Almásy Sándort (1874-1958) 1898-ban választották meg szolgabírónak, 1906-ban lett főszolgabíró. Az I. világháború alatt kinevezték Somogy, Baranya, Vas, Sopron, Moson, Győr, Komárom és Nyitra vármegyék miniszteri biztosává, később újra elfoglalta a pomázi járás főszolgabírói székét. A kommün alatt hetekig fogva tartották mint túszt. 1919-ben lett Heves, Hont és Nógrád vármegye , majd 1921-ben Nyugat-Magyarország kormánybiztosa. 1922-ben Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye főispánjává nevezték ki.
Még 1924 őszén a főispánt Szolnok díszpolgárának választották. A városvezetés döntésben szerepet játszott, hogy Szolnok „kulturintézményekkel lett gazdagabb, (…) a város határának több, mint egy harmada és pedig a legtermékenyebb és legjobb területe működése következtében menekült meg a majd minden 3 évben megujuló árvizek pusztításától és vált kulturterületté”, továbbá „olcsó földet szerzett a város földmívelő népének és közreműködése folytán osztatott ki az alcsii rész a kisgazdák között”.
Az oklevelet végül 1925. március 19-én adták át a főispánnak.
A díszoklevél. MNL Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltár
Még ugyanebben az évben Nagykörű község képviselői testülete is díszpolgári címmel tüntette ki a főispánt. Június 29-én Péter Pál napján tartott közgyűlésen adták át az oklevelet Almásy Sándornak. Ambrus József főjegyző felolvasta az 1924.évi Szent István napján tartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvét, melyen Almásy Sándor főispánt a közönség diszszolgárává megválasztott, a díszpolgári oklevél kiállítása és a község új díszpolgára arcképének beszerzése is elrendeltetett. Dömötör György plébános, községi képviselő tartotta megaz ünnepi beszédet, melyben kiemelte a főispán hathatós segítségét az árvíz idején. Az ünneplő beszéd után Nádas Antal képviselő adta át a díszpolgári oklevelet, majd Almásy Sándor mondott köszönetett a megtisztelő kitüntetésért.
Képes Krónika, 1932.03
A szolnoki főispáni széket 1932. november 30-án adta át Horthy Miklós kormányzó utasítására utódjának, roffi Borbély Györgynek (1875-1943). Távozásakor érdemei elismeréseként az államfő korábbi kitüntetései, a II. osztályú polgári hadi érdemkereszt és a II. osztályú magyar érdemkeresztet a csillaggal mellé a Magyar Koronás Nagy Aranyéremmel is kitüntette.
1932 végén elhagyta Szolnokot és Pomázra költözött. 1945-ben minden vagyonától megfosztották. 1958-ban hunyt el. A pomázi temetőben nyugszik.
2024-ben a Magyar Tudomány Napja alkalmából szervezett tanácskozást a Damjanich János Múzeum. Akkor a múzeum könyvtárosa, Jámbor Csaba annak a kérdésnek eredt a nyomába, hogy a 950 éves jubileumára készülő Szolnoknak eddig még miért nem készült el várostörténeti monográfiája. A téma aktualitása okán hívtuk meg könyvtáros kollégánkat, hogy tartson elődást a Verseghy Könyvtár helyismereti foglalkozásán is.
Tartsanak velünk 2025. április 25-én pénteken. Várjuk Önöket a Szurmay Ernő olvasóteremben!
A Verseghy Könyvtár vendége Kemény Krisztián főlevéltáros-történész, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár munkatársa, aki a szolnoki ütközet 176. évfordulója alkalmából tart előadást.
2021-ben jelent meg Kemény Krisztián A szolnoki ütközet – 1849. március 5. című monográfiája a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára című sorozat keretein belül.A szerző kiemelt kutatási területe az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hadtörténete.
Kemény Krizstián 2022-ben a kötet bemutatóján. Fotó: Szikits Péter / HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum
A szerző kötetében feltárta az 1849-es téli hadjáratot lezáró második szolnoki ütközetet mind a két hadviselő fél iratanyagának alapos tanulmányozásával, ezzel pedig hiánypótló munkát tárt a szakma és az érdeklődő közönség elé.
Berta Ferenc nyugalmazott múzeumi gyűjteménykezelő, A fényképészipar 150 éve Szolnokon című monográfia szerzője tart vetíett képes előadást 2025. február 21-én pénteken a Szolnoki kalendárium sorozat keretében.
Előadónk írásai a témában:
70 év a kamera mögött : özv. Hanczár Sándorné Ónodi Erzsébet fényképészmester. In: Tisicum, XXI. Szolnok : Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2012: 169-179.
Fény-kép-történetek : Király Lajos fényképész, festőművész, mellesleg tartalékos százados. In: Tiszavilág : a Tiszazugi Földrajzi Múzeum közleményei 4. Tiszaföldvár : Tiszazugi Földrajzi Múzeum, 2010: 86-93. pp.
A fényképészipar 150 éve Szolnokon. Szolnok : Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2002
A fotómontázsról - néhány szolnoki képeslap ürügyén : Danka István fotóművész emlékének ajánlva. In: Tisicum, XXIV. Szolnok : Damjanich János Múzeum, 2015: 321-325.
Kép, fénykép, mozgókép-mutatvány Szolnok városában 1852-1912. In: Tisicum, XVII. Szolnok : Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008: 315-328.
