1903. március 7-én született Szabó Sándor a Szolnok melletti Szandán, a szandai szőlőben, nagyszülei négyszobás, tornácos, padlós házában.
Szandai Szabó Sándor szülei - Új Írás 1977
Édesapja építkezéseken dolgozott Szolnokon. Egy alkalommal rozsdás szögbe lépett, tetanusz mérgezést kapott, amely végzetesnek bizonyult. A kis Sándor még első elemibe járt, amikor elvesztette apját.
„Délben már hazajött. Alig tudott jönni. Vánszorgott. Izmai megmerevedtek. Leült az asztal mellé, nem tudott enni. - Feküdj le János! - könyörgött anyám. Apám a karjára ejtette fejét és a foga közül rikácsolta: - Éhes vagyok! Az istenit! Enni akarok! - belevágta a kezébe fogott kést az asztal lapjába. Lefeküdt. Másnap szekéren vittük be a kórházba. Nem is jött haza többet. A kórházban halt meg. Hagyott maga után két hold földet. Pedig az én apám nem is tudott írni.” - emlékezett meg róla egy novellájában később.
Anya nagyszülőkkel, édesanyjával és hugával, Marikával - Új Írás 1977
Budapesten kezdte pályafutását újságíróként. A Mindnyájuk lapja, a Magyar Úri Asszonyok lapja, a Háztartás hasábjaink jelentek meg írásai.
A fiatal Szabó Sándor 1919-ben - Új Írás 1977
1927 és 1932 között Szolnokon tevékenykedett. Fáklya, majd a Szolnok Vármegyei Élet című lap indításával próbálkozott.
1921 körül - Új Írás 1977
"...én csak tevékenységre vágytam, jó irodalmat, művészetet, emberséget, igazságot adó lapra, amely a vidéki álmos magányt is föl tudja riasztani." - írta visszaemlékezésében.
Majd Móricz Zsigmond tanácsára 1931. júniusában útjára indította röpiratként a Reklám (Irodalmi) Kurírt.
„Kedves Uram, egy novellát - a Nyugatból - szívesen átengedek önnek. Én magam se vagyok öreg vagy gazdag író. Ha egész éven át írok, kétszáz pengőt keresek ezzel. Ugye nem sok? Hogy megéljek - egy festődében dolgozom mint kelmefestő segéd, heti 18 pengőért. Elég sokat, napi 10 órát. Mindezt azért írom meg, hogy kellő megvilágításba helyezzem az olyan sorokat, mint „hatalmas nekilendülését az írói karrier felé!” De mivel szegény ember - szívesen segítek Magán. Máskülönben elvem - a kéziratot éppúgy meg kell fizetni, mint akármi mást. Szíves üdvözlettel tiszteli: Gelléri Andor Endre. Óbuda, III. Tímár ucca 24.” - így szólt Gelléri levele 1931 végén a fiatal laptulajdonoshoz, akinek Rablás című novelláját bocsátotta közlésre az induló szolnoki folyóirat számára.
Azonban Kassákkal és Lengyel Lajossal való kapcsolata miatt állandó rendőri zaklatásoknak volt kitéve. Maga Vámbéry Rusztem külön is figyelmeztette, hogy a hatóságok, ha akarják, mindenbe beleköthetnek, indítványozhatják a vizsgálóbírónál egyes számok, röpiratok lefoglalását, esetleg a lap „nemzetellenes” vagy „közrendet veszélyeztető” iránya miatt a lap betiltását.
Hiába volt Gelléri, Kassák, Radnóti Miklós, Nagy Lajos, Bányai Kornél erkölcsi és kéziratos támogatása, Németh László elismerő levele; Móricz Zsigmond protektor utáni járása, a lap és szerkesztője nem bírt harcolni az akadályokkal. Így a folyóirat 1932 decemberében megszűnt.
Családi kép. Ülős orban jobbról édesanyja, Szabó Sándor és felesége
A magánéletében is fordulat állt be. Elvált fiatal feleségétől és a fővárosba költözött a hugához.
Budapesten műteremlakást bérelt és szobrászkodott. Már az 1920-as évek közepén is kísérletezett a szobrászattal. Ő készítette el fehér márvány zúzalékból a szolnoki evangélikus templom 15 mázsás szószékét és hatméteres oltárt, valamint kívülre, 14 méter magasságban, két méter átmérőjű Luther-rózsát.
A szolnoki evangélikus templom - Verseghy Könyvtár Képeslaptára
Barátság fűzte a Szolnoki Művésztelep fiatal művészéhez, Borbereki Kovács Zoltánhoz. Sok időt töltött a műtermében is. Talán édesapja fafaragásának emlékei vagy a baráttól ellesett fogások terelték a szobrászat felé.
Borbereki Kovács Zoltán esküvője a Művésztelepen. A vendégek között Szabó Sándor - Színházi Élet, 1933
Bár nagy örömére szolgált, hogy 1934-ben a Nyugat leközölte Otthagytam a falut című novelláját, érdeklődése szinte kizárólag a képzőművészet irányába fordult át.
Kassák portré 1944
Művészbarátait szeretette maga mellé gyűjteni. Nem csak műtermében tartottak népes összejöveteleket, hanem a természetbe is együtt jártak kikapcsolódni. Nagy Lajos, Aba Novák Vilmos, Szőnyi István, Iványi Grünwald Béla, Domanovszky Endre, Kerényi Jenő mellett Tersánszky Józsi Jenő barátsága volt ez egyik legfontosabb számára.
Barátságos birkózó mérkőzés Tersánszky Józsi Jenővel - Új Írás 1977
1935-től 1943-ig tagja a Képzőművészek Új Társaságának, s rendszeresen részt vesz kiállításaikon. Első önálló kiállítását 1937-ben rendezi meg a Tamás Galéria. A következő esztendőkben egyre több egyéni tárlatot rendez, anyaga szerepel a stockholmi Állami Kiállításon is.
„... 1958 óta főképp az op-art szellemében fogalmazom meg munkásságomat. Egyéni hangon. Műfajilag is új megjelenésűek, mert nem tudom sem szobrászatnak, sem festészetnek egyértelműen megjelölni. Hiszem, hogy vizuálisan örömet okozó szellemi kisugárzások.”
Barátai uszolására Párizsban is kiállította munkáit. 1958 nyarán a Musée Municipal d’Art Moderne mutatta be tizenhét bronzplasztikáját, majd Bernheim-Jeune- Dauberville rendezte 83. Faubourg St. Honorén állított ki. Utóbb e galéria le is szerződtette. Victor Vasarely önzetlen támogatásának köszönhetően egy csoportos kiállításon is szerepeltek alkotásai a Denis René Galériában. Az 1959-es első párizsi önálló kiállításán pedig harmincnégy fa- márvány- és bronzszobor szerepelt.
Szabó Sándor 1946-ban - Új Írás 1977
Fém és márvány kisplasztikái száma meghaladja a százat. Harminc szobra és kútfigurája áll parkokban és köztereken. Már az 1950-es évektől egyre sűrűsödő állami megbízatások egtöbbje figurális megoldású volt. Aktfigurái mellett örömmel készítette az írók, költők szobrait is.
1948 Petőfi Sándor bronzszobra (Dunavecse, Főtér)
1952 Földalatti ind. állomása, (Budapest)
1952 28 figurás fríz (Budapest, Körcsarnok)
1953 Jókai Mór fehérharaszti mészkőszobra (Komárom, Főtér)
1954 Női akt gyermekkel, díszkúttal (Budapest, Nagy Lajos lakótelep)
1955 Női akt tállal (Budapest, Kábel- és Műanyaggyár)
1955 Mikszáth Kálmán mellszobra (2 db, ismeretlen helyen)
1935 Pollack Mihály mellszobra (Budapest)
1956 Három dombormű (Buadpest, Kerepesi úti lakótelep)
1957 3 db dombormű (samott) (Pécs, Bányászlakótelep)
1957 Női akt vízöntő tállal (Budapest, Királyfürdő, Díszkút)
1959 Vörösréz kompozíció (Szeged, Móra Ferenc városrész, Iskola falára)
1960 Nő galambbal, Fém ezüsttel lemezelve (Győr, Győr-sziget)
1961 Női akt díszmedencével (Budapest, Sportkórház)
1962 Táncoló fiatalok (Balatonfüred)
1963 Szalvai Mihály mellszobra (Kecskeméti, sétány)
1967 Diákok (Miskolc, iskola elé)
Az 1960-as években Angyalföldön képzőművészeti kört vezetett, ahol szobrászatot tanított.
"Autodidakta vagyok, sehol sem tanultam. Rajzolni is csak annyit, mint bárki más a középiskolában. Az a véleményem, hogy a művészetet nem lehet megtanulni. Költőiskola sincs. Ezt mondom a tanítványaimnak, már húsz éve. [...] Arra megtaníthatom őket, hogyan rakják föl az agyagot, mik az arányok. De az a fontos, hogy valaki a körülötte levő életet, a társadalom igényeit tudja látni, és — ha művész — meg tudja fogalmazni kora művészetét. Nem tagadom én az akadémiai képzés szükségét sem, hiszen ez a tagadás is dogmatizmus volna." - vallott egy 1966-ban vele készült interjúban.
A műteremben - Új Írás 1977
Kisplasztikáinak vaskos paraszti bája, karakteres portréi kiállításain őszinte sikert arattak.
Kiállításvezető - Szolnok, 1968
1973-ban megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1974-ben pedig Munkácsy-díjban részesült.
1978. október 1-jén hunyt el Budapesten.
Forrás:
Frank János: Szandai Sándornál. Élet és Irodalom, 1966.05.14.
Szandai Sándor: Röpdöső fenyőfaforgács. Új Írás, 1977
Szandai Sándor kiállítása. Szolnok : Damjanich Múzeum, Szolnok, 1968