"Származását tekintve nem volt kun, apai ágon magyar, anyai ágon sváb, de e nép értékei és saját elhatározása kunná tették a Nagykunság fővárosában."- emlékezett Körmendire Rideg István
1946. június 6-án született Karcagon. 1964-ben mélyépítő technikusi végzettséget szerzett, és 1966-tól a szakmájában dolgozott. 1976-ban újságíró iskolát végzett, 1985-ben szerzett oklevelet az ELTE magyar-népművelődés szakán.
Kritika - 1982
"Ismeretségünk valamikor ‘60-as évek végén kezdődött, amikor Körmendi Lajos Karcagon élt. Nem tudom, hogy gyakran változtatott foglalkozásai közül éppen melyiket űzte, mélyépítő technikus, tervező, könyvesbolti eladó vagy pincér volt-e. Az önkifejezés vágya azonban már akkor élt benne, csak még nem kapott határozott irányt és formát. Gyanítom, a sokféle foglalkozás a felkészülés része volt. Tudta, hogy valamilyen alkotómunkára hivatott, de még bizonytalan volt, hogy mi lesz az." - írta róla Bistey András.
Az 1970-es évek végétől egyik hangadó szerzője az akkor egyedül ellenzéki,1984-ben betiltott, Mozgó Világnak.
A megyei napilapnál újságíróként működött 1974-től 1980-ig Szolnokon.
"Korábban, a hetvenes években a Szolnak Megyei Néplap munkatársa voltam. Hittel, lelkesedéssel kezdtem, ám ahogy egyre jobban átláttam az akkor működő hatalmi mechanizmust és manipulációt. mindinkább megjelentet- hetetlen anyagokat írtam. Végül közös megegyezéssel kiléptem a laptól, hazajöttem Karcagra."
Visszaköltözött Karcagra és a Nagykunsági irodalmi élet szervezőjévé vált. Dolgozott, mint művészeti előadó, könyvtáros és gimnáziumi tanár.
Szolnok megyei Néplap - 1987
Karcagi gimnáziumi tanárként az 1980-as években máig emlegetett Yorick Kht elnevezésű diákszínpadot szervezett. 1984-ban tagja lett a Magyar Írószövetségnek. Műfordító műhelyt alakított ki 1985-ben, ugyancsak országos sikerrel, ezt mutatta a Szent forrás (1988) antológia, mely a türk népek irodalmából való válogatás. irodalmát. A műhely megalapítására egy találkozás adta az ötletet. Megismerkedett Ravil Buharajev tatár költővel, s az első találkozásból barátság, munkakapcsolat alakult ki. Az immár lassacskán nyolcszáz éve egymástól elszakadt népek utódai egymásra találtak. Buharajev jelenleg magyarul tanult Budapesten, a karcgai Gábor Áron Gimnázium műhelyben pedig a hófehér nyírfák hazájából tadzsik, kazah, kirgiz, tatár, avar, balkár, kumuk, azerbajdzsán, orosz nép- és műköltészeti alkotásokat fordított harminc diák és négy tanár dr. Varga Lászlóné Vízkeleti Erzsébet, Varga Gyöngyi, Szalai István és Körmendi Lajos.
Naciye Güngörmüs, Körmendi Lajos, Györfi Sándor és felesége - 1993
Karcagon ő hozta létre a tudatformáló Karcagi Hírmondót (1988), a lokálpatrióta, közösségépítő Kunhalmot (1990-1994). A Karcag irodalmi és művészeti periodika két számával kísérletet tett egy kisvárosi folyóirat magas színvonalú megteremtésére (1998-1999).
Műhelymunkáját a Jászkun Krónikánál (1993-1994) virágoztatta ki. Bölcseleti írásaival a Metrónál (1999-2004) is jelentkezett.
"Úgy látom, a politikai munkát sok, nálam rátermettebb ember is el tudja látni, mert nincs olyan megszállott vonzódása valamihez, mint nekem az irodalom felé."
A rendszerváltást követően 1990-ben a közéleti munkába is belekóstolt. Az MDF alapítójaként szülőváros alpolgármestere lett. E tisztségéről két év után lemondott, hogy az írásra koncentrálhasson.
Magyar Fórum - 1992
1989-től 1995-ig a Jászkunság folyóirat főszerkesztője volt.
