Dr. Ducza Lajos beszéde, amely 2014. június 28-án hangzott el az első világháború centenáriuma alkalmából Kisújszálláson:
"Száz esztendővel ezelőtt, 1914. június 28-án, vasárnap délelőtt, ragyogó napsütésben Szarajevóban, Bosznia-Hercegovina fővárosában eldördült két pisztolylövés, és ezzel a Balkánon megkezdődött az a világégés, amely egy békés polgári korszak végét jelentette Európában.
Úgy maradt meg a köztudatban, hogy a szerb nacionalitsa, Gavrilo Princip tette, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökésének és feleségének meggyilkosása indította el az első világháborút. Az igazság viszont az, hogy nem a gyilkos lövések voltak a háború okai, az csupán jeladás volt a nagy háború kirobbantására. Berlinben és Bécsben, Párizsban és Szentpéterváron a katonai vezetés ürügyként használta a merényletet arra, hogy a háborút robbantson ki. A politikusok és a koronás fők pedig hagyták magukat belehajszolni a szükségtelen háborúba, azon félelemtől vezérelve, hogy az veszít, aki másodiknak üt.
A látogatás idejét azért vasárnapra tűzték ki, hogy az egykori török tartomány lakosságának lehetősége legyen a trónörökös üdvözlésére. A várakozások szerint az ötvenéves Ferenc Ferdinánd bármelyik nap a birodalom élére kerülhetett, ugyanis Ferenc József császár, aki immár több mint fél évszázada kormányozta az Osztrák-Magyar Monarchiát, a 85. évében járt.
A trónörökös terve volt, hogy trónra lépve átszervezi a korszerűtlen, soknemzetiségű birodalmat a délszláv népek bevonásával a dualista államot "triásszá" bővíti. Úgy gondolta, hogy egy autonóm délszláv állam bevonása stabilizálná a Monarchiát. Ez a terve és mogorva, fensőbbségeskedő viselkedése sem a magyarok, sem a szerbek előtt nem tették szimpatikussá a főherceget.
Bosznia 1908-as annektálása különösen növelte a szerbek ellenérzését, ők Szebia vezetésével, a délszláv népek összefogásával egy önálló államot, Jugoszláviát kívántak létrehozni. Ezért Ferenc Ferdinándot - aki csak autonómiát szánt a szerbeknek - el kellett távolítaniuk az útból. Erre a célra hozták létre a Fekete Kéz szerb titkos szövetséget. A terv végrehajtására egyedülálló lehetőséget nyújtott a trónörökös és felesége szarajevói látogatása. Hónapokkal előre ismert volt a vendégek vonulási útvonala, így a hét merénylőt előre fel lehetett készíteni a terv végrehajtására.
Alig tesznek biztonsági intézkedéseket. Ferenc Ferdinánd és neje nyitott gépkocsiban, több gépkocsi kíséretében haladt a Milijacka folyó rakpartján. Az utat ünneplők, virág és lehetséges bombadobálók között kétszer teszi meg a menet. Az összeesküvők az út mellett bizonyos távolságra állnak bombával - ma inkább kézigránátnak neveznénk - és Browning félautomata pisztollyal felszerelve.
Az automobil az első két összeesküvő mellett elhaladt, azok félelmükben nem vállalkoztak a merényletre. A harmadik poszt Čabrinović összeesküvőé. Ő kibiztosította a bombát - miuát megkérdezte az egyik detektívet, hogy melyik autóban ül Ferenc Ferdinánd - és a harmadik kocsiba dobta a gránátot. Az a nyitott gépkocsi harmonikaszerűen összehajtott ponyvájára esett, majd onnan az úttestre gurult, és a következő jármű alatt robbant fel. Megállt a kocsisor, elfogták a terroristát, mivel a robbanás egy komolyabb személyi sérülést okozott, a főherceg a városházára jatott. A visszaút is a rakparton volt tervezve, de mivel a főherceg meg kívánta látogatni a merénylet után korházba került Merizzi alezredest, megváltoztatták az útvonalat, de erről a főherceget és feleségét szállító kocsi sofőrjét nem tájlkoztatták. Így az bekanyarodott egy szűk mellékutcába, utasították, hogy tolasson vissza, ezért a kocsi az éppen ott álldogáló merénylőtől mintegy két és fél méterre állt meg.
Fatális véletlen: a sors az áldozatot a gyilkos elé vezeti. Princip előveszi a fegyverét és vaktában tüzel. Első lövése a hercegnőt éri, a második a trónörököst sebzi meg halálosan. A sebek olyan súlyosak, hogy az orvosok nem tudnak segíteni, mindketten 11 óra 45 perckor meghalnak.
