 |
Életrajz |
Rékasy Ildikó
1938. június 1-jén született Budapesten szeretett szülei első gyermekeként. Édesapja Rékasy (Reinheimer) Gyula okleveles mérnök, édesanyja Áchim Márta tanítónő.
Szülei Békésen kötött házasságot 1931-ben
A kisgyermek Ildikó (Ábrahám Fotó 1939) - Verseghy Könyvtár
A családfő 1941 és 1945 között a Közép-tiszai Ármentesítő Társulat igazgató-főmérnöke volt Tiszaroffon. A társulat egy azóta lebontott, nagy parkkal körülvett kúriát bérelt igazgatói lakásnak; itt élt egy fedél alatt a Rékasy család három nemzedéke. Ildikó itt töltötte gyermekkora legszebb időszakát két testvérével, Gyulával és Tamással.
1944 októberében, amikor a front Tiszaroffhoz közeledett, miniszteri utasításra a hivatal alkalmazottait Budapestre rendelték. Rékasy Gyula családját is magával vitte. Ildikó egyik meghatározó élménye maradt az ostrom alatt álló fővárosban töltött rövid időszak.
A háború végén azonban, 1945 március elején, az árvédelmi munkálatok előkészítésére sürgősen visszarendelték Tiszaroffra.
Ildikó tíz éves volt, amikor a családfőt a középtiszai vízügyi igazgatás
alkalmazottjaként, 1949-ben Tiszaroffról (a korábbi központból) Szolnokra helyezték. Így került vissza a Reinheimer család Rékasy-ága egy nagy vargabetűvel abba a városba, ahol német származású őse száz évvel korábban, a Bach korszakban,
egzisztenciáját megteremtette.
Ildikó az elemi iskolai tanulmányait még Tiszaroffon kezde 1944-ben. Hatodik osztályba már Szolnokon járt a Sipos-téri Állami Általános Iskolába.
Jeles bizonyítványával a Varga Katalin Leánygimnáziumba jelentkezett 1952-ben reálosztályba, mert bányamérnök szeretett volna lenni. Jókai Mór Fekete gyémántok regényének szeretett hőse, Berend Iván alakja ösztönözte erre. Mivel mérnök apja miatt "régi értelmiségi" kategóriába sorolták, először elutasították a felvételi kérelmét és csak egy újabb kérvényt követően vették fel a gimnáziumba, ahol 1956-ban tett kitűnő érettségi vizsgát.
Osztálytársaival a gimnázium sapkájában
Salgóbányai sítábor
Tanulmányai mellett a sportban is jeleskedett: versenyszerűen vívott. Barátnője, Cecey Évát követve választotta a sportágat és 17 évesen, 1955 októberében már a hetedik helyen végzett egy országos ifjúsági női tőrvívó versenyen Kecskeméten a Szolnoki Törekvés (utóbb Szolnoki MÁV) sportolójaként. Egyetemi tanulmányai alatt kihagyott öt évet, de utána visszatért az egyesületbe. 1973-ban megyei bajnoki címet szerzett, egy évvel később I. osztályú minősítést kapott. Negyven éves koráig vívott.
Az első osztályba került szolnoki női tőrvívó csapat 1969-ben
Május 1-jei felvonulás Szolnokon
A Szolnoki MÁV kupagyőztes csapata 1975-ben - Rékasy Ildikó albumából
A szegedi József Attila Tudományegyetemen 1956 őszén kezdte meg felsőfokú tanulmányait, amelyet azonban a forradalom miatt meg kellett szakítania. Ott volt októberben a MEFESZ megalakulásánál és részt vett az egyetemi ifjúság megmozdulásain.
A MEFESZ alakuló nagygyűlése 1956.október 20-án Szegeden
A hasonló érdeklődés és a vers szeretete összehozta egyik osztálytársa bátyjával, Szathmáry György költővel, akit 1952-ben a Rákosi rendszerben internáltak, és 1957 januárjában házasságot kötöttek. A feltételesen szabadlábra helyezett fiatal férfi, hogy eltünjön a hatóság látóköréből bárzongoristaként helyezkedett. Üdülőhelyeken és szállodákban lépett fel, ahová felesége is elkisérte. Mivel nem sok kilátás volt egy helyen megállapodni, a házasságnak hamar végeszakadt. Hivatalosan azonban csak később, 1964-ben váltak el.
Ildikó munkát vállalt. 1960-ban levelező tagozaton újrakezdte egyetemi tanulmányait. 1966-ban szerzett diplomát magyar-történelem szakon. Szakdolgozatát Illyés Gyula 1950-es évekbeli költészetéből írta.
A Verseghy Könyvtár munkatársaival. Rékasy Ildikó a kép jobb szélén
1959-től 1991-ig a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár munkatársa volt. Téjékoztató könyvtáros volt, majd 1981-től bibliográfusként dolgozott főmunkatársi beosztásban. Folyamatosan képezte magát: orvosi és tájékoztató könyvtárosi tanfolyamot is végzett.
Tájékoztató könyvtárosként részt vállalat az olvasómozgalom népszerűsítésében és olvasói szokások vizsgálatában egyaránt. Irodalomjegyzéket készített és szakmai tanácsokat írt települési könyvtáraknak például ifjusági polc összeállításához. Állománykiemelés - fiataloknak címmel tanulmányt írt ebben a témakötben 1972-ben a Könyvtártudományi és Módszertani Központ Közművelődési könyvtárak ifjúsági szolgálata tárgykörben kiírt pályázatára, amely egy összefoglaló szakmai kötetben is megjelent.
