szentély kelet felől, a homlokzat és torony nyugat felől van. A falak anyaga égetett tégla és kő. A kő az ősi templom lebontott falaiból származik - korabeli feljegyzés szerint - és ez a kőanyag 1994-ben a templomfal restaurálásakor történt vakolat eltávolítása után látható volt a templomfalakon minden oldalon és a sekrestye falán. A boltozatok formája cseh-süveg. A nyeregtető cseréppel fedett. A sekrestye a templom déli oldalán a Tisza felől van.

A templom külső méretei: hossza: hajó 24,60 m, szentély 6,77 m. A teljes hossz 31,37 m. A templom szélessége: hajó 13,75 m, szentély 11,87 m. A sekrestye hossza 6,00 m, szélessége 4,65 m. Falmagasság földszinttől a padlás-alapszintig 11,00 m és 72 lépcső vezet a padlásra. Toronyfalmagasság a földszinttől a sisakig: 23,00 m. Toronyfal szélessége 6,24 m.  A toronykereszt gömbjének magassága 1,0 m, a kereszt függőleges szára 1,37 m, harántszára 1,03 m. A gömb és a kereszt anyaga vörösréz. Falak szélessége: hosszanti falak vastagsága 1,00 m, pillérek keresztmetszete 1,42x 1,66 m. A falak mélysége talajszint alatt eléri a szürkéssárga közepes minőségű teherbíró anyagot. Talajvizsgálat történt 1994-ben: akkor a homlokzat északi sarkán 4,50 méter mélység és ott 3 köbméter beton elhelyezése történt közúti rezgés fékezése céljából. A fal alapszintje 3 m mélyen van.

A Vártemplom felszentelését 1824. október 31-én Nádasdy Ferenc váci püspök megbízásából Cseh András félegyházi plébános végezte nagy asszisztenciával és ünnepélyes misével. A szentbeszédet Fekete Antal egri kanonok, hevesi főesperes törökszentmiklósi plébános mondta. Az ünnepi örömet a Vár bástyáin ágyúk díszlövései kísérték a templomi liturgiával egyidejűén.
Vártemplomunk felszentelésére Bozsó Antall városi jegyző Memória Castelli Szolnokiensis cím alatt verset írt, amelyben említi, hogy a szolnoki polgárok a régebbi templom köveit használták az új templom falainak építéséhez.
A fennmaradt - nyilvánvalóan hiányos - hivatalos iratanyagból megállapítható, hogy Vártemplomunk felszereléséhez, kegyszereket, liturgikus ruhaanyagokat 1828-1836 között a szolnoki lakosok ajándékoztak.
A templom bejáratánál balra a kórus alatt van a Páduai Szent Antal kápolna belmérete 3,10 m hosszú, 2,10 m széles), és a kápolnát Petrovits József molnár és neje díszítették és Szent Vendel és Szent Rókus ottlévő szobrát „renoválták" 1832-ben. Érdemes megjegyeznünk, hogy Szent Vendel és Szent Rókus a népies vallásosságban kiváltságos helyen áll, és ha Vártemplomunk felszentelése után nyolc évvel ezeket a szobrokat restaurálni kellett - mivel új templomok új szobrainál ez nem nyolcévenként esedékes -, akkor ezek a szobrok nyilvánvalóan a régi Vártemplomból kerültek ide. A szobrok anyaga: fa. Ezek a szobrok a templomnak nem egyenesen szembeötlő helyén, de statikailag legerősebb helyén túlélték a háborúkat, azonban szú rágásának rombolása belül őrölte őket. Szent Vendel szobrát sikerült vegyszeres kezeléssel fertőtleníteni 1988-ban, ugyanakkor a szújáratokat vegyszeres töltéssel tömíteni és eredeti színét feltárva megújítani. Szent Rókus szobra ilyen fertőtlenítő, féregtelenítő vegyszeres kezelés során restaurálhatatlanul összeomlott. Ugyanakkor ugyanilyen kezelést kapott Szent Antal szobra és azon a hatodik festékrétegnél találta meg a restaurátor az eredeti színt. Szent Vendel és Szent Antal szobrán nem volt sem törés, sem hiány. Ezek a szobrok ma is megvannak. A templom szentélyében állt a főoltár, amelynek mensaja ma is megvan. A belső kápolnában a Szent Antal-oltárnak ma is megvan a mensaja. Két további oltár, a Szent Kereszt oltár és Szent György oltár, amelyek teljesen megsemmisültek 1919-ben.