Bénító rémület lesz úrrá a városon. A következő percekben távírógépek százai kopogják a gyászos hírt szerte a világban. Az európai kormányzati központokban: Bécsben, Szentpéterváron, Berlinben, Párizsban, Londonban mindenütt zavarodottan veszik a hírt a politikusok, és egyre gondolnak: "alkalom a háborúra". Öt héttel később Európa legerősebb államai olyan megsemmisítő harcban állnak egymással szemben, amely a kontinenst generációkra lerombolja, mind anyagilag, mind lelkileg.
Hogyan lehetséges, hogy két pisztolylövés a kontinens csücskében egy világháború apokalipszisét váltja ki? Az igazság az, hogy Európa államainak vezetői a háborúban látták megvalósíthatónak a nagyhatalmi törekvéseik kiterjedését, így Európa belecsúszott egy minden eddiginél nagyobb háborúba.
Egyik oldalon a "három antant" - Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország-, a másik oldalon a "három szövetség" - Ausztria-Magyarország, Németország, Olaszország. Konfliktus esetén várható volt, hogy egymást rántják a háborúba.
II. Vilmos császár már a halálhírt hozó sürgönyre ráírta: "A szerbekkel le kell számolni, méghozzá hamarosan". Ausztria is bosszúért kiállt, de z öreg császár tétovázik, fél, hogy a Monarchia egy nagy európai háborút nem élne túl. A magyar miniszterelnök, gróf Tisza István is protestál: a Szerbia elleni hadüzenetet "végzetes hibának" tartja, amelyért ő nem vállal felelősséget.
II. Vilmos német császár azt írja: "sajnálattal látná, ha kihasználatlanul hagynánk a számunkra oly kedvező pillanatot". Biztosítja Ferenc Józsefet, hogy "ő már évek óta fel van készülve, ha - Ausztria-Magyarország és Oroszország között, Szerbia megtámadása miatt - háborúra kerülne sor, bizonyosak lehetünk abban, hogy Németország a megszokott szövetségesi hűséggel áll oldalunkra". A háború elindítását végül is Németország inspirálta.
Ausztria-Magyarország részéről elkészül a hadüzenet. A jegyzék átadásával július 13-ig várnak, bár közben értesülnek az antantállamok szervezkedéséről.
A Szerbiának átadott jegyzék durva hangnemben állít fel olyan követeléseket, amelyek szigorú korlátozását jelentik a szerb szuverenitásnak. A papír célja nem a háború megelőzése, hanem annak kirobbantása volt. Az ultimátum határidejének lejárta előtt - ez július 25. 18 óra volt - Nikola Pasic szerb miniszterelnök személyesen adja át az osztrák nagykövetnek a válaszjegyzéket. Szerbia elfogadja Ausztria szinte minden követelését, amelyet Bécsben szó szerint előírtak, egyetlen követelést utasít el, mert az Szerbia függetlenségét sérti, az osztrák nyomozóhivatalnokok állomásoztatását szerb területen. Erről is lehetett volna tárgyalni, ha meg akarják menteni a békét. De a háború már eldöntött dolog volt, közlik a szerb kormánnyal a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, és július 28-án megküldik a hadüzenetet Belgrádnak. A következő napon az osztrák tüzérség a Duna partjáról elkezdi lőni a szerb fővárost.
Akik még megakadályozhatták volna a nagy háborút, azok II. Vilmos, ausztria szövetségese, és II. Miklós cár, Szerbia védnöke. Az uralkodók unokafivérek személyes levelezésben állnak, Nickynek és Wilinek hívják egymást. Két évvel ezelőtt barátságban és szeretetben töltöttek hosszabb időt Szentpéterváron családjaik körében. Táviratilag próbálják egymást meggyőzni, hogy csak "nézők" maradjanak ebben a regionális háborúban. Még is másként döntenek. Előbb az orosz cár mozgósít július 30-án, majd július 31-én Berlinben is bejelentik a "fenyegető háborús veszély állapotát".
A német stratégiák dogmája a Schlieffen-terv, mely azt irányozza elő, hogy egy kétfrontos háború esetén először Franciaországot, majd Oroszországot kell megtámadniuk. Határprovokációkkal ürügyet keresnek a háború elindítására, majd augusztus 3-án átadják Párizsnak a hadüzenetet. Augusztus 4-én a német csapatok bevonulnak a semleges Belgiumba, hogy északról támadják meg Franciaországot. A Belgium semlegességét garantáló Nagy-Britannia még aznap este átadja ultimátumát a berlini brit nagykövetnek.
Szinte megmagyarázhatatlan az a háborús delírium, ami tapaszalható minden országban a háború kitörésekor. Az eseményt milliók élik át "megváltásként", "felszabadításként", de ez a kollektív extázis már a háború elős éve végén lelohad, az emberi veszteségek és az otthon maradottak nélkülözése előbb-utóbb a béke utáni vágyakozásba vált át.