"Háta mögött sorakozott a magyar irodalom és nyelvészet teljes tájékoztató apparátusa egy egészen speciális rendben, amelyben ő olyan jól kiismerte magát, hogy csukott szemmel is odanyúlt a megfelelő kötethez [...] Sem tájékoztató könyvtárosként, sem bibliográfusként nem ismerte a közepes színvonalú feladatmegoldást: csak tökéletes munkát képes végezni"- írta róla Varjú Irén, egykori munkatársa.
Számos irodalmi és történelmi témájú bibliográfiát szerkesztett, amelyek a könyvtár kiadásában jelentek meg. Nevéhez kötődik a karcagi kötődésű néprajzkutató, Györffy István könyvészetének összeállítása, amely nem csak a könyvtár szakma, hanem az etnográfusok elismerését is kivívta.
Az 1994-ben jelent meg a Verseghy Ferenc-bibliográfiája, amelyet dr. Fried István irodalomtörténész lektorált. E nagy lélegzetű, jelentős vállalkozásáról a Verseghy Ferenc emlékezetére rendezett tudományos ülésen korreferátumban is beszámolt.
A Verseghy Könyvtár történelmi témájú bibliográfiai sorozata mellett Rékasy Ildikó állította össze az 1956-os forradalom évfordulójára készülő forráskiadványt 1956 október-novembere a Szolnok megyei sajtó és aprónyomtatványok címmel 1989-ben, amely kiadvány elkészültéről egy szakmai előadást is tartott könyvtárosok számára.
Több szakcikket, módszertani tanulmányt írt az Együtt című megyei könyvtári híradóba és részt vett a Verseghy Könyvtár által kiadott Könyvtári Magazin szerkesztésében is.
1977 őszétől 1988 végéig a Szolnok megyei Néplap Irodalom-művészet című oldalpárját szerkesztette. E megbízás által lehetőséget kapott a Verseghy Könyvtár új könyveinek, rendezvényeinek, olvasómozgalmainak népszerűsítésére is; egy olyan "izlésformáló" szemlélet érvényesítésére, amely azokban az évtizedekben a könyvtárosi munka egyik alapvető feladatának tartottak. Az oldalpár anyagát három forrásból válogatta: a központi sajtószolgálat útján kapott művek és az újonnan megjelent könyvek mellett szívesen mutatta be helyi szerzők beküldött verseit, elbeszélést vagy tárcáit.
Verseghy Könyvtár munkatársai az 1960-as évek végén
Szolnoki közönségtalálkozó Karinthy Ferenccel. A kép jobb szélén Ildikó
Tagja volt a Magyar Könyvtárosok Egyesületének. Szakmai munkáját 1975-ben Miniszteri dicsérettel ismerték el. 1979-ben Szocialista Kultúráért díjban részesült. A Verseghy Könyvtár 1984-ben 25 éves szolgálatért emlékéremmel tüntette ki. 1987-ben Kiváló Munkáért díjat kapott. Majd 1994-ben Verseghy Könyvtárért díjjal köszönte meg a megyei könyvtár negyedszázados bibliográfus munkásságát.
Az emlékérem átvételekor 1994-ben - Verseghy Könyvtár felvétele
Fiatalon, az ötvenes évek második felében is írt verseket, közreadásukkal azonban nem próbálkozott. Már elmúlt 50 éves, amikor komolyan foglalkozni kezdett a versírással. Egykori férje, a füveskerti írókhoz tartozó Szathmáry György (1928-1990) posztumusz kötetének szerkesztése adott Ildikónak kedvet és lendületet saját versek írásához. Újonnan született verseit Kárpáti Kamilnak küldte el.
A Belesimulva kötet bemutatója - Verseghy Könyvtár Fotótára
„Rékasy Ildikó költészetében egyszerre érzékelhető a hagyomány ereje és a korszerűség varázsa. Verseire a szépen építkező gondolatiság ugyanúgy jellemző, mint az erős érzelmek, hangulatok köznapi képekben, helyzetekben tálalása, valamint az iróniára, öniróniára, nyelvi játékra való nyitottság” - jellemezte őt Jenei Gyula, az Eső főszerkesztője.
Az Eső irodalmi lapban rendszeresen publikált, és versei megjelent az Ezredvég, a Magyar Napló és a Bárka országos folyóiratokban is. Több önálló kötete látott napvilágot: Belesimulva, A régi roffi kert, Volt-e a kert, Egy foltnyi ég, Válogatott és új versek. Utoljára 2016-ban jelent meg Az álom logikája című könyve.
Rendszeresen ellátogatott a Berekfürdői Írótáborba. Szoros barátságot ápolt Dienes Eszterrel, Szenti Ernővel és Körmendi Lajossal.
Berekfürdői Írótáborban - Kocsis Csaba felvétele
Tagja volt a Magyar Írók Szövetségének, a Bereki Irodalmi Társaságnak és a szolnoki Verseghy Körnek.
Tőkés Sándor-díj
2011-ben Tőkés Sándor-díjat kapott a berekfürdői Körmendi Lajos írótáborban éveken át végzett eredményes alkotómunkájáért. Többször jelölték a területi Prima díjra (2012-2013) magyar irodalom kategóriában.
2014. évi díjkiosztó gálán - Fodor Orsolya felvétele
Türelemmel viselt hosszú betegségben hunyt el 2015 december elején 77. éves korában. A szolnoki református temetőben helyezték örök nyugalomra.