Fotó: Kósa Károly

A Vártemplommak volt két harangja 1755-ből, nyilvánvalóan a lebontott régi templomból és még egy harangja 1827-ből. Ezek a harangok az első világháború áldozatai lettek. (A lebontott templom tornyában 1810-ben két harang volt. Bizonyára ezeket tették az új templom tornyába. A harangok neve: Szent Kereszt és Szent Flórián a nagyharang, Szent Kereszt a középső harang és a lélekharang neve is Szent Kereszt. Mindhárom harang az első világháború áldozata lett. Szolnok népe szerette a Vártemplomot, amit 1776-ból származó hivatalos feljegyzés igazol: ,, . . . a Várral szomszédos részekből sok nép járt oda."
Az új templom titulusa Mária lett. Purificatio Beatae Marias Virginis, magyarul népiesen nevezve Gyertyaszentelő Boldogasszony. A templom 1922-ben Magyarok Nagyasszonya „Magna Domina Hunga-rorum" titulussal maradt Mária-templom.

Zombory Lajos: A Vártemplom télen

1824-ben épült a mai paplak Homályossy Ferenc, Goher István, Szvitek Albert szakemberek közreműködésével. Épület javítása a háború után 1923-ban történt. Az épület keleti oldalához 1932-ben három szobát és zárt folyosót építettek. Gacsári Kiss Sándor plébános szolgálati idejében 1987 óta történt a földgáz bevezetése, víz- és villanyvezetékek bővítése, felújítása, külső és belső felújítás, korszerűsítés. A lakóház és udvar 1130 m2, a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség tulajdona.

1827-ben állították fel a szabadtéri kőkeresztet a templom előtt Sághy Mihály, szolnoki lakos buzgóságából, aki 40 ezüst forintot adott a kereszt fenntartására.

1831-ben a kolera megszűntével Te Deumot tartottak  a Vártemplomban.

1855-ben Immaculata dogma ünneplése a Vártemplomban és a Szeplőtelen Fogantatás szabályozása ügyében.

1919-ben a románok május l-jén elérték a Tisza bal partját. A templom tornyát a Vörös Hadsereg katonái megfigyelőhelyként használta, ezért a Tisza bal partjáról a román hadsereg lőtte a templomot is. 1919. május 5-én 2 gránát-, május 12-én ismét 2 gránátsérülést kapott a Vártemplom. A június 10-én 17 órától 19 óráig tartó pergőtűzben 92 találatot kapott. Tornya 81. lövés következtében a boltíves mennyezetet átszakítva a templom belterébe fúródott. Ezen a napon a Vártemplomból az Oltári-szentséget Galgóczi Erzsébet 14 éves szolnoki diák mentette ki, aki belövés által okozott falrésen kibújva távozott a templomból és az Oltáriszentséggel szerencsésen hazaérkezett.  A templomunk a sérülések következtében használhatatlan lett. A románok a Tisza bal partjától 1,5 és 3 kilométerről célozták a lövéseket a Stögermayer halásztelepről és a és a Medgyessy-halászte-lepről. A templom előtti szabadtéri kereszt függőleges szárának felső harmada és harántszára lövés következtében a földre zuhant. A csonka kereszten ottmaradt Krisztus szobra teljesen sértetlenül. A románok a várost augusztus 2-án elfoglalták és november 23-ig megszállva tartották. Ez alatt az idő alatt Vártemplom oltárait és padjait feltüzelték, a belső berendezést csaknem teljesen elpusztították.

A Vártemplom sérült tornya bezuhanva a templom belső terébe - Damjanich János Múzeum

Már 1919-ben  több buzgó hívő kezdeményezésére megalakult a Vártemplom - Építő Bizottsága. Dr. Liebner János katonapap a Vártemplom buzgó ügyvivője volt a díszelnök, és az elnök ifjú Bódi István vasúti főellenőr, akikhez 50 tagú választmány csatlakozott. A választmány tagságát rövidesen kiegészítették 100 férfi és 100 nő tagra. Lelkes gyűjtők önként jártak lakásról-lakásra. Két hónapi gyűjtés a város és a vármegye területén 240 000 korona pénzösszeget eredményezett. Adakoztak az emberek vallásfelekezeti hovatartozástól függetlenül. Szűkebb körű intézőbizottságot hoztak létre, amelynek elnöke, ifjú Bódi István, alelnöke idős Nerfeld Ferenc, ügyésze dr. Kovács Gábor, pénztárosa Hermann Tádé ferences a sérülés miatt használhatatlan templom papja, tagjai dr. Tóth Tamás városi főjegyző és Bedé Antal, Pápay Antal, Sípos István építőmesterek voltak.