"— Engem a váratlanul előállt helyzetben ugyanaz a megyei művelődésügyi osztályvezető keresett meg, aki eredetileg a pályázásra is ösztökélt, hogy vállaljam mindazonáltal a lap szerkesztését. Játszhattam volna a sértődöttet, de én a feladatot néztem, azt, hogy rajtam áll: megpróbálok-e egy végtelenül lejáratott lapból a radikális változások és a jobb társadalom felépítése mellett hitet tevő, kiálló szellemi műhelyt létrehozni. És ez nem lehet pártokhoz kötődő kérdés! [...] Azt találtuk ki, hogy a Jászkunság vigye közelebb az olvasókhoz azt a 30-as, 40-es írónemzedéket, amely a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. S mivel ez igen népes alkotógárda, egy ideig nem lesz gondunk a szerkesztéssel. Ugyanakkor máris érzékelhető a felénk irányuló nagyobb érdeklődés az úgynevezett remittenda folyamatos csökkenésében, dacára annak, hogy a posta szinte a kisujját sem mozdítja a lap terjesztéséért."- mondta Körmendi Lajos a Jászkunságnál vállalt feladatairól a Népszabadság újságírójának 1990-ben.
Jászkunság füzeteket (1990-1994) adott ki. Ezeknek kiválóságai: Buharáj Ravil: Vadszonettek koszorúja (1993), Sarusi Mihály Vagabundkorzó I-III. (1993) című műve és A szelek útja antológia (1994), amelyben a megyéhez kötődő 37 alkotót (költőt, írót, grafikust, festőt) „szólaltat” meg.
1995-ben Karcagon létrehozta a Barbaricum Könyvműhelyt, amelyben 50 könyvet jelentet meg. 1998-ban és 1999-ben kijuttatja a termékeit a rangos frankfurti könyvvásárra. 1995-ben ő alakítja meg Karcagon a Kunhalom Polgári Kört.
Később a Szabad Föld riportereként tudósított a Nagykunságról.
„vállaljuk fel (...) a barbaricumi mivoltunkat, és mutassuk fel azokat az értékeket, amelyek legalább közelítenek minket az ország szerencsésebb feléhez"
Ugyancsak 1995-ben létrehozója és szerkesztője a Berekfürdői Nemzetközi Művésztelep (1995) és a Berekfürdői Nemzetközi írótábor (1999) Berek (2003-2004) című újságjának, amely az irodalom, a művészet és a fürdőkultúra népszerűsítője kíván lenni a községben. A berekfürdői írótábor létrehozása (1999) mellett Körmendi alakítja meg a Bereki Irodalmi Társaságot (2001) is.
Publicisztikai tevékenysége igen sokrétű volt. Írt esszét, hangjátékot, kritikát, tanulmányt, vizuális költeményeket, készített fordításokat pl. kirgiz, tatár és kazah költők verseit. Huszonkét kötetet hagyott hátra.
Magyar Napló - 2003
Kitüntetései: Népművelődésért Díj (1993); Kölcsey-díj (1994); Darvas József-díj, József Attila-díj (1995); Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj (1996), Nagykunságért díj (2003), Arany János-díj (2004).
2003- ban pedig Az együttleges szellem című könyvéért a Csopaki Irodalmi Fesztivál Díját érdemelte ki.
1998. 10. 28.
(Midőn a vizsgálóasztalon feküdt, az orvos szólt,
„rák”, elsötétült a világ, s gyors búcsút mondott
magában a kunságiakhoz )
Úgy tűnik,
ennyi.
Jó volt köztetek.
Körmendi Lajos: Dátumversek
2005. január 1-jén Karcagon hunyt el. Síremléke a berekfürdői temetőben található.
Szabad Föld 2005. január 7.
Sírján a márvány emlékművet, rajta a költő-író domborművével a család barátja, Győrfi Lajos készítette.
Kósa Károly felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára
A szolnoki Eső című folyóirat még halálának az esztendejében különszámmal tisztelgett Körmendi Lajos emléke előtt. 2020-ban pedig a Spanyolnátha szerkesztősége emlékezett meg róla.
2011. július 1-jén Berekfürdő község posztumusz díszpolgári címmel ismerte el Körmendi Lajos Berekfürdő kulturális arculatának kialakításáért végzett munkáját. 2016-ban pedig Berekfürdő vezetése a helyi értéktárba is felvette az immár a költő nevét viselő Körmendi Lajos írótábort.
Forrás:
Alexa Károly: Szövegvendégségben Körmendi Lajosnál. Életünk (2012/2-3)
Bistey András: Elős Barbaricum-könyv. Eső (2005/2)
Jenei Gyula: Útravaló a Yoricktól. Szabad Föld (2007.02.16.)
Körmendi Lajos nekrológ. Szép Tv média
Rideg István: Körmendi Lajos munkássága dióhéjban. Kapu (2016.05.)
Sarusi Mihály: Milyen is volt Körmendi Lajos világa. Életünk (2013/1)
Tál Gizella: Üzenetek a nyírfák hazájából. Szolnok megyei Néplap (1987.04.04.)