A németek háborús terve, hogy előbb a nyugati fronton a franciákra mérnek csapást, addig a Monarchia csapatai feltartóztatják az oroszokat, majd egyesítik erőiket a keleti fronton, nem vált be. Egyik fronton sem sikerült az áttörés. Az osztrák-magyar haderő nem tudta megverni a szerbeket, sem feltartóztatni az oroszokat. Az 1,8 milliós kezdő hadilétszámból a szerbiai és galíciai harcokban több mint 1 millió ember pusztult, sebesült vagy fogságba esett a háború első hónapjaiban.
Nyugaton állóháború alakult ki a német-francia arcvonalon. Itt is óriási a veszteség. Mindkét tábor újabb országokat kívánt bevonni a háborúba a helyzet megváltoztatására. 1914-ben Törökország csatlakozott a központi hatalmakhoz, az oroszok elleni revánsra készülve. 1915 májusában Olaszország lépett be az antant oldalán Dél-Tirol és Dalmácia megszerzésének nem titkolt céljával. 1915 októberében Bulgária a központi hatalmakat segítette, célja Macedónia megszerzése volt. 1916 augusztusában Románia hosszú hezitálás után az antant oldalára állt. Erdélyt, Bánátot és Partiumot szerette volna megszerezni, de néhány hét alatt a központi hatalmak elfoglalták Bukarestet.
A központi hatalmak a keleti fronton sikereiket Oroszország összeomlásának köszönhették, ott ugyanis kitört a forradalom.
1917 végén, 1918 elején úgy látszott, hogy a háború győztesei Németország és szövetségesei lesznek. Ezt erősítette meg az oroszokkal 1918. március 3-án kötött breszt-litovszki béke és az 1918. május 7-i bukaresti béke Romániával.
A hadi helyzetben a fordulatot az Egyesült Államok 1917. április 6-i hadba lépése hozta, amelyet az angolok erőszakoltak ki. Így az antant végső győzelme már csak idő kérdése volt. 1918 nyarán az antantseregek a nyugati és a balkáni fronton áttörték a német vonalakat. 1918. szeptember végén a bolgárok, októberben a törökök tették le a fegyvert.
Tisza István 1918. október 17-én tényként jelentette be a parlamentben, hogy a "háborút elvesztettük".
A háború négy évig és három hónapig tartott. A mészárlás áldozatainak száma megközelíti a 20 milliót. Ausztria-Magyarország 1,8 millió elesettet gyászol. A nagy háborúban mozgósított 65 millió katona összes vesztesége meghaladta a 37,5 miilió főt, ez 57,6 %-os veszteség.
Súlyosbította a helyzetet, hogy az amerikai hadsereg átszállításával kibontakozott egy világméretű járvány, a spanyolnátha. Ez a vírusos betegség nagyobb veszteséget okozott a hadban álló országokban, mint a hadi események. A járványban meghaltak számát 50-70 millió főre becsülik.
Az öldöklés 1918. november 11-én ért véget, amikor a compiégne-i erdőben aláírták a fegyverszünetet a harcoló felek.
A háború megpróbáltatásaiból Kisújszállás lakosainak is kijutott. A trónörökös, Ferenc Ferdinánd herceg és felesége, Chotek Zsófia grófnő meggyilkolásának híre már a merénylet napján eljutott a városba. A Kisújszállás és Vidéke lap másnap gyászkeretben számolt be a sajnálatos merényletről. Július 16-án ugyancsak a helyi lap lelkesíti a lakosságot, a haza megvédésére. A "Monarchiának elengedhetetlen kötelessége, hogy a szarajevói merényletért elégtételt vegyen" - olvashatják a lap előfizetői. Július 26-án városszerte plakátokon hirdetik a mozgósítást. E szerint a 20 és 40 év közötti férfiaknak rendelik el a bevonulást, majd később a 18 és 50 év közöttiekre bővítik a hadba vonulók korhatárát. Sok gazda csépeletlen asztagban kénytelen hagyni gabonáját, mert szólítja a kötelesség.
A bevonulásról Török Imre esperes így ír a Szeretet című újságban, 1914 augusztusában: "Századok vonulnak szinte óránként a pályaudvarokra. A búcsúzás szívbemarkoló. Indulás a harc hős mezejére, és reggeltől estig, sőt még éjszaka is, egészen virradatig egyre mentek, óránként indultak a vonatok a harctérre. Hosszú sora a rendes teherkocsiknak: 40 ember és 6 ló egy vagonban, melybe most lócákat ácsoltak, hogy legyen hol ülni a 40 embernek. Végig a vonaton halotti csönd..."