"A montázs: nyitott szem a jövőre" : mozaikok az Orosz-szovjet montázsművészet előtörténetéből. Jászkunság, 1983.09.: 47-48.
Nő a kamera mögött : Papszt Piroska emlékezete. Vasárnap, 1992.02.02.: 15.
Régi fényképeink (meg)őrzése. Vasárnap, 1992.02.16.: 15.
Szigeti Henrik k.u.k. és szerb udvari fényképész Szolnokon. In: Tisicum, XXIII. Szolnok : Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2014.ó: 207-217.
Szolnok város fényképésziparának történetéből (Részlet) In: Múzeumi levelek. Szolnok : Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1990/63-64.: 52-62.
Ősidőktől fogva, a magyaroknak már Ázsiából való bejöveielük alkalmával midőn e Kanáin völgyéi szép Magyarországunkat elfoglaltuk, lakosainkat letelepítettük, egyébb mérték hiányában; ha ugyan akkor már volt spárga, spárgával, ha pedig nem volt szemmértékkel mérték ki őseink építkezési vonalainkat midőn egyes alkalmas lerrénumon falat vagy városi akartak épiteni.
A rend és szépészet iránt már abban az időben is megvolt az embereknek az érzékük; mert ha a legrégibb városok épületeit, utcájuk vonalát szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy azok alapja egyenes vonalban az átelienben lévő házakkal párhuzamosan lett lerakva.
Nincsen szabály kivétel nélkül!
Magyarországnak talán egyetlen fészke Szolnok, ahol elmaradt az épitkezé[s] körül a kellő gondoskodás.
Minden utcánk girbe, görbe; a szakértelem hiánya labirintusokat épített; olyannyira hogy főbb vonalainkat, legelső utcáinkát is kőrútnak nevezhetnénk.
Szolnok város házszámozási térképének részlete 1902 körül
A 48-as köz melletti pékház fala kidült, annak lebontása van elrendelve. Új épület jön a helyére az utca kitágításával. Az új rendelkezés előtt emelünk tehát szót aziránt, hogy azt a keskeny sikátort adjuk a Deutsch féle telekhez és nyissunk utcát a Szendrei féle kapubejárat helyén, mert ez esetben a főtérhez teljesed-egyenes vonalat kapunk. Ez az utcanyitás csakis puszta telket érint, tehát nem kerülne nagy költségbe és még maradna a háznak kellő bejárata, sőt az utcanyitás által értéke emelkednék is.
A Víg féle, Kludikné féle és a Kaszik-féle házak pedig az újonnan nyitott utcából nyernék bejáratukat. Ez intézkedés ellen egyetlen szomszéd sem emelhetne szót, mert a Rosencweig féle kettős teleknek amúgy is két utcáról van bejárata. Ilyeténképpen ez az utcanyitás teljesen egyenes vonalba esne a Nagy Ottó féle utcával, mely az előbbinek folytatása lenne. Így aztán nem lennének görbék utvonalaink.
2024-ben a Költészet Napja alkalmából készítettük el új tematikus szolnoki sétáinkat, melyek Szolnok irodalmárokról elnevezett közterületeit mutatják be.
A Városfoglaló alkalmazásba illesztett térképre helyeztük azoknak az íróknak és költőknek az életrajzát bemutató leírásokat, akik nevét egy-egy utca viseli Szolnokon. A Szolnoki korzó 1. séta közel 20 irodalmárt mutat be képekkel illusztrált ismertetőjében, kiemelve ha az alkotónak van valami kötődése a várossal.
Szandaszőlősön az 1970-es évek elejétől a magyar irodalom írói és költői: Fazekas Mihály, Radnóti Miklós, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Vajda János és Váci Mihály emlékét örökítették meg utcanevek alakjában. Ezt a 30 utcaneveket egy külön sétába fűztük össze.
Jókai Mór 1847 őszén járt Szolnokon. A Pest-Szolnok vasútvonal átadásáról tudósítást is közölt az általa szerkesztett Életképek című folyóiratban. [1848. március 19-én Jókai a nevében az y betűt i-re cserélte]
"öszpontosulása a’ vezéreszme — ’s míg sok egyoldalú ideolog ennek teljes lélekkel hódol — másfelől kifakad a’ gőzerő és vaspálya tényező tekintetbeni fontossága ellen — átkozván e’ miatt prosainak és önzőnek a’ kort. Pedig ez következetlenség. Ugyanis a’ gőzerőgépezet közlekedési alkalmazásánál a’ föntebb kimondott eszmének valósulását hatályosabban semmi sem mozdítja elő — kiegyenlítvén az idő és tér tekintetébeni — gyakran a’ cselekvés minőségére épen elhatárzottan ható — akadályok legnagyobb részét.• E’ szempontból buzgón üdvözlünk minden illyszerű vállalatot — ’s noha nálunk a’ vaspálya még eddig éle leginkább csak saját érdekeink szellemébeni összes hatásunk egyesítésének képezi lánczszemét — de biztosan remélljük — miszerint rövid idő alatt ezáltal a’ külföldi polgárisodás nagy gyűrűjébe is bejuthatunk.
