Az ajánlót írta: Szécsi Annamária
És mint a zászló az ikonikus 1919-es plakáton, amely a borító képét is uralja.
Újabb történelmi regényt olvashatunk a szerzőtől; ezúttal abból az ominózus 1919-es év 133 napjából néhány nap történéseit élhetjük át. A szövegből kellően érzékelhető, hogy az író behatóan tanulmányozta a korszak jellemzőit, konkrét tárgyait, viseletét, az emberek akkori életmódját, szóhasználatát. Megjelennek a híres/hírhedt történelmi személyek is: Fedák Sári, Kun Béla, Korvin Ottó, a Lenin-fiúk.
A történelmi események megjelenítésébe beleszövődik egy krimis-kémsztoris történetszál, s ettől válik végérvényesen letehetetlenné a mű. A központi alak Gádor Oszkár könyvtáros, aki – ahogy az lenni szokott a kisemberekkel - véletlenek sorozatával sodródik bele az események menetébe. A maga filosz szemléletével próbál életben maradni távolságtartó, arisztokrata szerelmével, Makovszky Antóniával együtt. Szinte sorsszerű, hogy hősünktől a Lajta túlpartján búcsúzunk el a regény végén. Hiszen a nagy krízisek idején sokszor vezetett arra az életben maradás útja…
A töprengés a világ és az ország sorsa felett, a filozófiai, politológiai és etikai gondolatmenetek jellemzően megjelennek a történet szövetében. Néhány gondolat csak ízelítőül:
„… csak éppen kérdés, lehet-e egyáltalán másfajta világot építeni, amikor az emberi jellembe évszázadok óta sziklaszilárdan be vannak vésve bizonyos dolgok.”
„A baj az, hogy jobbára nem azok isszák meg a levét, akik kifőzték.”
„Egy diktatúra pillanatok leforgása alatt fölépül. Észre se vesszük, és már a nyakunkon ül.”
Szokatlan megközelítésben látjuk tehát ezt a zűrzavaros időszakot, de éppen ez a módszer segít abban, hogy meglévő ismereteinket frissítsük és árnyaljuk.