1924. december 21-én szentelték fel a szolnoki Belvárosi Nagytemplom új harangjait.
A ferences templom 1754-re készült el, majd három évre rá a torony harangjait is elhelyezték az épületben. Az I. világháborúban a templomok harangjait a hadi célra rekvirálták. Az 1920-as években adományok révén sikerült új harangokat önteni.
Goszmann Ferenc (1870-1931) váci segédpüspök tartotta az ünnepi misét. Megjelent a megye és a város vezetősége, a különféle egyesületek zászlókkal.
Először a víz megáldása történt, mellyel a harangokat kívül-belül megmosták, aztán szentelt olajokkal megkenték, miközben nevet adtak nekik. Özvegy Lippich Gusztávné és Kiss Paula a Szentháromság nevű nagyharang, gyulai Gaál Imréné és Mihályi Ferencné az Assisi Szt. Ferenc Páduai Szt. Antal nevű 3. harang és Balázs Lászlóné a Nagyasszonyunk és Szt. László király nevű kisharang keresztanyái voltak.
A szertartás befejeztével dr. Horváth Elemér adott lelkes és értékes beszédet a harangokról. A zárda ebédlőjében tartott díszebéden Goszmann segédpüspök megköszönte a város közönségének áldozatkészségét, mely gyorsan megvalósította a harangok ügyét.
A harangok Szlezák László harangöntő, aranykoszorús mester műhelyében készültek, melyeket december 22-én emeltek fel a toronyba. Először a kisharangot tették csigára. Az elemisták, különösen a Bárány-lskola húzta fel nagy lelkesedéssel. A második harangot a leány és fiú kongreganisták, a nagy harangot pedig a legények és férfiak együtt húzták fel.
Henzsel Áron felvétele
Mindhárom harang kiemelt jármon függ és húzómágnes által szólalnak meg, lekötött nyelvvel.
Forrás: