1893. április 9-én született Pomázon Glykais Gyula kardvívó. A görög származású családból származott, amely századok óta Szentendrén élt. A fiatal Gyula feltehetően az 1908. évi londoni olimpián kiemelkedő magyar vívósikerek hatására lett a vívás szerelmese. Két mestere volt: Gerencsér László és Santelli Italo.
A Budapesti Műszaki Egyetemen 1912/13-ban gépészmérnök-hallgató volt. Ekkor aratta első vívó sikereit. Győzött a budapesti főiskolások József nádor emlékversenyén, az első nemzetközi sikerét a bécsi főiskolai verseny megnyerésével érte el.
Az Érdekes Ujsag, 1914.04.12.
Az I. világháborúban harcolt. Az olasz fronton fogságba került, kazamatába zárták. Testileg-lelkileg megtörve végre hazakerült. Csak hosszas unszolásra vette elő újra a kardját.
Tolnai Világlapja,1925.04.15
Két olimpián indult, 1928-ban Amszterdamban és 1932-ben Los Angelesben egyaránt az aranyérmes kardcsapat tagja volt.
Az 1928-as amszterdami olimpia aranyérmes kardcsapata. (Jobbról 3. Glykais Gyula)
Az Európa-bajnokságokon három első (1929 Nápoly: egyéni, 1930 Liège és
1931 Bécs: csapat) és egy harmadik (1927 Vichy: egyéni) helyezést ért el. A BEAC-ban kezdett vívni, majd a MAFC, a Tisza István Vívó Club versenyzője volt.
Budapesti Hírlap, 1927.04.14.
1927-től pedig a Szolnoki Vívó Clubhoz került. A nagy hagyományokra visszatekintő, de az I. világháború alatt elsorvadt Szolnoki Vívó Club új elnöke, Alexander Imre akkoriban igyekezett talprasegíteni a klubot. Buzdításul vívóakadémiákat rendezett, ő hívta meg a városba Glykais Gyulát is.Glykaisnak megtetszett a fogadtatás, meg a város is, Alexandernek és a klubnak pedig Glykais. Neve, tudása pezsgésbe hozta Szolnok vívóéletét.
Színházi Élet - 1932/37. szám
1927- ben csapatban országos bajnoki címet szerzett, 1929-ben pedig Nápolyban megnyerte az Európai bajnokságot is.
8 Órai Újság, 1929.05.11.
Az Est, 1929.05.11.
Új Nemzedék, 1929.12.17.
Nemzeti Jövőnk, 1933.01.12.
A kardvívás mellett evezett is, a Tisza Evezős Egylet, valamint a Hitelbank Evezős Egylet tagja volt.
Szolnokon civil állást is kapott, a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal munkatársaként dolgozott. 1931 elején pedig Szolnok városa városi főszámvevőnek nevezte ki.
Kecskeméti Közlöny, 1941.08.12.
1941-ben Kecskemétre helyezték át, majd két év után Szilágysomlyóra rendelték főnökhelyettesi minőségben, később a Szekszárd városi számvevőség vezetője lett. De továbbra is rendszeresen feljárt edzésekre Pestre, Santelli mesterhez.
Santelli Italo
1932 után visszavonult a versenyzéstől. Életének 55. évében, 1948. június 12-én érte a halál Szekszárdon, végső nyughelye a szekszárdi Alsóvárosi köztemetőben van.
Tolnai Népújság, 2018.04.13.
Forrás:
Hencsei Pál: A műegyetemtől a sport élvonaláig. Budapest, 2007
Kun László (szerk.): A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 1998. Budapest, 1999
Látogatás Glykais Gyulánál a világhírű szolnoki vívóbajnoknál. Nemzeti Jövőnk, 1933.01.12.
A negyedik magyar győzelem Európa kardvívóbajnokságában. Budapesti Hírlap, 1929.04.18.
Parragh Béla: Az olasz Nedo Nádi és Gombos Sándor dr. kardmérkőzése. Szent György, 1927.03.10.
Syposs Zoltán: A magyar szívű görög (1893-1948). Népsport, 1978.12.20.