Benedek Szabolcs: A nagy degeneráció
Seneca, Budapest, 1997
242 oldal · ISBN: 9638038543
Írta: Szekrényes Miklós könyvtáros - Verseghy Ferenc Könyvtár
Érdekes játékra invitál minket Benedek Szabolcs első nyomtatásban is megjelent regényével. Ugyanis úgy kell tennünk, mintha elhinnénk, hogy ezt a regényt két ember írta (holott nem is, hanem egy harmadik, egyedül). Az egyikük Szegény Bence (alig beszélő név 
), aki xxxxxxi (szolnoki) középiskolás évei után Budapesten tanul tovább, és megkeresi addig sosem látott apját, Bodrogi Szilárdot, az ismert írót, hogy segítsen neki megírni első regényét. És ő segít, de nemcsak segít, hanem kommentárokat is fűz Szegény Bence történeteihez, néhol bele is ír a szövegbe.
Az egyik rétege a regénynek ez az apa-fiú viszony. Az apa az úgynevezett Nagy Generációhoz tartozik, viszonylag fiatalon sikeres íróvá vált, falta a nőket, élvezte irodalmi sikereit, ám azt érzi, a rendszerváltást megelőző években felbukkanó prózaírók valami frissebbet, újabbat képviselnek, mint ő, aki a „tűréshatáron” lavírozott állandóan. Alkotóereje hanyatlani kezd, nem ír már regényt, csak néha egy-egy recenziót. A nőkhöz való viszonya is megváltozik. Ő, aki Bence édesanyját simán elhagyta, mikor kiderült, hogy az nem akarja elvetetni közös gyermeküket, megállapodik egy egyetemista lány mellett, míg végül az hagyja el őt. Bence éppen fordított utat jár be. Felnőtté válik, íróként is kezd beérni, s az első szerelmen is túlvan. Talán nem véletlen, hogy Benedek Szabolcs a két elbeszélőt egymás inverzeként mutatja, s ennek része az is, hogy kettejük monogramja is éppen a fordítottja a másikénak (Sz.B. – B.Sz.), az viszont talán kicsit meglepő, hogy az igazi szerzőé az apáéval egyezik meg.
Benedek Szabolcs 2005-ben egy szolnoki könyvbemutatón
A nagy degeneráció a rendszerváltás regénye is. Egy generáció felnőtté válása és a politikai rendszer változása montírozódik össze a regényben. Benedek Szabolcs későbbi szövegeiben is szívesen él ezzel az eszközzel. Az egyén vagy egy kisebb közösség saját története mögött ott a történelem mint kulissza. Mondhatni, mesterévé vált ennek a módszernek, amelynek a lényege, hogy mikrotörténetek által ábrázol történelmi folyamatokat (is). Megtörténik a rendszerváltás, a romániai forradalom. Közben egy xxxxxxi (szolnoki) gimnáziumi osztály eljut az érettségiig, majd már egy új rendszerben kezdi keresni a helyét.
Bár valamiért Szolnok nevét a szerző nem írja le a könyvben (ha szóba kerül, XXXXXX-ként nevezi meg), tudjuk, hogy a cselekmény nagy része Szolnokon játszódik. Elsősorban a Varga Katalin Gimnáziumban, de szó esik a dohánygyárról, a kórházról, a pályaudvarról és környékéről, a Kertvárosról, néhány szórakozóhelyről, amelyek közül szinte már egy sincs meg, és még sorolhatnám. A regény bőséges adatot szolgáltat a ’80-as évek végi, ’90-es évek eleji Szolnok képének árnyalásához.
Mindent egybevetve egy igazi első regénnyel van dolgunk. Kicsit kócos, kicsit fésületlen a későbbi Benedek regényekhez képest, cserébe viszont ambíciózus, olvasmányos és nagyon szerethető könyv A nagy degeneráció, aminek elsőre kimódoltnak tűnő posztmodern játékai is ülnek, betöltik azt a szerepet, amit a szerző szánt nekik, összetartják az egyébként laza szerkezetű regényt, és a végén még a nem túl szerencsés címválasztást is megbocsájtjuk neki. Kedves szolnokiak és nem szolnokiak, ne feledjük ezt a regényt, olvassuk, olvassuk újra, merüljünk bele közelmúltunk szubjektív krónikájába, aztán gondoljuk át, mi történt azóta velünk.
Benedek Szabolcs 2005-ben a Verseghy Könyvtár vendége volt