Csekey István 1889. február 2-án született Szolnokon. Szülei tanult emberek voltak. Apja a templomépítő id. Csekey István (1860-1911) református lelkész, anyjaPesch Hermina polgári iskolai tanár, igazgató.
Id. Csekey István (1860-1911) lelkipásztor - Néplap archívum
A fiatal Csekey István a Szolnoki Állami Főgimnáziumban érettségizett, ahol édesapja a református hittant tanította. Diákként tagja volt a Verseghy nevét viselő önképzőkörnek, több pályamunkát is írt.
"„...Bár nekem, magamnak kevés közöm van Szolnokhoz, mégis férjem szolnoki származása, a szolnoki kapcsolatai az ő halála után is odafűznek. Férjem a VerseghyGimnáziumban végzett, ha jól tudom 1907-ben. Eminens tanuló volt az első elemitől kezdve az érettségiig. S 16 éves korában már az érettségizők 70%-ának az érettségi tételeit ő dolgozta ki úgy, hogy azok mind jelesek voltak. Még gimnáziumi évei közben német szóra a szülei bölcs belátására az annak idején még együtt volt Nagy-Magyarország területéről ismert Nagydisznód városába küldték, hogy ott elsajátítsa a német nyelvet. Ez neki könnyen is ment, különlegesen jó adottságai voltak a nyelvekhez. Az anyanyelvén kívül legelőször a klasszikus nyelveket, a latin-görög nyelvet ismerte, ezen kívül beszélt észtül, franciául, németül, angolul, és finnül, majd legutoljára oroszul is megtanult. Bár édesapja papot akart nevelni belőle, ő inkább a joghoz vonzódott." - emlékezett meg 1974-ben özvegye Csekey diákkoráról.
A kolozsvári egyetemre került, ott kezdte meg jogi tanulmányait. Már hallgató korában temérdek kitüntetést, elismerést nagydíjat kapott. Tanulmányai során eljutott Strassburgba, Heidelbergbe és Berlinbe kiegészítő stúdiumokra. Mindenütt kutatott, írt, dolgozott, publikált. 1911-ben az államtudomány, 1913-ban a jogtudomány doktora lett.
Csekey István 1923-ban - Észt Nagykövetség honlapja
Miután Kolozsváron jogi diplomát szerzett, Kecskemétre, az akkor ott működő jogakadémiára került tanárnak, ahol 1912-től 1922- ig működött. 1919-ben magántanárként dolgozott a budapesti egyetemen. Ebben az időszakban jelent meg számos jelentős jogtörténeti munkája. Nagy feltűnést keltett 1914-ben azzal a tudományos ténnyel, hogy az Országos Levéltárban felfedezte az 1723-iki Pragmatica Sanctio rég elkallódottnak vélt eredeti példányát.
Azonban a trianoni béke megváltoztatta a határokat, az elszakított részekről, például a pozsonyi egyetemről de máshonnan is a nálánál jóval tapasztaltabb, nagyobb tudású tanárok, professzorok mind-mind a csonka országrészbe kényszerültek. Egy pályakezdő fiatal, ambiciózus embernek kevés lehetőség a nyílott képességeinek kibontakoztatására. Az abban az időben létrejött Észt Szabad Állam viszont éppen a fordított helyzetbe került: igyekezett a korábban tanító, életüket meghatározó német, de elsősorban orosz egyetemi tanároktól szabadulni, azokat saját, illetve míg ki nem nevelődtek, inkább nyugatról szerződtetett, meghívott tanárokkal, szakemberekkel felválltani. Pályázatot hirdettek a jogi tanszék professzori állásának betöltésére is. Így került kinevezett, nyilvános, rendes professzorként került Csekey Istvána tartui egyetemre. 1923 és 1931 között volt az észt Tartui Egyetem vendégprofesszora, amely intézmény tiszteletbeli doktorrá választotta 1932-ben.
