Karácsony böjtje (december 24.)
Ádám és Éva napján a katolikus lakosság körében böjtött tartottak, mellyel a karácsonyi áldást kívánták kiérdemelni. Nem ehettek húsosat, zsírosat. Tiszasason és Csépán csak főtt tojást és pattogatott kukoricát ettek. Jászdózsán a böjti ebéd hétféle fogásból állt: pálinkaivás, fokhagymanyelés, habart bableves, mézes-mákos csík, aszalt szilva, aszalt alma, dió és sült tök. Jászladányban "négyszer egy kanállal ehettek" karácsony böjtjén.
A böjttel egész napos munkatilalom járt együtt. Máshol "karácsony szombatja" még munkanap. Ekkor főznek meg másnapra, intéznek el minden dolgot, hogy karácsony első és második napján mentesüljenek a munkák alól.
A naphoz Jászjákóhalmán termékenységjósló hiedelem is kapcsolódott. Ha férfi vendég jött ilyenkor, hímivarú, ha nő, nőivarú szaporulatra számítottak a következő esztendőben. Jászdózsán a karácsony éjjeli időjárásból a következő évi termésre jósoltak. Úgy vélték, ha csillagos az ég, akkor sok kukorica lesz.
A karácsonyfa állítás szokása a 17. század elején német földről indult el. Hazánkban az 1820-as években honosodott meg először a városokban, majd később a legkisebb településekre is eljutott. Ez kezdetben még boróka vagy egyéb örökzöld ág volt, amit almával, aprósüteményekkel, aranydióval díszítettek. A 20. században már lucfenyőt állítottak és házi készítésű szaloncukorral díszítették. A díszítésre az esti órákban került sor, amikor a gyerkeket az éjféli mise előtt pihenni küldték.
Berta Ferenc felvétele - Verseghy Könyvtár Fotótára
Jászdózsán ehhez naphoz a fiatal házasok kikolompolása is szokás volt. Azokat a férfiakat, akik azon az ősszön házasodtak, a cimborák az éjféli miséről jövet csengőkkel, kolompokkal felkeresték. Őket pedig a háziaknak illett megvendégelni.
Jászsalsószentgyörgyön ostyahordó gyerekek jártak karácsony böjtjén. A harangozó által sütött ostyát vitték és számára gyűjtöttek ajándékot a házaknál. A karácsonyi kántálások befejezése az éjféli misén való megjelenés volt. Ünneplőt öltöttek az emberek. A legények a barátaikkal, az öregek, szülők és a kisgyermekek családostól mentek a templomba.
Falun a szegény emberek a hétköznapi étkezések alkalmával nem terítették le az asztalt. Karácsonykor azonban előkerült a fehér háziszőttes. A szépen megterített karácsonyi asztalhoz termékenységi varázslások kapcsolódtak. Az asztal alá terített szalmával etették meg később az állatokat, hogy egészségesek legyenek. Az éjféli mise utáni ünnepi vacsora morzsáját összeszedték és reggel kividték a tyúkoknak, hogy jobban toljanak. Tiszasason fokhagymát, sót, szőlőt, almát tettek az asztalra, hogy egészségesek és jókedvűek legyenek a család tagjai. Az alma- és szőlőcsumát beletették egy vászonzacskóba és a kamrába akasztották. Ha az új évben beteg lett az aprójószág, ebből etteték és megfüstölték a morzsa égetésével, hogy meggyógyuljon Úgy tartották, hogy a karácsonyi asztalon tartott nyújtófával a hasfájós lovat, tehet lehet gyógyítani.
Karácsonykor almát dobtak a kútba és annak a vizéből ittak, mosdottak, hogy egészségesek legyenek. Jászalsószentgyörgyön az éjféli mise alatt az almáról ittaták az állatokat, sőt néhol az almát vízkeresztig a vályúban tartották.
Karácsony (Navitas Domini)
A Megváltó születésének ünnepe. Isten irántunk való szeretetének megnyilatkozása, azért a szeretet ünnepe is. A hagyományos magyar paraszti hagyományban a család ünnepe volt. Munkatilalom volt. Jászdózsán például karácsony napján nem fésülködtek, nem főztek. A munka ekkor csak az állatok körüli legszükségesebb teendő lehetett.
A rokonok felkeresték egymást, elbeszélgettek, iszogattak. A 20. század elején december 25-én este bálokat rendeztek, amelynek a falu kocsmája vagy a gazdakör épülete adott otthont.
Pintér Irén hagyatéka - Verseghy Könyvtár Fotótára
Karácsony másnapján ünnepi ételek kerültek az asztalra: húsleves, töltött káposzta, kocsonya, hurka és kolbász, melyeket karácsony reggel a templomban megszenteltettek. Jászalsószentgyörgyön volt erre egy asztal az oltárnál, ahol a pap megáldotta az ételeket.
Pintér Irén hagyatéka - Verseghy Könyvtár Fotótára