A munka kezdése 1921. április 25-én történt. Bedé Antal, Pápay Antal és Sípos István az építkezést díjtalanul végezték, ezen felül állványokat és eszközöket díjtalanul adtak használatra. A munka felügyeletét Dóda József munkavezető végezte. Teljesen ingyen ajándékozták: a toronyszerkezet összes faanyagát Kovács Béla az Egyesült Gőzfűrészek Rt. vezérigazgatója, a tetőszerkezethez az összes faanyagot Vígh Gyula fakereskedő és a szolnoki gazdák 385 fuvart ajándékoztak. A meszet és cementet Oppenheim Ottó 50% árkedvezménnyel adta. A toronyra a gömb és kereszt fényezését kedvezményes áron végezte Urbán Ágoston, a bádogosmunkákat Horváth Ferdinánd és Sonkoly Ferenc bádogosok. A toronyra a kereszt feltétele 1921. szeptember 8-án történt. A szentbeszédet dr. Liebner János pápai kamarás püspöki biztos mondta. A színes üvegablakokat 1922-ben ajándékozták: G. Molnár Lajos és S. Papp Borbála, Gyula Gaál család, dr. Kovács Gábor és családja, Nerfeld Ferenc és családja, Szolnoki-Scheftsik Istvánnné.
Padok száma: szentélyben 1, hajóban 32, szájhagyomány szerint egyes hívek ajándéka, ahogy a gyertyatartókat és egyes képeket is.

Az építkezést bőkezűen segítette Szolnok város és a Királyi Vallásalap. Zrumeczky Viktor polgármester, 1922-ben kijelentette: „Vártemplomépítő Bizottság . . .a Vártemplom restaurálását bámulatos energiával folyamatosította." Kétségtelenül a város egész társadalma nagy szeretettet és áldozatot tanúsított a Vártemplom iránt. Felszentelése 1922. szeptember 24-én az egész város ünnepe volt. Hanauer Árpád István váci megyés püspök hosszú kocsisor kíséretében érkezett a város elöjáróságának és a Templomépítő Bizottság tagjaival együtt Szolnok ispán vértanúságának emléknapján és Vártemplomot a Boldogságos Szűz Mária Magyarok Nagyasszonya tiszteletére felszentelte.

A püspök szentmisét mondott a templomban és megköszönte a templom újjáépítésének lehetővé tételét és elvégzését. A szentbeszédet Tóth Tihamér egyetemi tanár, Szolnok város szülötte (későbbi veszprémi püspök) mondta. A beszéd szövegét nyomtatásban közli „Templomszentelésre" címen Tóth Tihamér összes művei XI. kötet 301-310. oldal. Tóth Tihamér szemtanúként említi a jelenlévők „óriási" seregét, a „rengeteg" embert. Korabeli más megállapítás is ugyanezt állítja, hangoztatva a szépséges ünneplést. A Vártemplom felújításának befejéséhez Szolnok város „egyhangú határozattal" 500 000 korona pénzösszeget ajándékozott. A főoltárképet 1923-ban festette és ajándékozta Pólya Iván festőművész. 

A főoltárkép Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja fején a magyar koronával és vállán koronázási palásttal. Mária előtt látható Szent Mihály főangyal, amint legyőzi a Sátánt. A legrégibb összefüggő magyar nyelvemlék a ,,Halotti beszéd" együtt említi „Szent Asszony Máriát és boldog Mihály főangyalt." Az oltárkép utalás Szent István király hitére és Szolnok város katonai jellegére. A néppel szembemiséző oltár és ambó ideiglenesen van ott, anyaga fa 1979-ből. A mellékoltár Szent Józsefet ábrázolja gipsz szoborral. Itt szokott lenni évente a „Betlehem" és a „Szent Sír" ábrázolása. A keresz-telőkút ismeretlen időből való. A halott Krisztus szobra (a Szent Sír utánzatban) és a Feltámadt Krisztus szobra szembeötlő alkotások. A templom többi szobra: Jézus Szíve és Mária Szíve. Ezek a szobrok vélelmezhetően tiroli alkotások a 19. századból. A Piéta régi szobor itt 1989 óta van. A magyar szentek szobrai és Lisieauxi Szent Teréz szobra gyári sorozat alkotások gipszből az első világháború utáni időből. Uti Boldogasszony képét Feszty Masa (Jókai unokája) festette 1959-ben, mint a római „Uti Madonna" kép utánzatát. Ez a kép Vártemplomunkban sajátosan jelentős, mert utalást jelent Szolnoknak ősi és mai közlekedésföldrajzi helyzetére, természetes szárazföldi, vízi, légi útjaira, vasút- és autóbusz-állomásra, repülőterére, tiszai és zagyvái hídjaira, ezekkel kapcsolatos járműszerelő üzemeire, vízisportjára. A templomnak vannak keresztúti képei és zászlói (lobogók) körmeneti baldachinnal. Egy-egy emléktábla hirdeti Prohászka Ottokár és Liebner János emlékét. A sekrestyében van egy rézlemez Krisztus-kép, Szilágy Pál mérnök-tanár műve 1956-ban.
Régi orgonák után a ma is működő orgona Rieger gyártmányú egy manuális és pedálos 15 regiszteres pneumatikus rendszerű zenegép. Ajándékozta 1926-ban Szolnok város „egyhangú határozattal" 92 000 000 korona kifizetésével. Portalanítását, tisztítását, membrán-szelepcseréket, behangolását és intonálását - a hívek költségén - 1989-ben végezte Krzyzewsky Sándor budapesti tanár orgonaszerelő.
Az ülőpadok száma: szentélyben 1, a templom hajójában 32. A hívek kedvére csak a Tisza felőli oldalon van elektromos padfűtés Szabó Sándor pécsi cég munkája 1990-ben.