Jónak láttuk ez eszméket előre bocsátani — míg a’ szolnoki vasútvonal ünnepélyes megnyitása leírásához kezdenénk. Nemcsak az említett általános, — de részletesebben szólva — azon tekintetben is nagy fontosságú e’ vasút — mert a’ duna-tiszai közlekedés összekötő vonala gyanánt szolgál. Folyó hó első napján, reggel pontban nyolcz órakori megnyitása igen szerencsés csillagzat alatt történt. Ugyanis fenséges helytartónk — József főherczeg föns, testvére kíséretében e’ vonalon kezdette meg magyarországi körútját. Egyébiránt a’ meghívott — számra nézve hat százat meghaladó—vendégsereg öltözeti fény tekintetében a’legkényesebb ízlést kielégíthette; — ’s midőn a’ különbféle ünnepélyesség közötti elindulás megtörtént — Monornál az első állomáson szünetet tartottak. Itt fenséges István főherczegünk megtekintette a’ gépezetet — kérdezvén : miért hiányzik a’ locomotiv zöld és piros szinei mellől a’ fehér? — Czeglédre érkezve a’ küldöttség szónoka üdvözlő beszédére fenséges helytartónk e’ szavakkal válaszolt : ,,Örülök, hogy ismét édes hazám földén járhatok, hol annyi tárgy emlékeztet boldog gyermekéveimre. Legyenek önök meggyőződve, hogy mindent, mi hazám boldogságát előmozdítja, megfeszített erővel tenni fogok.“ A’vasútvonal egész hosszában, virágcsomókkal gazdagon ékített díszkapu pompázott minden állomáson — ’s ágyudurrogás és zene fogadta mindenütt az érkezőket — míg 3/2 óra alatt megérkezett a’ menet Szolnokba. —
Megjegyzendő, hogy elül szüntelen posta locomotiv futott biztosság okáért — míg a’ vontató locomotiv, mellynek neve István, szépen föl volt koszorúzva. Megérkezvén Szolnokba — elkezdődött a’ küldöttség elfogadása után a’ pályafő hajléka alatt a’ pompás ebéd. Igen élénkké tette ezt a’ magyar katonazene , ’s érdekessé a’ nézőknl megjelent hölgysereg. Ebéd folytában föláll Kossuth Lajos, ’s szokott ékesen szólásával igen idő- és helyhez alkalmazott felköszöntést mondott.
Sok tekintetbeni fontosságot érdemel Nagy Gergely és testvére — magyar erőművészek által készített — ’s az ebédlő teremben közszemléletre nyilvánosan kitett gőzerőmüminta. — Fönséges István herczeg megtekinté e’ mívet, hosszasan értekezett készítőivel — ’s megdicsérte a’ honi gépészeket. És itt épen alkalom nyílik, kérdésbe hoznunk : miért használja a’vasúti társulat honi gépészeinket csak másodrangu javítói minőségre ? holott minden lehető javítást képesek igen tökélyesen véghez vinni. Tán ez is azon csaknem általános szokássá vált elfogultságból származik, — miszerint a’ magyar épen nem tud valamibe szakértően elméleti- s gyakorlatilag kitűnő lenni ? Soha se higyétek biz azt, tud itt is a ki tud, ’s illyen már csakugyan akad — ’s ezt kötelességünkben áll legalább is minden külföldi rovására — megtudván hivatásának felelni, pártolnunk és elősegítnünk.
Az ünnepélyesség végével mindnyájan megelégedve távoztak — holott fönséges István herczegünk innen Abonyba ment — míg Jáns. József testvére visszautazott. Megemlítendő, miszerint a’ jelen volt gróf Széchenyi István innen a Tiszán le Szathmárba utazott. A’ menet visszafelé jővén, egy állomási szünet alatt Podmaniczky báró, Zichy Ottó gróf és Besze János czigány zene mellett derék csárdást lejtettek József főherczeg vagonja előtt — és a’ táncz igen megnyerte ő fenségének tetszését.
Ezután hazaértünk elhozván magunkkal emlékül a’ vasútvonal földirati térképét. "
***
Az 1848-1849. évi szabadságharc összecsapásai közül az 1849. március 5-i szolnoki ütközet a szélesebb közvélemény számára az ismertebbek közé tartozik. A főhadszíntéren itt szenvedte el első, érezhető veszteségekkel járó vereségét a császári hadsereg. Ezt a győzelmet elsősorban a már a Délvidéken magának nevet szerző, de országos ismertségre csak ez által emelkedő Damjanich János tábornok vívta ki. Nem csoda, tehát, hogy az ütközethez kezdettől fogva számos „legendás történet” tapadt. Az esemény már a kortársak érdeklődését is kiváltotta. Erre az igényre elsőként Jókai Mór (1825-1904) reagált, aki hadijelentésekből, hírekből és szemtanúi beszámolókból megalkotta saját elképzelését a történtekről, amelyet „romantikus köntösbe bújtatva” már 1850-ben A két menyasszony című novellájában a nagyközönség elé tárt.
„Élt Szolnokon egy özvegyasszony két szép leányával; Rózsa volt az egyik, a másik Anikó"
A terjedelmes elbeszélés tárgya röviden a következő: Egy szolnoki özvegy két leánya közül az egyik, Rózsa a honvédsereg huszártisztjének, Gábornak menyasszonya, a másik, Anikó az osztrák vértesek századosának, Róbertnek az arája. Az 1849. március 5-i szolnoki csatában szembe kerül egymással a két fiatal, de kettejük tragikus összecsapása mindkettőjük szándéka szerint elmarad. Róbert egy másik huszár kardjától kap halálos sebet, s a győztes csata után a harcmezőt szemléző Gábor karjai között hal meg. De esztendő sem múlt még, és Rózsa is magára ölthette a gyászruhát.
Kimnach László rajza alapján készült fametszet a Csataképek című kötethez
Ezt a keretet töltötte meg az író derűs és zordon csataképekkel ad leírást a császáriak által bevehetetlennek tűnő védművekről, amelyeket azonban Damjanich serege önfeláldozó bátorsággal rohamozott meg és foglalt el.
A novella legmozgalmasabb részlete a Pestről Szolnokon át Debrecenbe menekülő forradalmi kormány szolnoki pályaudvarra való érkezésének, majd továbbindulásának leírása. Jókai a Szolnokra érkezés időpontját – élve az alkotói szabadság lehetőségével – 1848 utolsó napjára teszi, jóllehet ez a valóságban 1849 első napjaiban történt. Néhány, a novellából kiragadott mondat is érzékelteti, milyen mély benyomást keltett a menekülésben résztvevő íróban a szolnoki állomáson szerzett élmény. Az idézet nem csupán az író csodás megfigyelő- és leíró képességéről, romantikus látásmódjáról tanúskodik, hanem arról is, milyen fontos szerepet töltött be Szolnok, a szolnoki állomás a forradalom és szabadságharc nehéz napjaiban.
"Vége felé járt a zaklatott év. Csikorgó hideg volt. Esztendő utolsó napja. Az emberek ilyenkor otthon szoktak ülni, templomba járnak, megköszönik a napok urának az elvett évet s áldást kérnek az ismét jövőre. Estenden beülnek meleg szobáikba, mulatnak, beszélgetnek, kártyáznak, éjfélig eltelik bizalmas tréfa közt az idő s az első óraütést az új esztendőben üdvözlő pohárcsendülés köszönti fel . . .1848. év utolsó napja nem látta az ihlett örömöket Szolnokon, és túl és innen rajta fél Magyarországon. Nem a hálaadás, az ádáz rémület ünnepe volt az. Egész nap, egész éjjel szakadatlanul hallatszék a jövő és távozó gőzmozdonyok zúgása, fütyülése. A pályaudvarban rendetlen időközökben érkező vonatok álltak meg, tömve-tömve emberekkel, kik rémült, kétséges arczokkal szálltak ki a vaggonokból, összefagyva, elkényszeredve s nem tudva merre fordulni az ismeretlen, túltömött városban."
A számos toposzt tartalmazó írás lényegében mindmáig érezhető hatást gyakorolt a szélesebb közvélemény ütközetre vonatkozó elképzeléseire, és ezt csak tovább erősítették a népszerűsítő munkák, melyek elsősorban a résztvevők visszaemlékezésein alapultak. A katonai szakírók és történészek összefoglalói már a XIX. század végétől számos ellentmondásra rámutattak a népszerűsítő kiadványok leírásaiban, azok hatása azonban továbbra is erős maradt, és később a szakmunkákba is beszivárgott. - állapította meg Kemény Krisztián hadtörténész a források vizsgálatakor.
"Még nem voltam huszonnégy éves és már meg voltam semmisülve!"
Jókai, aki maga is a Pestről Debrecenbe menekülők között utazott a Magyar Nemzet tárcarovatában írta meg visszaemlékezéseit 1899-ben.
"Nemcsak mi futottunk Windischgrätz elől: az egész Nemzeti Színház szétrebbent [...] Magyarországnak egyetlen vasútja volt még akkor: a pest-szolnoki vonal. Az vett fel mindannyiunkat késő estre. Csak a személyeinket, a bőröndjeinket majd később fogja utánunk szállítani. A legkegyetlenebb hideg volt, amire életemben emlékszem. Gyakran meg kellett állni a vonatnak, mert szemközt jött egy másik, mely honvédeket szállított. Az aldunai táborból küldettek fel Görgei hadseregéhez. Egy vonat rendes katonákat szállított, veres hajtókások voltak . «Nem kell már félni! Itt vannak a Don Miguelek!» hangzott a biztató szó. A nagy hidegben is énekelték : «Ég a kunyhó, ropog a nád!» Egyszer aztán csakugyan ég és ropog valami s megállt a vonat a síkon. Kiszálltunk megnézni, mi történt ? Biz az is hallatlan az utazások történetében. A mozdony csöveiben jéggé fagyott a gőz! Hasáb fákból tüzet kellett rakni a gép alá, hogy a befagyott csöveket kiengeszteljék. Csak bevergődtünk Szolnokra valahogy. Ott azután a szállástalálás volt a nagy tudomány. Heten laktunk egy szobában, velünk együtt az őrült Éderné, ki a földön alvókat azzal fenyegette, hogy a fejükre ugrik. A város tele volt kormánybiztosokkal, hivatalnokokkal, kik mind Debreczen felé készültek. Hát miért nem mentek, ha úgy siettek ? Csak azért nem, a miért mi. Mert az úti málhájuk még nem jött utánuk."
***
1954. május 3-án Jókai Mór emlékünnepséget tartottak a Szigligeti Színházban A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete és a megyei tanács népművelési osztálya Jókai Mór halálának 50. évfordulója alkalmából.
Szurmay Ernő, a Társulat irodalmi szakosztályának elnöke nyitotta meg az ünnepélyt, majd Cziráky Júlia, a Szigligeti Színház művésze Petőfi Sándor „Jókai Mórhoz“ című költeményét szavalta sikerrel. Jókai Mórról Szalai Jánosné, a szolnoki leánygimnázium igazgatója, a Társulat tagja emlékezett meg. Ismertette a nagy író életét, méltatta munkásságát, regényeinek maradandó értékét. A megemlékezés után Szép Zoltán a Szigligeti Színház művésze a „Csataképek“-ből adott elő egy részletet, amelyben Jókai a dicsőséges szolnoki csatát írta le, majd a szolnoki Fűtőház tánckara huszárverbunkost mutatott be. Pápai Mihály Mezriczky Lajos zongoraművész kíséretével részleteket énekelt Jókai-Erkel „Dózsa“ című operájából, a Szigligeti Színház művészei pedig Jókai-Földes: „Kőszívű ember fiai“ című drámájából mutatták be a IV. felvonás első képét. Végül a szolnoki Járműjavító együttese Jókai—Strauss: „Cigánybáró“ című operettjéből adott elő részleteket. A nagysikerű emlékünnepély Szurmay Ernő zárószavaival ért véget.
***
A szolnoki városközpont egyik régi utcája, mely a Kossuth Lajos utcától az Ady Endre útig vezet - a korábban Csillag utca - 1894-től Jókai Mór nevét viseli.
***
1955 januárjában pedig a szolnoki teátrumban mutatták be „Az aranyember“ című regényéből készült színművet A darab ősbemutató is volt abban a vonatkozásban, hogy itt Szolnokon került először színre a regény legújabb átdolgozása, mely Kárpáti Gyula és Faragó György munkája. Fő jellegzetessége ennek a színpadi átdolgozásnak, hogy hívebben, színpadszerűbben adta vissza a mű mondanivalóját, mint az eddigi feldolgozások és ebben a változatban a regény epikai részei is sodró írásmű drámává sűrűsödnek.
Forrás:
Kemény Krisztián: A második szolnoki ütközet. In: Hadtörténelmi közlemények 2018
Szolnoki (Schwartz) Ernő (1918-1944) 1918-ban született Szolnokon. A holocaust áldozata lett. 1944-ben hunyt el. A helyi Felsőkereskedelmi Iskola növendékeként már Hieronymi önképzőköri szerepléseivel kitűnt iskolatársai közül. Sokoldalúan művelt tanára Vidor Győző (1905-1979) egyengette költői pályakezdését. A középiskola elvégzése után jelentkezett a Közgazdaságtudományí Egyetemre, majd könyvelőként helyezkedett el Szolnok legnagyobb könyvkereskedésében.
"Még kisdiák koromból emlékszem Szolnoki Ernő sovány termetére, sápadt arcára, szemüvege mögül kicsillanó szomorú szemére. Szolnok legnagyobb könyvkereskedésében könyvelősködött. Akkortájt kölcsönkönyvtár is működött ott, s gyakran volt látható, amint karján fekete könyökvédővel lapozgatott a könyvespolcok könyvei között." - emlékezett meg róla Szurmay Ernő irodalomtörténész.
1935-ben ösztöndíjasként Franciaországban járt a Maison du Livre Français könyvkereskedő cégnél.
A Zászlónk című ifjúsági folyóirat közölte első verses próbálkozásait. A végső ösztönzést a versírásra Rákosi Jenőtől kapta. A harmincas évek első felében pedig két verskötete is megjelent. Első szavak és Gyöngyházfény címmel.
„Mert féltem ezt a harmóniát zengő Szelíd, egyszerű, árva bánatot, Hogy úgy elszáll, mint tiszta, fényes felhő, S a bús elmúlás átka rám zokog.”
A Gyöngyházfény (hasonmás kiadása a Verseghy Könyvtárban is megtalálható), három ciklusba sorolt félszáz verset tartalmaz. Ezek túlnyomó része egy plátói szerelem halk és szomorkás megnyilvánulásai. Hol szonett formában, hogy keresztrímes versszakokban, hol meg bőven áradó egyenetlen, csak halvány asszonáncokkal összefogott sorokban sóhajtja, sírja el testetlen vágyódását a vélhetően rideg szívű kedves iránt. A kötet címét és gerincét adó ciklus mottójául Nietzsche: így szólott Zarathustra c. művének egyik mondatát választja, mely szerint „Szeretni és elmúlni örökkévalóságok óta e kettő cseng össze”. A majd háromtucatnyi, jobbára rövid, négy-nyolc soros versek epigrammaszerűen variálják az idézett nietzschei gondolatot. Bölcselkedése, gyakran az irracionálisba való menekülése a cselekvőképesség hiánya, az elmúlás elkerülhetetlenségének szinte állandó emlegetése a lelkét eltöltő szomorúság erőltetett dédelgetése egyhangúvá, olykor fárasztóvá teszi egyébként hangulatos, ritmikailag jobbára kifogástalan verseit. Szolnoki Ernő, ez a tipikusan alanyi költő „Herbárium” ciklusában megpróbál kilépni ebből a maga teremtette zárt körből, de kevés sikerrel. Bármilyen témához nyúl, Babits szavaival élve csak önmaga tud versének köze lenni. Két szépen megmunkált szonettje, az „Álomtalanéjjel”és a „Minden fényre árnyék” jópélda erre. Verseskönyvét két ajánlással ellátott vers zárja. A „Múló ifjúság” Sándor öccsének szól, míg a „Narkózist” az egykori tisztelt és szeretett tanárnak és verseinek is helyt adó folyóiratszerkesztőnek, Vidor Győzőnek ajánlja.
Köteten kívüli verseit ugyanis szívesen közlik a harmincas évek többnyire rövid életű időszaki lapjai, így a Vidor Győző szerkesztette Szolnoki Tükör is hozzá — többek között — az „Imádság” című fohászát. Ezeken a verseken már érződik, hogy ez a szépre szomjas, a realitások és az illúziók világa között hányódó költő higgadtabban igyekszik versbe szőni érzelmeit. Néhány versét az 1933-34-ben két évfolyamot megért - többek között Tamási Áron, Áprily Lajos írásait is közlő - Kikelet, valamint a Literatúra. Az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi Babits Mihályhoz írt levelét 1931-ből.
Utoljára a Szabó Barna szerkesztésében 1934—38 között a színi idények alatt hetenként, egyébként havonta megjelenő Színházi újságban találkozunk Szolnoki Ernő néhány versével és műfordításával. Az előbbiekből a tőle szokatlan páros című sorokban megírt „Betegen”című költeménye emelkedik ki. Műfordításaiban Alfréd de Musset, illetve Theodore Borés költeményeit ülteti át franciából magyarra. A folyóirat 1938 őszén való megszűnése után költőnk neve is eltűnik a még élő lapok hasábjairól is, nyilván nem véletlenül.
Köteten kívüli verseit ugyanis szívesen közlik az 1930-as évek többnyire rövid életű időszaki lapjai, így a Szolnoki Tükör is. Utoljára a Szabó Barna szerkesztésében 1934-38 között a színi idények alatt hetenként, egyébként havonta megjelenő Szolnoki Színházi Újságban találkozunk Szolnoki Ernő néhány versével, valamint műfordításával is. Alfred de Musset és Theodore Borel költeményeit ültette át franciából magyarra.
Szolnoki Ernő 1939-ben egy Bibliográfiai szótár tervével jelentkezett a Magyar Tudományos Akadémia előtt. Bár Szolnoki munkáját az Akadémia elutasította, 1943-ban megjelent Bibliográfiai lexikon címmel a Vörösváry Kiadó gondozásában Fitz József előszavával.
Címével ellentétben Szolnoki munkája tulajdonképpen szótár, csak néhány esetben értelmezi a fogalmakat, a legtöbbször csupán a kifejezések magyar jelentését adja meg.
"Története: megjelent nálam Szolnoki Ernő, akinek akkor már munkaszolgálatos behívója volt. Kért, hogy adjam ki több évtizedes munkájának gyümölcsét, mert úgy érzi, erről az útról sohasem fog visszatérni, de szeretné, ha legalább ez a szellemi gyermeke megmaradna utána. Honoráriumot sem kért, mondván, neki arra már úgy sincsen szüksége. Én a könyvet emlékezetem szerint A/6-os zsebalakban jelentettem meg, száz grammos ofszetpapíron 500 példányban és egyelőre 200-at bőrbe köttettem belőle. Eladásra ennek körülbelül a fele került, a többi a krúdában maradt háromszázzal együtt tudtommal megsemmisült. Szolnoki nem tért vissza. Nekem ebből a könyvből egyetlen példányom sem maradt." - emlékezett vissza Vörösváry László, a kiadó vezetője 1976-ban.
Corvina, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Országos Egyesületének Közlönye 1943
2010. szeptember 21-én avatott emléktáblát a Verseghy Kör a szolnoki mártírköltők tiszteletére a Zsidó Imaház falán. Szurmay Ernő irodalomtörténész, az egyesület örökös tiszteletbeli tagja a Szolnoki mártír költők verses hagyatéka című antológiájában gyűjtötte össze a zsidó származású tragikus sorsú művészek költeményeit.
Forrás:
Cséve Anna - Papp Mária szerk.: Babits Mihály kéziratai és levelezése (katalógus) IV. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 3. Budapest, 1993)
Fitz József és a Magyar Bibliophil Társaság. Magyar Könyvészet, 1988
1924. december 21-én szentelték fel a szolnoki Belvárosi Nagytemplom új harangjait.
A ferences templom 1754-re készült el, majd három évre rá a torony harangjait is elhelyezték az épületben. Az I. világháborúban a templomok harangjait a hadi célra rekvirálták. Az 1920-as években adományok révén sikerült új harangokat önteni.
Goszmann Ferenc (1870-1931) váci segédpüspök tartotta az ünnepi misét. Megjelent a megye és a város vezetősége, a különféle egyesületek zászlókkal.
Először a víz megáldása történt, mellyel a harangokat kívül-belül megmosták, aztán szentelt olajokkal megkenték, miközben nevet adtak nekik. Özvegy Lippich Gusztávné és Kiss Paula a Szentháromság nevű nagyharang, gyulai Gaál Imréné és Mihályi Ferencné az Assisi Szt. Ferenc Páduai Szt. Antal nevű 3. harang és Balázs Lászlóné a Nagyasszonyunk és Szt. László király nevű kisharang keresztanyái voltak.
A szertartás befejeztével dr. Horváth Elemér adott lelkes és értékes beszédet a harangokról. A zárda ebédlőjében tartott díszebéden Goszmann segédpüspök megköszönte a város közönségének áldozatkészségét, mely gyorsan megvalósította a harangok ügyét.