1923. szeptem ber 26-án fekete frakkos, soványarcú, szem üveges férfi lépett a tartu i egyetem aulájának emelvényére. Az ünnepélyesen öltözött tudós tanárok és
elegáns feleségeik ugyanolyan komolysággal és várakozóan függesztették szemüket a szónokra, mint a termet zsúfolásig megtöltő egyetemi hallgatóság. Érthető is volt a fokozott figyelem : most mutatkozott be a messze földről jött magyar vendégtanár, aki majd ezentúl évekig vezeti a tartui egyetem „egyetemes és észt
közigazgatási jogi tanszék”-ét. A csendet a megnyerő arcú vendég-professzor nyugodt, s tökéletes németséggel ejtett szavai törték meg:
„Tisztelt Hölgyeim és U raim!- kezdte. Engedjék meg, hogy székfoglaló előadásom a híres dorpati (tartui) egyetem aulájában egy szubjektív mozzanattal kezdjem. Mindenekelőtt a legőszintébb köszöneteimet kell kifejeznem az egyetem tanácsának, amiért engem a jogi kar előterjesztése alapján a közigazgatási jog
professzorává megválasztott. Hazám ra és rám nézve e „ nagy kitüntetés, s leg-, főbb feladatom nak tekintem, hogy a két nemzet közt a szellemi és kulturális közeledést egyengessem. Amikor én most a magyar tudományos világ képviseletében a dorparti egyetem tanszékét elfoglalom, nem mulaszthatom el hangsúlyozni, hogy nem én vagyok az első magyar, aki a dorparti „alma mater” kegyét élvezi. Bár én vagyok az első magyar professzor az egyetemen, azonban már 1635-ben két erdélyi tanult a tartu i „Academia Gustavian a”-n. Ezen kívül egy magyar származású lengyel király is fontos szerepet játszott Észtország történetében. Amikor a vitéz erdélyi fejedelmet, Báthory IstvántLengyelország királyává választották, 1578-ban háborút indított Oroszország ellen. A következő évben seregével, amelyben nyolcadfélezer magyar harcos is részt vett, megverte az oroszokat, akik 1582-ben az egész Livlandot Dorpattal együtt kiürítették. Báthory Istvánazt mondotta, amikor az észtek országába bevonult, hogy nem ismer a világon olyan népet, amely oly rettenetesen el lett volna nyomva, mint az észt. A borzalmak idői most már a múlté. Az észt nép életre kelt, s alkot, dolgozik. Teljes bizalommal az észt és magyar testvérnemzetek jövőjében kezdem meg előadásomat a dérparti egyetemen” — zárta szónoklatát Csekey István, a tartui egyetem első magyar professzora.
Négy éven belüli kötelezettséget vállalt az észt nyelv elsajátítására, s míg azt hibátlanul nem beszélte, addig német nyelven adott elő diákjainak. A tanítás mellett nemcsak tudósként, hanem szinte ki nem nevezett kultúrattaséként is tevékenykedett. Megalapította a Tartui Magyar Intézetet, amelynek kinntartózkodása egész ideje alatt igazgatója volt. Rengeteget dolgozott, Észtországban is sokat publikált. Amit a két világháború közötti időszakban Észtországról, az észt-magyar kapcsolatokról tudunk, nagymértékben neki köszönhetjük. A III. Finnugor Kongresszus tiszteletére addig megjelent cikkeiből, tanulmányaiból „Északi írások” címen egy 25 darabból álló csokrot állított össze, amelynek csupán tartalomjegyzékét elegendő végigfutni ahhoz, hogy konstatálhassuk, milyen aprólékosan kutatta az észt történelem magyar vonatkozásait.
Tőle hallhatták először a dorpati egyetem, a dorpati Magyar Intézet történetéről, a többszáz éves tartui egyetem anyakönyveit búvárolva felkutatta az Észtországban tanult magyar ifjak nevét, adatait, elmesélte a tallinni városi patika többévszázados históriáját, amelynek külön érdekessége, hogy egy Magyarországról elszármazott család, a Bélavári Burchard-ok tulajdonában volt egészen századunk húszas éveiig.
Csekey István 1928-ban tért vissza Magyarországra. Több kötetre menő tudományos művel gazdagította jogi és kultúrtörténeti irodalmunkat.
Csekey István 1931 elején a szolnoki Verseghy Irodalmi Körben tartott székfoglaló előadásában tett említést arról, hogyan fedezte fel a helsinki egyetemi könyvtárban Verseghy Ferenc Henrik Gabriel Porthan (1739-1804) finn nyelvész professzornak címzett, 1794-ben írt latin nyelvű levelét. (Évtizedekkel később Kaposvári Gyula múzeumigazgató kereste meg a Henrik Grönroost, a Helsinki Egyetem kézirattárának vezetőjét a levelezés kapcsán. A kolléga a levelek másolata mellett annak a finn lapnak a másolatát is elküldte, amelyben Verseghy levelét először publikálták. A két 18. századi tudós levelezése az utókor számára hasznos tudománytörténeti érdekesség lett és fontos dokumentum a Verseghy-kultuszt ápoló szolnokiak számára.)