Vártemplomunk harangjai: Szent István vértanúról nevezett nagyharang súlya 250 kg, Szent Imre hercegről nevezett középső harang súlya 150 kg. Ezeket 1933-ban öntötte Slezák László Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere Budapesten. A harangok fiatal szentekről vannak nevezve, ami jelzi, hogy Vártemplomunk volt a fiatalság, katonák és diákok temploma Szolnokon. A lélekharangot Schaand András Pesten öntötte 1848-ban, súlya 30 kg, idekerülésének ideje és körülménye ismeretlen. Mindhárom elektromos működését 1988-ban szerelte Farkas Titusz monori villanyszerelő. A templom belsejében biztonsági célzatú vasrács van, ezt erősítette és a Szent Antal kápolna elé vasrácsot készített Vágó Jánosné Korényi Kálmán lakatos közreműködésével 1988-ban. A sekrestye belső ajtaja különleges biztonsági rendszerrel működik, ennek beszerelési munkáját kőműves vonalon Csecsei Zoltán, lakatos vonalon Reichard Loránd végezte 1994-ben. Vártemplomunk telke a rajta lévő templommal és szabadtéri kereszttel együtt 1814 m2 nagyságú, tulajdonosa Magyarok Nagyasszonya Egyházközség Szolnok-Vár. Ezen az egyházi tulajdonban lévő területen áll Nepomuki Szent János szobra, csak a szobor Szolnok város tulajdona. Az ingatlan adatai: faliszám Szent István tér 1. Tulajdonlapszáma 214, helyrajzi szám 115. Vonatkozó ügyiratok: Szolnoki Földhivatal 4547/1977 és Váci Püspökség 1238/1977 szám alatt. Az ingatlan teljes hosszában a 3225. számú közlekedési út mellett és a templomépület hosszával párhuzamosan a Tisza felőli oldalon teljes hosszban és külön a plébánia előtt is teljes hosszban különböző közművek (telefon, villany, földgáz, víz, szennyvíz vezetékei vannak a föld felszíne alatt egyházi területen, kivétel a plébánia kerítése előtti vezetékeket.

Fotó: Kósa Károly

1925. április 26-28. Prohászka Ottokár püspök Szolnokon. „Ma megyek Szolnokra! Istenem áldj meg!" (Prohászka feljegyzése.) „Székesfehérvár aranyszájú püspöke Szolnokon" (korabeli helyi sajtóközlemény) a vasútállomásról azonnal a Vártemplomba ment, ahol összesen 8 beszédet mondott és sokat - volt eset, hogy késő éjjelig - gyóntatott. A püspök mindvégig Sághy Sándor vártemplomi lelkész vendége volt. Almásy Sándor főispán a Szolnokon székelő hatóságok, hivatalok, intézmények vezetőit a püspök vezette és megköszönte neki a lelkigyakorlatot.

Fotó: Kósa Károly

A második világháborúban a szovjet hadsereg közeledtének hírére a Varga József segédlelkész 1944. október 26-án magához vette az Oltáriszentséget, a közvetlen hadiállapotra gondolva a hívek otthonában mentették a mozdítható kegyszereket. A november 4-én érkező szovjet katonák a hídépítésre összegyűjtött magyar foglyokat éjszakánként a Vártemplomba zárva őrizte. A templomtető toronyközeli része pedig lövések miatt sérüléseket szenvedett. Az ideiglenes javítások után 1944 telán kezdődött újra a liturgikus szolgálat. A végleges javítást 1947-ben Pápay Miklós építész végezte.

Fotó: Benedek Gábor tulajdona

1965-ben a tetőzetet cserépről palára cserélték. 1976-ban az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, az Állami Egyházügyi Hivatal, a szolnoki Városi Tanács V. B. műszakiosztálya és a püspökség hozzájárulásával az egyházmintegy 140 ezer forint költséggel festette újra templom belsejét. A munkát egy gyömrői díszítőmester vállalta.