A harangok Szlezák László harangöntő, aranykoszorús mester műhelyében készültek, melyeket december 22-én emeltek fel a toronyba. Először a kisharangot tették csigára. Az elemisták, különösen a Bárány-lskola húzta fel nagy lelkesedéssel. A második harangot a leány és fiú kongreganisták, a nagy harangot pedig a legények és férfiak együtt húzták fel.
Henzsel Áron felvétele
Mindhárom harang kiemelt jármon függ és húzómágnes által szólalnak meg, lekötött nyelvvel.
Hasznos István 1924. december 8-án született Szolnokon. Édesapja mozdonyvezető volt, édesanyja Varga Jusztina háztartásbeli. A család a Markotányos utcában lakott a belvárosban.
A gyermek Hasznos István. Fotók: Hasznos család
Neki és Ferenc bátyjának a szülők váltottak bérletet a MÁV-fürdőbe.Két év után a két jól úszó fiút fel is vették 1934-ben a Szolnoki MÁV egyesületébe.
„A szép teljesítmény elsősorban a Hasznos fivérek érdeme, akik majdnem minden úszószámban indultak, két első és több jó helyezést értek el, ők a vízilabdacsapatban is remekül szerepeltek.” - Szolnok és Vidéke
„A legeredményesebb úszó tiszteletdíját Hasznos II. István kapta.” - Nemzeti Jövőnk 1941.
1943-ban érettségizett le. Ebben az évben már két bajnoki címet is szerzett 400 és 1500 méteren. A bátyjával együtt a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubhoz került, és válogatott kerettag lett. A II. világháború után egy ideig alkalmi munkákból élt. Aztán 1947-ben a Budapesti Előre egyesületébe került és játszott az OB I-ben. Amikor kiesett a csapat, 1948-ban visszajött a Szolnoki MTE-be, majd a Szolnoki Dózsa sportolója volt.
Forrás: Úszósport, 1965
Úszásban és vízilabdázásban egyaránt versenyzett, de nemzetközi szintű eredményeket vízilabdázásban ért el. 1952-ben két alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Az 1952. évi nyári olimpián tagja volt az olimpiai bajnoki címet nyert magyar csapatnak.
A Szolnoki Dózsa vízilabdacsapata 1950-ben hatodik, 1951-ben negyedik, egy év múlva szintén hatodik lett a bajnokságban.
Az 1948-as londoni olimpia után a magyar vízilabda válogatott szövetségi kapitánya új, fiatal játékosokból álló csapatot kívánt összeállítani. Vértesi József kapitánynál az 1950-es edzőtáborban minden vidéki csapatból volt egy-egy játékos. A csehszlovákiai túrán játszott budapesti egyesülete és a B-válogatottban is. A következő évben a berlini VIT-re már nem került ki. De Hasznos István a válogatottal az 1952-es olimpiára eljutott, ahol játszott Mexikó és az NSZK válogatottja ellen. A két mérkőzésen hét gólt lőtt.
A helsinki olimpiai vízilabda-bajnokságra benevezett csapatoknak először selejtezőt kellett játszaniuk. A meglehetősen szűkös edzési lehetőségekre célozva mondta Markovits: „Végre egyszer zavartalanul edzhetünk egy teljes mérkőzésnyi időn át.” A Mexikó elleni mérkőzésen a magyar csapat a ,,B” összetételben játszott Gyarmatival megerősítve, és pillanatok alatt 6:0-ra vezetett. Erre egy kicsit engedett a tempóból a csapat, menten kapott is két gólt. Félidő: 6:2. A második félidőben újra rákapcsoltak: 10:2, de azután megint alábbhagyott az igyekezet és 10:4 lett, aztán még három gólt dobott Hasznos és Lemhényi, így alakult ki a 13:4-es végeredmény. A csoportmérkőzések következtek. A magyar válogatott Egyiptommal, a németekkel és a Szovjetunióval került egy csoportba. Egyiptommal szemben 6:0-ás félidő után 9:0-lal vonulhatott nyugovóra.
A magyar vízilabda válogatott 1952-ben
Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt állása megszűnt a rendőrségnél. Szabó István, a Nemzeti Sport újságírója 2016-ban, az események 60. évfordulója alkalmából járt utána Hasznos István rendőrfőhadnagy 1956-ban Szolnokon betöltött szerepének. A fiatal rendőr - a megyei forradalmi munkástanács rendőrtiszt összekötőjének utasítása szerint - a Szolnokon őrizetbe vett ÁVH operatív tagok előállításában és őrzésében kapott feladatot.
Úszóként egy arany-, tíznél több ezüst- és ugyanannyi bronzérmet nyert. Három Balkán-bajnokságon diadalmaskodott. A 13 kilométeres Balaton-átúszó versenyen kétszer is elsőnek ért célba. A Tihansz és Balatonfüred között rendezett Wesselényi-emlékversenyen háromszor egyéni, tízszer pedig csapatbajnoki címet szerzett. Eredményei: 1946: OB 1. 100 m mell 1:14.4, 1954: CSB 1. Balaton-átúszás, 1957: OB 1. Balaton-átúszás, CSB 1. Balatonátúszás, 1958: folyambajnok, CSB 1. Balatonátúszás, 1959: OB 1. Balaton-átúszás, CSB 1. Balaton-átúszás, 1959: Wesselényi-emlékverseny 1., 1962: Wesselényi-emlékv. 1., 1964: Balatonátúszás 1., 1965: Balaton-átúszás 1.
