A karácsonyi ünnepkör adventtel kezdődik és vízkeresztig, január 6-ig tart.
Adventus Domini
Az Úr eljövetelét váró előkészületi idő, az örvendező várakozás Rómában az első századokban négy hétig tartott. A négyes szám az Ószövetség négy ezer évére is utalhat. Az egész világon elterjedt szokások: az adventi koszorú készítése, valamint rajta a négy gyertya meggyújtása a templomokban és az otthonokban megyénk településein is meghonosodtak a 19. századtól.
A karácsony előtti négy hetes időszakot nevezi az egyház adventnek, a Jézus eljövetelére, születésére való várakozás idejének. Advent első vasárnapja az András napjához, november 30-hoz legközelebb eső vasárnap, ez az adventi időszak kezdete, mely eltart december 24-ig, karácsonyig. A téli ünnepkör gazdagon bővelkedik vallásos és népi hagyományokban egyaránt.
A Jászság katolikus népe mindenkor átérezte és betartotta az adventi napok vallásosságát, vallási szokásait, a csendes várakozást a nagy ünnepre, melyet testben-lélekben megtisztulva igyekeztek megérni. Az adventi szokások ennek elérését szolgálták, valamint a következő évi bőség, egészség, szerencse előidézésére irányultak. Kiemelkedő egyházi, templomi alkalmai a hajnali misék, a roráték, melynek meghitt, ünnepélyes hangulata sok hívőt már a kora reggeli órákban a templomba vonzott. Örültek a gyerekek, ha a hajnali misén ministrálhattak.
Pintér Irén hagyatéka - Verseghy Könyvtár hagyatéka
A karácsonyi költészetnek egyik fontos eleme a kántálás, az énekes-verses köszöntés. A rokonokat, ismerősöket felkereső kántálók célja a karácsonyi hangulatkeltés és adománygyűjtés volt. Katolikus, református és görög katolikus kántáló szövegek is maradtak fenn megyénk területéről. A református Öcsödön nem mondtak külön kántálót, hanem az egyházi énekeskönyvből ismert karácsonyi énekeket énekelték.
Az adventi hetek jeles alkalmaiként tartjuk számon András (november 30.), Miklós (december 6) és Luca (december 13) napját.
„András bezárta a muzsikát, a kisfarsangot”
Mint minden nagyobb böjti időszaknak, adventnek is voltak szigorú szabályai: „András bezárta a muzsikát, a kisfarsangot,” véget értek a zajos mulatságok, „tilos
volt a lagzik tartása, a citerára való járás, s minden más vigadalom.” Többet imádkoztak, sűrűbben jártak templomba, a vallásosabb idős asszonyok a családjukat, a fiatalokat is erre nevelték. Böjtöltek, zsír és hús nélküli, olajjal, tejjel készített ételeket fogyasztottak.
András napján böjtöltek a lányok, hogy megálmodják ki lesz a párjuk. Jászság szerte ismerték azt a férjjósló hiedelmet, hogy András napján este lefekvéskor a lányok férfinadrágot tettek a párnájuk alá, vagy a kispárnát háromszor megforgatták a fejük fölött elalvás előtt, hogy megálmodják a jövendőbelijüket. A néphagyományban disznóölő Andrásnak is hívták, mert a téli disznóvágások ezután kezdődtek.
Metszet (Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, Budapest, 1887–1901) – Digitális Képkönyvtár
A karácsonyi ünnepkörben adventben Mikulás a gyermekek megajándékozásának és fegyelmezésének időpontja.
Szent Miklós püspök, közismert nevén Mikulás napja a gyermekek számára várva várt ünnep, főleg az utóbbi 50-60 évben vált népszerűvé. 1945 előtt nem minden társadalmi rétegnek volt elérhető. A jelenleg jól ismert szokás nem régi, a városi polgárságtól a falusi értelmiségen át jutott el a parasztsághoz. Népszerűsítésében az óvodák és iskolák játszottak nagy szerepet, valamint az édesipar és kereskedelem.
Édességcímke - Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Ez a jóságos piros ruhás Mikulás esetleg az őt kísérő krampusszal együtt megszemélyesítve vagy titokban érkezhet. Fontos feladata a fegyelmezés. A virgácsot egész esztendőben őrizték, sőt igénybe is vették. A Mikulás elődje a Dunántúlon a "láncos Miklós" szokásának régiségét igazolja a sokat idézett Csepregből származó 1785-ös tiltás is. A szokás a tiltások ellenére szinte napjainkig él. Nős férfiak, legények, de fiúgyerekek is bekormozott arccal kifordított bundában a derekukon láncot csörgetve ijesztgették, s gyakran megimádkoztatták a gyerekeket.
A Mikulás napi ajándékozásnak későn alakultak ki a népi hagyományai, tekintve, hogy városi, polgári eredetű szokás, ami idővel, főleg az iskolák közvetítésével elterjedt. A kitisztított cipőket, csizmákat kitették az ablakba, és izgatottan várták, hogy reggel milyen ajándékot találnak benne. Úgy hitték, hogy a Mikulás éjszaka jár, és nagy puttonyából osztogatja az ajándékokat. Jó gyereknek csokoládét, cukrot, almát, diót, mogyorót, a rossznak virgácsot is. A fiatalabb szülök megszervezték, hogy a Mikulás felkeresse gyerekeiket, általában rokont vagy ismerőst kértek fel erre.
Bagyinszky László felvétele - Damjanich János Múzeum
Öltözetük kifordított suba, fejükön kucsma, kenderszakállat ragasztottak és kampós botot vittek a kezükben. Kísérőjük rendszerint a krampusz volt, aki feketébe öltözve, piros nyelvvel, hosszú farokkal az ördögöt személyesítette meg, és a gyerekeket ijesztgette. Jászapátin két krampusz is tartozhatott a Mikulás kíséretéhez, az iskolai ünnepségeken ők vitték a csomagját, és virgáccsal megfenyítették a rosszul tanuló és viselkedő gyerekeket.
A Mikulás ajándékok fajtájában nagy változások mentek végbe az elmúlt 50-60 évben. Régebben kevesebb édesség volt a falusi üzletekben. Kedvelt cukorkafélék voltak a szíjcukor, krumplicukor, medvecukor, amiből vízzel habot készítettek a gyerekek, felrázva fogyasztották, és még az iskolába is elvitték (Jászalsószentgyörgy).
Reklám 1959-ből - Verseghy Könyvtár Kisnyomtatvány-tára
A jobb módúaknál szaloncukor, szentjánoskenyér is került a kis cipőkbe. Előfordult, hogy tréfából vöröshagymát is tettek a cukorkák közé, leginkább a felnőttek egymásnak, ha ők is játszottak, de a gyerekek is, ha az iskolában egymásnak készítettek Mikulás-csomagot.
Mikulás az üzemi óvodában Szolnokon az 1970-es években - Verseghy Könyvtár Fotótára
A szolnoki görög katolikus templom kertjében 2006-ban állították fel Szent Miklós-szobrát, amely Pándi istván fafaragó munkája.
Forrás:
Gulyás Éva: Adventi és karácsonyi népszokások a Jászságban. Jászsági Évkönyv. Jászberény, 2013.