A tegnap minősége. Sziráki András szociografikus önéletrajza. Osiris, 2019
Az ismertetőt készítette Liska Enikő könyvtáros, Verseghy Ferenc Könyvtár
Egy tevékeny és sikeres életút, hiteles és személyes korrajz a 20. század második feléről. Dr. Sziráki András gépészmérnök, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Szolnoki Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Kft. elnöke, majd későbbi vezérigazgatója őszintén, korabeli újságcikkek és egyéb dokumentumok felhasználásával mutatja be életének fontosabb szakaszait.
Az 1932-ben Jászladányon született mérnök gyermekfejjel élte át a második világháborút. Legkisebb testvére 1944. december 24-én született, miközben a szovjet parancsnokság „a megújult harci cselekmények kockázata miatt” kilakoltatta a település polgári lakosságát.
Sziráki András az elemi iskola elvégzése után saját keresetéből fizette a polgári iskolát, majd 1949-ben, tizenhét évesen egy barátjával felutaztak Budapestre „szerencsét próbálni”. A fiatalember először Jandracsics János pesterzsébeti vas-és fémöntödéjében dolgozott, majd miután 1950-ben államosították az üzemet, a Motoröntvénygyárban folytatta a munkát. Két évvel később közölték vele, hogy „önként jelentkezik” katonának, ahol a Tiszti Iskolában műszaki technikusi képzést kapott, és lehetősége nyílt a gépészmérnöki tudomány alapjainak elsajátítására. Az iskolában kimagasló eredményeket ért el, 1955-ben kitüntetéssel diplomázott. 1956 elején Szolnokra helyezték tanítani. 1956. november 3-án az oroszok, miután elfoglalták a laktanyát, néhány napos fogvatartás után hazaküldték az ott állomásozó katonákat, köztük Szilágyi Andrást is, aki ezután a polgári életben folytatta pályafutását.
Kezdetben Jászkiséren volt műhelymunkás, majd 1963-ban, mindössze harmincegy évesen kinevezték a Tószegi Gépállomás igazgatójának, ahol az árvíz és egyéb hátráltató tényezők ellenére már az első évben sikerült túlteljesíteni a tervet, és prémiumot is tudott osztani a munkásoknak.
A 169. oldalról a minősítéséről szóló képet ide jó lenne bemásolni.
Sziráki András következő harminc éve a megyei mezőgép-gyártás felvirágoztatásával telt. 1970-ben a Szolnoki Mezőgép főmérnökévé, 1975-ben pedig a gyár igazgatójává nevezték ki. Új piacokat építettek, ha lehetőség volt rá, külföldi tanulmányutakon vettek részt. Kialakult a partnerkapcsolatot a nyugatnémet Claas-szal, amelynek magyarországi központja ma is Törökszentmiklóson van. 1985 és 1990 között az Országgyűlésen képviselte a megye és a mezőgépgyártó ágazat érdekeit.
Az 1990-es évek privatizációs törekvései során felajánlották neki a Mezőgépet, de ő nem élt a lehetőséggel.
„Lehettem volna gyártulajdonos. Ennek kapcsán azzal az erkölcsi dilemmával szembesültem, hogy szabad-e a felkínált feltételek között megszerezni a céget. Mivel ezt a lehetőséget elutasítottam, néhány évvel később gyakran nehezteltem magamra azért, mert azok, akiknek a kezébe került, rövid időn belül tönkretették a Mezőgépet.” – írja Sziráki András a könyv előszavában.
A Mezőgéptől való távozása után a frissen megalakult Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kereskedelmi és Iparkamara általános alelnökeként, majd elnökeként folytatta, folytatja ma is a munkát.
Jelen könyve nem csupán egy önéletrajz, hanem társadalomtörténetileg is jelentős forrás. Ez az őszinte, tényszerű beszámoló a 20. század második feléről kézzel foghatóvá teszi az életet a szocialista rendszerben, számos kérdésre, élethelyzetre rávilágít, amiről – ha élnek is a nagyszülők – nem szokás beszélni, nem illik rákérdezni.
A Szoljon.hu beszámolója szerint a Tegnap minősége című kötet bemutatóját hatalmas érdeklődés övezte, a szolnoki Agóra színházterme zsúfolásig megtelt régi barátokkal, kollégákkal, érdeklődőkkel.