1919. április 30-ra a román hadsereg elérte a Tiszát. A folyó frontvonallá vált. A várost két és fél hónapon át lőtték az intervenciós csapatok. Számos köz- és lakóépület is megsemmisült és sok polgári lakos vesztette életét.
A szolnoki vasúti Tisza-hidat a város felőli medernyílás tartószerkezetét 1919. május 1-jén, a benyomuló román csapatok előtt felrobbantották. A román hadsereg a leomlott hídszerkezetet ideiglenes áthidalással pótolta, amelyen 1919. augusztus 22-én indult újra meg a forgalom.
Az 1911-ben átadott közúti Tisza-híd is súlyos sérüléseket szenvedett.
Bagyinszky László felvételei - Damjanich János Múzeum gyűjteményéből
A Fehér Gárda 24 órás uralma
1919. május 1-jén elesett a szolnoki hídfő, a román hadsereg azonban nem vonult be a városba. Szolnokot 180-200 főből álló Fehér Gárda szállta meg Scheftsik György huszárőrnagy vezetésével. A 68-as gyalogezred tisztjei és a város vagyonos polgárai szerveztek lázadást a proletárdiktatúra ellen. A városparancsnokságot a megyeháza épületében alakították meg. Két nappal később a visszatérő vörösök túlereje miatt meghátráltak. Többen a Tiszántúlra menekültek, ahol a román hadsereg internálta őket.
1919. május 3-án Szolnok visszafoglalásában Szamuely Tibor (1880-1919) is részt vett. A Szolnokon maradt gárdisták és a fehér lázadás támogatói a Vörös Hadsereg fogásába estek. A forradalmi törvényszék halálra ítélte őket. A temető árkában végezték ki őket. 1919. május 3. és május 7. között számos katona és civil lakos lett a vörös terror áldozata. A vagyonos polgárokra pedig hadisarcot vetettek ki.
Emlékmű a szolnoki temetőben - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára
Ekkor verték agyon Ösztreicher Nándor nagykereskedőt is családja szeme láttára, lőtték le Szikszay György törvényszéki elnököt, Pethes Manó törvényszéki bírót és még sokan másokat.
1919. május 3. és május 7. között az ellenség tüzelése miatt a Tiszát megközelíteni nem lehetett, így az érkező árvíz elleni védekezésben résztvevők az életüket is kockáztatták. A román ágyútűz miatt csak éjjel tudták a szükséges intézkedéseket megtenni.
A Vörös Hadsereg páncélvonata Szolnoknál - Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum
A vörös csapatok védelemre rendezkedtek be. A lövegeiket a város belterületén helyezték el. Megkezdődött a város bombázása a Tisza másik partjáról. A román haderő repülőgéppel is támadta a várost.
Képes tudósítás a Vasárnapi Újság 1919. június 8-i számából
1919. július 13-án három román repülőgép is a város fölött cirkált, hatalmas pusztítást okozva. Az elkövetkező hetekben állóháború alakult ki a Tisza partján.
A magyar Vörös Hadsereg 1919. július 20-i támadása
1919. július 19-én rengeteg vörös katona érkezett a városba. Ez azonban nem bizonyult elégnek a hadművelet sikerességéhez. szükséges erőfölényt mégsem sikerült biztosítani.
Géppuskaállás Szolnok utcáján - Damjanich János Múzeum gyűjteményéből
1919. július 20-án hajnali három órakor a vörös ütegek pergőtűz alá vették a túloldalon lévő ellenséget, majd átkeltek a Tiszán. Mezőtúr–Túrkeve–Karcag vonaláig nyomultak előre.
1919. július 26-án Szolnokra ért a román hadsereg. Néhány napos állóháború alakult ki, melynek legnagyobb vesztese a város és a benne élő emberek voltak.
1919. július 31-én a Vörös Hadsereg elhagyta a várost.
1919. augusztus 1-jén már román járőrökkel lehetett találkozni a szolnoki utcákon, a városban viszonylagos nyugalom volt. A román tüzérség a kórháztól nem messze felállított ágyúival hevesen lőtte az Abony irányába menekülő vörösöket. Az egész nap ágyúzással telt el. Este hét óra körül a román tüzérség sietősen összepakolt, majd a gyalogságukkal együtt menekülőre fogták a dolgot. Az történt ugyanis, hogy a szolnoki vasutasok más munkásokkal kiegészülve a vörösök segítségére siettek, melynek eredményeként újra – utoljára – gazdát cserélt a város. Ezen a napon ugyan Magyarországon véget ért a proletárdiktatúra, de Szolnokon sajátságos módon, az még egy nappal tovább tartott.
1919. augusztus 2-án a vörösök elhagyták a várost, és még aznap bevonultak a románok.
Forrás:
Cseh Géza: "Amikor az önkény törvényt ült" [elektronikus dokumentum]
Kósa Károly: Fehér kövek [elektronikus dokumentum]
Millenniumi emlékkönyv. Szolnok, 2000.
Szabó Lajos: Harcban Szolnokért. JÁSZKUNSÁG 1959.03.: 1-6.