Balaton-átúszás
Tiszavidék, 1957
Szolnok megyei Néplap, 1959
Vízilabdában 1950: OB 6., 1951: OB 4., MNK 3., 1952: XV. olimpia bajnoka, OB 6., 1953: OB 4., 1954: OB 1., MNK 2., 1955: OB 4., 1956: OB 5., 1957: OB 1., 1958: OB 1., 1959: OB 1., 1960: OB 3., 1961: OB 1., 1962: OB 3., 1963: OB 2.
Szolnok megyei Néplap 1956. augusztus
Tiszavidék 1957. június
Szolnoki Dózsa Grúzia elleni mérkőzés 1960-ban
Május 1-jei felvonulás a Kossuth téren
A Szolnoki Dózsa, majd a Vízügyi SE vízilabdásai 1954 és 1964 között hat alkalommal nyertek országos bajnokságot. Hasznos István összesen 212 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 339 gólt dobott Szolnokon. Utolsó OB I-es meccsét 1963-ban játszotta. Az aktív sportolástól 1964-ben vonult vissza.
Szolnoki Dózsa 1964. Aprónyomtatvány
1956-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) úszó és vízilabda-szakedzői oklevelet szerzett. 1962-től a Szolnoki Dózsa edzője lett. Az 1983-ban megalakuló női csapattrénereként is dolgozott, ő ült a kispadon az első hazai női pólóbajnokin, a Szolnok-Eger meccsen 1984-ben.
"Tartsanak bolondnak, de mostantól kezdve akármit kérdeznek tőlem, mindenre azt válaszolom, hogy legyen sátortető az ötvenméteres medence fölött!"- Népsport 1976
1968-tól haláláig a szolnoki Damjanich Uszoda igazgatója is volt. Nagy szerepe volt a gyermekek úszásoktatásában is. 1963-tól 1968-ig főfoglalkozású úszóedző volt az egyesületnél. Az egyik legjobb vidéki utánpótlás nevelőként tarották számon a szolnoki szakosztályt.
Vízügyi SE híradója 1984
"...gyermekek úszásoktatásával foglalkozni szép és hálás feladat; igaz, hogy nagy türelmet és energiát kíván, de az eredmény megéri. Maga a sok mosolygó arc, lelkes szem, szemünk láttára fejlődő mozgáskészség, az ifjúság aranyos kedélye viszonozza a fáradtságot. Hátha még mindez a lehetőségek javultával még sportbeli sikerek sorozatát is megteremthetné."
Az 1949-ben átadott Damjanich Uszoda. Képeslap
Számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el sportolói és edzői teljesítményét: Érdemes vízilabdázó minősítés (1954), a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1955); „Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója” kitüntető jelvényt (1959); Szolnok díszpolgára; Ezüst Pelikán Díj (1991); Kemény Ferenc-díj (1994)
Fotók: Hasznos család
Hasznos István meccset vezet
Senior úszóverseny
Hasznos István 1998. május 7-én hunyt el 74 éves korában. A szolnoki önkormányzat saját halottjának tekintette.
Síremléke a szolnoki temetőben. Fotó: Kósa Károly
Búcsúztatása 1998. május 14-én. Fotó: Tarpai Zoltán - Jászkun Krónika
Szolnoki emlékjelek
Fotó: Károly Nóra
Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata 1992 júliusában, a barceloniai olimpia nyitónapján állított emléktáblát a Városháza aulájában. Az avató ünnepségen részt vett Hasznos István is.
Fotó: Major Balázs
1997 májusában avattak a Damjanich-uszoda fedett medencéje mellett a szolnoki víziladba sport bajnokainak emléktáblát a VI. Kanizsa Tivadar vízilabdatorna keretén belül. Az uszoda elbontása után a Tiszaligetbe kerültek át az emléktáblák és a Vízilabda Arénában talált méltó elhelyezésre újra.
Fotó: ifj. Hasznos István
Fotó: Károly Nóra
Hasznos István mellszobrát az egykori Damjanich Uszoda területén állították fel a Víz- és Csatornaművek költségén. A sportlétesítmény bezárása után a szobor az alkotó, Pogány Gábor Benő udvarán helyezték el. A Tiszaligetben felépült új Vízilabda Aréna bejáratánál 2013 őszén újraavatták Hasznos István szobrát, a másik két olimpikon mellszobrával együtt.
Fotó: Károly Nóra
2008-ban a Damjanich Múzeumban kialakított Szolnoki Panteonban kapott közös emléktáblát a három legendás pólós. A dombormű Szabó Imrefia Béla alkotása.
2013 óta pedig utca viseli a nevét Szandaszőlősön.
Köszönjük az archív fényképeket a Hasznos családnak!
Források:
Az 1954. évben érdemes és elsőosztályúminősítést szerzett sportolóink Úszóspőort 1955. 4. sz.
Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságíók, sportorvosok, sportszakemberek. I. kötet A-H. Szekszárd, 1994
Rajki Béla vízilabda aranycsapata. In: Lukács László - Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története 1896-1980 . Budapest, 1980
Szabó Gábor: Hasznos István. Nemzeti Sport 2016.11.05.