1931-ben szülővárosában, a Verseghy Irodalmi Kör meghívására tartott előadást - Damjanich János Múzeum
A Nemzeti Újság tudósítása az előadásról
Számos kitüntetéssel ismerték el ottani munkáját: Észt Vöröskereszt I. oszt. második fokozat (1932), a csillaggal (1936), Észt Fehércsillag-rend II. oszt. a csillaggal (1938).
1931-ben lett a Szegedi Egyetem tanára. 1931-1940. között tanszékvezetői, 1938 és 1939. között dékáni, valamint 1939-1940. között a prodékáni tisztséget is ellátta. 1939-40. között az Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae szerkesztőbizottságának főtitkára volt. 1938 nyarán tartotta székfoglaló előadását a Magyar Statisztikai Társaságban "Új magyar nemzetfogalom" címmel. A kérdésről tartott rendkívül érdekes előadás eszmemenete az volt, hogy miután a nemzet elsősorban történelmi, művelődési és politikai fogalom, a magyar nemzetfogalomnak különböző alakjai fejlődtek ki az idők folyamán. Az első volt a nemzet geopolitikai fogalma, mely szerint a nemzet azoknak aközösségéből alakult, akik egy történet-földrajzi államterület törzslakosságaitalkotják s akik ezt a területet közös hazájuknak vallják. A rendiség korszakában alakult ki azután a közjogi nemzet fogalma, amely a nemesi rend összességét jelentette. Innen már csak egy léprás hiányzott a francia államnemzet fogalmához, amikor a rendiség helyébe az állampolgárság modern fogalmát tépítették.
Sok oldalú érdeklődésére jellemző, hogy foglalkoztatta Liszt Ferenc magyarsága is, amelyről szintén összefoglaló tanulmányt állított össze 1937-ben. A finn kutatásait se hagyta abba. A Magyar-Finn Társaság ülésén 1939. december 5-én, ahol Finnország nemzeti ünnepéről emlékeztek meg, a művészi részen kívül kimagaslott Csekey István előadása „Finnország és Európa” címen. 1940 tavaszán pedig a Finnugor Kulturális Bizottság magyar osztálya, a Magyar-Finn Társaság, a MANSz szolnoki csoportja és a VerseghyFerenc Irodalmi Kör matinét rendezett a Finn Vöröskereszt javára a szolnoki színházban. Az ünnepi előadást Csekey professzor tartotta, aki a közönség megújuló lelkesedése között hangoztatta, hogy minden finn tudja azt az ősi magyar hitvallást, hogy feltámad azan nép, amely karddal a kezében esik el,de amely önként lemond a szabadságról, az örökre elpusztul. Az ünnepi beszéd után Félvidézi Takács Alice hegedűművésznő adott elő finn darabokat, majd K. Tóth Lenke szavalta el négy finn tárgyú költeményét. Végül bemutatásra került egy Finnországról készült magyar nyelvű film.
1940 őszén a kolozsvári, utóbb a pécsi egyetem tanára lett. Innen vonult nyugdíjba 1951. október 8-án. Dr. Csekey István nyugdíjaztatása után elkészítette Pécs és Baranya bibliográfiáját, amelynek könyvalakban való 1964-es megjelenését, sajnosm nem érhette meg.
Születésének 100. évfordulóján emléktábla Pécsett
1963. augusztus 17-én hunyt el Pécsett. Hagyatékának észt vonatkozású könyveit, emlékeit a Damjanich Múzeum megvásárolta gyűjteménye számára. 1989 októberében konferenciát szerveztek Szolnokon, amelyen megemlékeztek a finnugrisztika magyar úttörőjéről, Csekey Istvánról is.
Forrás:
Csekey és a Magyar Intézet. Láthatár, 1940
Kósa Károly: Csekey István. Panel, 2003.05.
Magyar Életrajzi Lexikon
Szabó István: Magyar professzor a tartui egyetemen. Szolnk megyei Néplap, 1989.11.04.
Szegedi egyetemi almanach. Szeged, 1996.
A Szolnoki M. Kir. Állami Főgimnázium értesítője az 1906—7 iskolai évről. Szolnok, 1907
A Szolnoki M. Kir. Áll. Polgári Leányiksola értesítője az 1922-23. iskolai évről. Szolnok, 1923
Új magyar nemzetfogalom. Szegedi Uj Nemzedék, 1938.06.11.