1982-ben korszerűsítették a templom fűtését. 1988-ban került sor az orgona javítására, valamint a szobrok és az oltárkép tisztítására, a harangozásvillanyosítására.

1991 őszén hozta létre a Vártemplomért Alapítványt az egyházközség a templom épületének restaurálására, karbantartására; berendezési tárgyainak javítására és pótlására. Ebben az évben az oxidálódott kereszt helyett a toronyra vörösréz keresztet szereltek fel.

Körmenet a Vártemplom búcsúján 1992. október 11-én


 
1994. A templom fennállásának 170. évfordulója alkalmából az épület külső felújítását végezték el.

Fotó: Kósa Károly 

A Vártemplom búcsúján 1994-ben a Repülőtiszti Főiskola Fúvózenekara is közreműködött a liturgián

2011. május 21-én a Szolnok-Tisza Rotary Klub egy jótékonysági kórushangversenyt szervezett a Vártemplom orgonájának felújítására. A kezdeményezés keretébenen fellépett a Juniata Egyetemi Kórus (USA), a tiszafüredi Harmónia Kamarakórus, valamint a szolnoki Kodály Kórus is.

Fotó: Csabai István

2013-ban fejeződött be a templomtorony felújítása. Az órákat is felújították.

Fotó: Mészáros János

2017. december 17-én a hagyományos lengyel karácsonyi ünnepség keretében lengyel-magyar nyelvű szentmisét tartottak a Vártemplomban, amelyet Máthé György szolnoki esperes-plébános és a máriabesnyői Mária-kegyhelyen szolgáló Krzysztof Miklósiak atya közösen celebrált. A szentmisén szentelte meg Krzysztof atya a Vártemplomban elhelyezett Szent II. János Pál Pápa-szobrot is, mely egy lengyelországi adománynak köszönhetően került Szolnokra.

2019-ben újabb külső és belső felújításra került sor. Július 7-én volt az utolsó szentmise, majd fél évre bezárták a Vártemplom ajtaját. Ez idő alatt jelentősen megújult az egész épület.  A templombelsőben két méter magasságig leverték a vakolatot, és egy új, szellőző vakolatot vittek fel. Új márványlapozást kapott a templom. A padok is jelentősen megújultak. A szakemberek elvégezték a szükséges bádogosmunkákat, ezzel együtt járdát építettek körbe a templom falai mentén. 2019. december 14-én újra szentmisét celebráltak a felújított Vártemplomban.

Fotó: Csabai István

2020 nyarán a felújított Vártemplom külső homlokzatán állítottak emléktáblát Galgóczi Erzsébet életútja előtt tisztelegve.

Fotó: Major Balázs

Forrás:

Kaposvári Gyula: A szolnoki Vártemplom (Nevezetes épületeink nyomában). Szolnok megyei Néplap, 1988.05.09.

November elsején szentelik fel a szolnoki vártemplomoltárképeit. Új Nemzedék, 1923.10.28.

Simon Béla: Szolnok gyökere.Új Néplap, 1994.02.03. 

A szolnoki Vártemplom emlékkönyve. Szolnok, 1994

Vártemplomi kalandárium, 1993
Vártemplomi kalandárium, 1994

Vártemplomi kalandárium, 1995

Vártemplomi kalandárium, 1997
 

Kategória: Városfoglaló, Évfordulók Címke: , ,

Szolnoki kalendárium

A MNL Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltárában található útlevélügyi dokumentumokat vizsgál Bojtos Gábor levéltáros. Ebből a kutatásból ad egy rövid tájékoztatót 2024. március 22-én a helytörténeti klubfoglalkozásunkon.

Bojtos Gábor korábban megjelent publikációi a témában:

Bojtos Gábor: Menjek vagy maradjak? Tisztviselői dilemmák 1918 őszén Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében. In: 1919 vég és kezdet. Eger, 2019

Bojtos Gábor: Világot látó jászságiak a z útlevélügyi iratokban (1918-1945). In: Jászsági Évkönyv, 2021

Kategória: Levéltár Címke: , ,

Képpel írt várostörténet – 2024.03.25.

Újra úton az emlékműhely. 2024. március 25-én a Kertvárosi Közösségi Tér és Fiókkönyvtárba várjuk az érdeklődőket.

A rendezvény vendége Bali István, a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Önkormányzat nyugalmazott külügyi referense, aki közel 2000 fényképet adományozott az elmúlt évben a Verseghy Könyvtár Helyismereti gyűjteménye számára. Ezekből az időközben digitalizált fotókból be is mutatunk be egy összeállítást.

Jöjjön el Ön is és ossza meg velünk emlékeit!

Kategória: Képpel írt várostörténet

135 éve született Csekey István

Csekey István 1889. február 2-án született Szolnokon. Szülei tanult emberek voltak. Apja a templomépítő id. Csekey István (1860-1911) református lelkész, anyjaPesch Hermina polgári iskolai tanár, igazgató.

Id. Csekey István (1860-1911) lelkipásztor - Néplap archívum

A fiatal Csekey István a Szolnoki Állami Főgimnáziumban érettségizett, ahol édesapja a református hittant tanította. Diákként tagja volt a Verseghy nevét viselő önképzőkörnek, több pályamunkát is írt.

"„...Bár nekem, magamnak kevés közöm van Szolnokhoz, mégis férjem szolnoki származása, a szolnoki kapcsolatai az ő halála után is odafűznek. Férjem a VerseghyGimnáziumban végzett, ha jól tudom 1907-ben. Eminens tanuló volt az első elemitől kezdve az érettségiig. S 16 éves korában már az érettségizők 70%-ának az érettségi tételeit ő dolgozta ki úgy, hogy azok mind jelesek voltak. Még gimnáziumi évei közben német szóra a szülei bölcs belátására az annak idején még együtt volt Nagy-Magyarország területéről ismert Nagydisznód városába küldték, hogy ott elsajátítsa a német nyelvet. Ez neki könnyen is ment, különlegesen jó adottságai voltak a nyelvekhez. Az anyanyelvén kívül legelőször a klasszikus nyelveket, a latin-görög nyelvet ismerte, ezen kívül beszélt észtül, franciául, németül, angolul, és finnül, majd legutoljára oroszul is megtanult. Bár édesapja papot akart nevelni belőle, ő inkább a joghoz vonzódott." - emlékezett meg 1974-ben özvegye Csekey diákkoráról.

A kolozsvári egyetemre került, ott kezdte meg jogi tanulmányait. Már hallgató korában temérdek kitüntetést, elismerést nagydíjat kapott. Tanulmányai során eljutott Strassburgba, Heidelbergbe és Berlinbe kiegészítő stúdiumokra. Mindenütt kutatott, írt, dolgozott, publikált. 1911-ben az államtudomány, 1913-ban a jogtudomány doktora lett.

Csekey István 1923-ban - Észt Nagykövetség honlapja

Miután Kolozsváron jogi diplomát szerzett, Kecskemétre, az akkor ott működő jogakadémiára került tanárnak, ahol 1912-től 1922- ig működött. 1919-ben magántanárként dolgozott a budapesti egyetemen. Ebben az időszakban jelent meg számos jelentős jogtörténeti munkája. Nagy feltűnést keltett 1914-ben azzal a tudományos ténnyel, hogy az Országos Levéltárban felfedezte az 1723-iki Pragmatica Sanctio rég elkallódottnak vélt eredeti példányát.

Azonban a trianoni béke megváltoztatta a határokat, az elszakított részekről, például a pozsonyi egyetemről de máshonnan is a nálánál jóval tapasztaltabb, nagyobb tudású tanárok, professzorok mind-mind a csonka országrészbe kényszerültek. Egy pályakezdő fiatal, ambiciózus embernek kevés lehetőség a nyílott képességeinek kibontakoztatására. Az abban az időben létrejött Észt Szabad Állam viszont éppen a fordított helyzetbe került: igyekezett a korábban tanító, életüket meghatározó német, de elsősorban orosz egyetemi tanároktól szabadulni, azokat saját, illetve míg ki nem nevelődtek, inkább nyugatról szerződtetett, meghívott tanárokkal, szakemberekkel felválltani. Pályázatot hirdettek a jogi tanszék professzori állásának betöltésére is. Így került kinevezett, nyilvános, rendes professzorként került Csekey Istvána tartui egyetemre. 1923 és 1931 között volt az észt Tartui Egyetem vendégprofesszora, amely intézmény tiszteletbeli doktorrá választotta 1932-ben. 

1923. szeptem ber 26-án fekete frakkos, soványarcú, szem üveges férfi lépett a tartu i egyetem aulájának emelvényére. Az ünnepélyesen öltözött tudós tanárok és
elegáns feleségeik ugyanolyan komolysággal és várakozóan függesztették szemüket a szónokra, mint a termet zsúfolásig megtöltő egyetemi hallgatóság. Érthető is volt a fokozott figyelem : most mutatkozott be a messze földről jött magyar vendégtanár, aki majd ezentúl évekig vezeti a tartui egyetem „egyetemes és észt
közigazgatási jogi tanszék”-ét. A csendet a megnyerő arcú vendég-professzor nyugodt, s tökéletes németséggel ejtett szavai törték meg:

„Tisztelt Hölgyeim és U raim!- kezdte. Engedjék meg, hogy székfoglaló előadásom a híres dorpati (tartui) egyetem aulájában egy szubjektív mozzanattal kezdjem. Mindenekelőtt a legőszintébb köszöneteimet kell kifejeznem az egyetem tanácsának, amiért engem a jogi kar előterjesztése alapján a közigazgatási jog
professzorává megválasztott. Hazám ra és rám nézve e „ nagy kitüntetés, s leg-, főbb feladatom ­nak tekintem, hogy a két nemzet közt a szellemi és kulturális közeledést egyengessem. Amikor én most a magyar tudományos világ képviseletében a dorparti egyetem tanszékét elfoglalom, nem mulaszthatom el hangsúlyozni, hogy nem én vagyok az első magyar, aki a dorparti „alma mater” kegyét élvezi. Bár én vagyok az első magyar professzor az egyetemen, azonban már 1635-ben két erdélyi tanult a tartu i „Academia Gustavian a”-n. Ezen kívül egy magyar származású lengyel király is fontos szerepet játszott Észtország történetében. Amikor a vitéz erdélyi fejedelmet, Báthory IstvántLengyelország királyává választották, 1578-ban háborút indított Oroszország ellen. A következő évben seregével, amelyben nyolcadfélezer magyar harcos is részt vett, megverte az oroszokat, akik 1582-ben az egész Livlandot Dorpattal együtt kiürítették. Báthory Istvánazt mondotta, amikor az észtek országába bevonult, hogy nem ismer a világon olyan népet, amely oly rettenetesen el lett volna nyomva, mint az észt. A borzalmak idői most már a múlté. Az észt nép életre kelt, s alkot, dolgozik. Teljes bizalommal az észt és magyar testvérnemzetek jövőjében kezdem meg előadásomat a dérparti egyetemen”
— zárta szónoklatát Csekey István, a tartui egyetem első magyar professzora.


 

Négy éven belüli kötelezettséget vállalt az észt nyelv elsajátítására, s míg azt hibátlanul nem beszélte, addig német nyelven adott elő diákjainak. A tanítás mellett nemcsak tudósként, hanem szinte ki nem nevezett kultúrattaséként is tevékenykedett. Megalapította a Tartui Magyar Intézetet, amelynek kinntartózkodása egész ideje alatt igazgatója volt. Rengeteget dolgozott, Észtországban is sokat publikált. Amit a két világháború közötti időszakban Észtországról, az észt-magyar kapcsolatokról tudunk, nagymértékben neki köszönhetjük. A III. Finnugor Kongresszus tiszteletére addig megjelent cikkeiből, tanulmányaiból „Északi írások” címen egy 25 darabból álló csokrot állított össze, amelynek csupán tartalomjegyzékét elegendő végigfutni ahhoz, hogy konstatálhassuk, milyen aprólékosan kutatta az észt történelem magyar vonatkozásait.

Tőle hallhatták először a dorpati egyetem, a dorpati Magyar Intézet történetéről, a többszáz éves tartui egyetem anyakönyveit búvárolva felkutatta az Észtországban tanult magyar ifjak nevét, adatait, elmesélte a tallinni városi patika többévszázados históriáját, amelynek külön érdekessége, hogy egy Magyarországról elszármazott család, a Bélavári Burchard-ok tulajdonában volt egészen századunk húszas éveiig.

Csekey István 1928-ban tért vissza Magyarországra. Több kötetre menő tudományos művel gazdagította jogi és kultúrtörténeti irodalmunkat.

Csekey István 1931 elején a szolnoki Verseghy Irodalmi Körben tartott székfoglaló előadásában tett említést arról, hogyan fedezte fel a helsinki egyetemi könyvtárban Verseghy Ferenc Henrik Gabriel Porthan (1739-1804) finn nyelvész professzornak címzett, 1794-ben írt latin nyelvű levelét. (Évtizedekkel később Kaposvári Gyula múzeumigazgató kereste meg a Henrik Grönroost, a Helsinki Egyetem kézirattárának vezetőjét a levelezés kapcsán. A kolléga a levelek másolata mellett annak a finn lapnak a másolatát is elküldte, amelyben Verseghy levelét először publikálták. A két 18. századi tudós levelezése az utókor számára hasznos tudománytörténeti érdekesség lett és fontos dokumentum a Verseghy-kultuszt ápoló szolnokiak számára.)

1931-ben szülővárosában, a Verseghy Irodalmi Kör meghívására tartott előadást - Damjanich János Múzeum

A Nemzeti Újság tudósítása az előadásról

Számos kitüntetéssel ismerték el ottani munkáját: Észt Vöröskereszt I. oszt. második fokozat (1932), a csillaggal (1936), Észt Fehércsillag-rend II. oszt. a csillaggal (1938).

1931-ben lett a Szegedi Egyetem tanára. 1931-1940. között tanszékvezetői, 1938 és 1939. között dékáni, valamint 1939-1940. között a prodékáni tisztséget is ellátta. 1939-40. között az Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae szerkesztőbizottságának főtitkára volt. 1938 nyarán tartotta székfoglaló előadását a Magyar Statisztikai Társaságban "Új magyar nemzetfogalom" címmel. A kérdésről tartott rendkívül érdekes előadás eszmemenete az volt, hogy miután a nemzet elsősorban történelmi, művelődési és politikai fogalom, a magyar nemzetfogalomnak különböző alakjai fejlődtek ki az idők folyamán. Az első volt a nemzet geopolitikai fogalma, mely szerint a nemzet azoknak aközösségéből alakult, akik egy történet-földrajzi államterület törzslakosságaitalkotják s akik ezt a területet közös hazájuknak vallják. A rendiség korszakában alakult ki azután a közjogi nemzet fogalma, amely a nemesi rend összességét jelentette. Innen már csak egy léprás hiányzott a francia államnemzet fogalmához, amikor a rendiség helyébe az állampolgárság modern fogalmát tépítették.

Sok oldalú érdeklődésére jellemző, hogy foglalkoztatta Liszt Ferenc magyarsága is, amelyről szintén összefoglaló tanulmányt állított össze 1937-ben. A finn kutatásait se hagyta abba. A Magyar-Finn Társaság ülésén 1939. december 5-én, ahol Finnország nemzeti ünnepéről emlékeztek meg, a művészi részen kívül kimagaslott Csekey István előadása „Finnország és Európa” címen. 1940 tavaszán pedig a Finnugor Kulturális Bizottság magyar osztálya, a Magyar-Finn Társaság, a MANSz szolnoki csoportja és a VerseghyFerenc Irodalmi Kör matinét rendezett a Finn Vöröskereszt javára a szolnoki színházban. Az ünnepi előadást Csekey professzor tartotta, aki a közönség megújuló lelkesedése között hangoztatta, hogy minden finn tudja azt az ősi magyar hitvallást, hogy feltámad azan nép, amely karddal a kezében esik el,de amely önként lemond a szabadságról, az örökre elpusztul. Az ünnepi beszéd után Félvidézi Takács Alice hegedűművésznő adott elő finn darabokat, majd K. Tóth Lenke szavalta el négy finn tárgyú költeményét. Végül bemutatásra került egy Finnországról készült magyar nyelvű film.

1940 őszén a kolozsvári, utóbb a pécsi egyetem tanára lett. Innen vonult nyugdíjba 1951. október 8-án. Dr. Csekey István nyugdíjaztatása után elkészítette Pécs és Baranya bibliográfiáját, amelynek könyvalakban való 1964-es megjelenését, sajnosm nem érhette meg.

Születésének 100. évfordulóján emléktábla Pécsett 

1963. augusztus 17-én hunyt el Pécsett. Hagyatékának észt vonatkozású könyveit, emlékeit a Damjanich Múzeum megvásárolta gyűjteménye számára. 1989 októberében konferenciát szerveztek Szolnokon, amelyen megemlékeztek a finnugrisztika magyar úttörőjéről, Csekey Istvánról is. 

Forrás:

Csekey és a Magyar Intézet. Láthatár, 1940

Kósa Károly: Csekey István. Panel, 2003.05.

Magyar Életrajzi Lexikon

Szabó István: Magyar professzor a tartui egyetemen. Szolnk megyei Néplap, 1989.11.04.

Szegedi egyetemi almanach. Szeged, 1996.

A Szolnoki M. Kir. Állami Főgimnázium értesítője az 1906—7 iskolai évről. Szolnok, 1907

A Szolnoki M. Kir. Áll. Polgári Leányiksola értesítője az 1922-23. iskolai évről. Szolnok, 1923

Új magyar nemzetfogalom. Szegedi Uj Nemzedék, 1938.06.11.

Kategória: Évfordulók, Szolnoki fejek Címke: , , ,

Szolnoki kalendárium 2024.02.16.

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a Verseghy Könyvtár Helyismereti gyűjteményébe.

Az idén 10 éves Szolnoki kalendárium klubfoglalkozás vendége Raskó Gábor történész, középiskolai nevelőtanár, aki már több alkalommal tartott előadást Szolnok törökkori történelméről. Részt vett 2023 őszén a vár elestének 470. évfordulója alkalmából szervezett tudományos konferencián.

Helyszín: Szurmay Ernő olvasóterem

Időpont: 2024. február 16. 17 óra

A korszakkal foglalkozó irodalom gyűjteményünkben >>>

Kategória: Genius loci, Könyvtár Címke: , , ,