Becslések szerint 2000 főre tehető a hadba vonulók száma Kisújszálláson. 1914-15 telén már a városi egyletekben, körökben a nők zoknit, érmelegítőt, térdmelegítőt kötnek a fronton harcolóknak. Gaál Kálmán polgármester és Török Imre lelkész kiáltványt intéz a lakossághoz adományok gyűjtésére a helyi lapban. A vasútállomáson hadikonyhát működtet a város vezetősége, és megvendégelik az áthaladó katonavonatok utasait kenyérrel, pogácsával, teával.
Korán megérkeznek az első szomorú értesítések a hősi halált halt katonákról. Török Imre esperes újságában, az országban szinte egyedülálló módon rövid nekrológot ír az elhalt katonákról, s ha van, fényképet is mellékel. A férfi lakosság 52 hónapos távolléte - bár 300-350 orosz hadifogoly dolgozik a parasztgazdaságokban - rendkívüli problémákat okoz. Nők, fiatal gyermekek vagy egészen idős emberek végzik a mezőgazdasági munkákat egyre szerényebb eredménnyel. A hadműveleti területekről több száz menekült érkezik a városba, és a Vöröskereszt segítségével szükségkórházakat állítanak fel. Kórterem lett a Városháza díszterme, a kisdedóvó, az Ipartestület nagyterme és a Kaszinó Egylet épülete.
A háború következtében családok maradtak apa nélkül, évekig éheztek, télen fáztak, még állandó segélyezés mellett is. 1915-től bevezették a liszt- és kenyérjegyet, majd a cukor- és zsírjegyet is. Rekvirálásokban gyűjtenek igáslovakat, vágóállatokat és gabonát a hadseregnek. Honvédelmi miniszteri rendeletre, hadi célokra igénybe veszik a református egyház harangját (1917. dece,ber 19-én), és az orgona fémsípjait is rekvirálják.
Károly Nóra felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára
A sok nélkülözés után már mindenki a békét várja, és a hadbavonult és hadifogságban lévő férfiak hazatérését. Sajnos 428-an soha nem térhettek már haza, emléküket a Városháza parkjában a Tápai Antal által készített szép emlékmű őrzi.
Képeslap - Verseghy Ferenc Könyvtár Képeslaptára
Tudjuk jól, hogy a fegyverszünet és a békediktátum nem hozott jót sem a város lakóinak, sem a magyar nemzet tagjainak. Vizsgáljuk meg száz év után, van e tanulsága az első világháborúnak, mely katonai, hadászati szempontból pusztítóbb volt a másodiknál. A nagy háború váratlan, rengeteg áldozatot követelő, s mély változásokat kiváltó esemény volt. Kitörésénél elsősorban a korabeli nagyhatalmi politikai elit elégtelen felkészültsége, valamint a nemzetállami értelmiség túlhatalma okolható.
A politikai elit nem látta át a globális méretűvé szélesedő politikai hatalmi rendszert, a nemzetállami értelmiség pedig önző érdekek alapján egymás ellen izgatta a kor politikusait.
A két szembenálló szövetségi rendszer elsődleges célja már nem a kisebb-nagyobb területi gyarapodás volt, hanem az ellenfél szétzúzása. A háború összesen 19,7 millió halottat és 21,2 millió sebesültet és rokkantat követelt. A nagy háború megrázkódtatta és lerombolta a civilizált világ egy részét, politikai, gazdasági és kulturális összeomlást hozott. Európa elnyomorodott. A háború és a háborús propaganda szétrombolta a kulturális közösségeket, megnövelte a nemzeti önzést, és egymás ellenfelévé tette az eddig egymás mellett élő népeket. A Párizs környéki békék önkényesen átrajzolták Közép-és Kelet-Európa, valamint Elő-Ázsia országainak térképét. A történelmi Magyarországot darabokra szabdalták, talán minket ért a legnagyobb veszteség és nemzeti trauma. Súlyos nemzetiségi problémák jelentkeztek, és az első világháborúból nőttek ki és jutottak hatalomra azok az ideológiák - a bolsevizmus (1917), a fasizmus (1922) és a nemzetszocializmus (1933), amelyek a világtörténelem legnagobb emberáldozatával járó második világháborúba sodorták a népeket.
Az első világháború tragikus és szükségtelen konfliktus volt. Szükségtelen, mert az események láncolatát, amely a kitöréshez vezetett, a fegyverek első összecsapását megelőző öthetes válság bármelyik pontján megszakíthatták volna, ha szószólóra akad a józan megfontolás vagy az egyszerű emberi jóakarat.
Vajon a mai politikusok és a nagyhatalmak vezetői el tudják-e kerülni, hogy a helyi konfliktusokból - melyekből ma is van bőven, hogy csak Ukrajnára vagy a közel-keleti konfliktusokra gondoljunk - ne alakuljon ki világméretű háború? Ebben, száz évvel a nagy háború után is csak reménykedni tudunk.
Forrás: